„Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság mammonájából, hogy mikor megfogyatkoztok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba” (Luk. 16,9). Gyűjtsünk kincseket azáltal, hogy mindenben hívek vagyunk. a) „Légy hűséges”; ez kedves kifejezés e helyett, hogy: légy szolgám. A szolga keveset mond, a hűséges többet mond; kilátást nyit a barátságra… az eljegyzésre. Barátok, jegyesek az igazi hűséges lelkek. – Isten […]

a) „Vala egy gazdag ember, kinek sáfára vala, és ez bevádoltaték nála, mintha eltékozolta volna az ő javait” (Luk. 16,1). A parabola elsősorban a gazdasági javakra vonatkozik. Istené minden, s kezünkre van bízva több-kevesebb, de abból a célból, hogy a boldog életet szolgáljuk, hogy erkölcsöt, jóérzést, boldogító lelkületet, örömöt, jóságot váltson ki velük: „facere amicos”, szerető, jóindulatú ragaszkodó embereket nevelni. […]

a) „Nagy éhség lőn ama tartományban és szűkölködni kezdett.” Bár élvezett s örvendett, bár elkábult s megittasult, lelke mégis undorodni s szenvedni kezdett. Érezte, hogy komisszá, hogy alacsonnyá lett; meg-megszállta bűnének, állatiasságának s kegyetlenségének tudata; atyja reményeit, ifjúsága szentélyeit letörte; homlokáról a fölségnek kenetét letörülte; a szerető Isten karjaiból kéjnők keblére s a szeplőtelen, tiszta, erős Isten-gyermekség trónjáról vályúhoz került. […]

a) „Egy embernek két fia vala” (Luk. 15,11). Ketten vannak, egy atyának fiai, egy háznak lakói, de két lélek lakik bennük, két ellentétes. Az egyiknek az otthon kedves, kedves a ház, a kert, az olajfa s a fügefa árnyéka; a másik unott volt, keveselt házat s szeretetet, s az öreget nevette; ez volt a fiatalabb. – A fiatalság lelke erőszakos, […]

a) „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni és elhagyván a juhokat, elfut; és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat” (Ján. 10,11). A jó pásztor kedvelt képe a kinyilatkoztatásnak. Ezer év óta utalnak rá az Isten gondolatai. Dávid pásztor volt; […]

a) „Egy ember nagy vacsorát szerze és sokat meghíva. És elküldé szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosoknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve” (Luk. 14,16). Istennek személyes viszonya van az emberhez s viszont az embernek Istenhez. Mi nemcsak szervek, izmok s erők összetételei, hanem egyéniségek is vagyunk, s Isten nemcsak a lét s az erők forrása, hanem […]

a) „És lőn, mikor bement Jézus egy farizeus házába szombaton kenyeret enni, azok szemmel tartották őt, és íme, egy vízkórságos ember vala előtte” (Luk. 14,1). Mily igénytelen, egyszerű s mély értelmű szó: „kenyeret enni”. Csupa fegyelem, erő s egészség. Jézusban az élet ép s egész, nincs meggyöngítve; a természet kielégíttetik, de nem gyöngül el élvezeteiben. Az emberekről pedig átlag igaz, […]

„És jőnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről és letelepednek az Isten országában. És íme, az utolsók elsőkké lesznek, s az elsők utolsókká” (Luk. 13,29). a) A végcél az örök élet; a közvetlen cél, melyen itt a földön dolgozunk, a krisztusi élet. Mindnyájunknak, papoknak, világiaknak, remetéknek, katonáknak, kereskedőknek, apácáknak, hitveseknek egy a céljuk: a szép, az isteni élet. Ez iránt […]

a) Mit tett velem az Isten? Szeretett… azért teremtett és külön fiává fogadott. Az Isten-fiúság a kegyelem tartalma és jellege. Valóban atyám ő: szült, nevelt, tanított s szereti vérét; hallja kiáltását; „a te testvéred vére kiáltott föl hozzám”, mondja Kainnak. Vonásait tékozló fiai is hordják, s kegyelmei s őrangyalai kísérik őket. – Igen, én is alig hogy születtem, keresztségemben Isten […]

„Megjelenének pedig némelyek azon időben, hírt hozván neki ama galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozataikéval vegyítette. És felelvén, mondá nekik: Vélitek-e, hogy a galileabeliek vétkesebbek voltak minden galileabelieknél, mivel ilyeneket szenvedtek? Mondom nektek: nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen elvesztek” (Luk. 13,1). a) Nagy kegyelem, ha valaki mélyen érzi bűnösségét, az már szívvel lát. – Nézzünk […]