„Azt pedig tudjátok meg, hogyha tudná a családatya, mely órában fog jönni a tolvaj, bizonyára vigyázna és nem engedné házát megásatni. Ti is legyetek készen, mert amely órában nem vélitek, eljön az ember Fia” (Luk. 12,39). a) Az Úr eljön, de senki sem tudja mikor. A tapasztalat ezt fényesen bizonyítja; mert nemcsak azokat, kiket villám sujt vagy guta üt, lep […]

„Legyenek felövezve ágyékaitok és égő gyertyák kezeitekben és ti hasonlók azon emberekhez, kik urokat várják… Boldogok ama szolgák, kiket midőn megjön az Úr, ébren talál; bizony mondom nektek, hogy felövezi magát és azokat letelepíti és oda menvén szolgál nekik.” Tiszteletreméltó, csodás energiák fejleszthetik ki a lelki élet világát. Lehet az szegényes, borókás, vízmosásos vidék – de lehet őserdők szélén Kánaán. […]

a) „És mondá nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden fösvénységtől, mert senkinek sem függ élete azok bőségétől, amiket bír. Monda pedig hasonlatosságot is nekik: Egy gazdag embernek földe bőséges termést ada. És gondolkodék magában: Mit míveljek? és mondá: Elbontom csűreimet és nagyobbakat építek… Azután mondom lelkemnek: Lelkem, van sok jószágod, sok esztendőre eltéve, nyugodjál, egyél, igyál, vígan lakozzál” (Luk. 12,15). Lelkem […]

a) „Némelyek pedig közülök mondák: Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket… Ő pedig látván gondolataikat, mondá nekik: Minden magában meghasonlott ország elpusztul és a ház házra omol” (Luk. 11,15). S ezek is emberek voltak, kik azt hitték, hogy jót akarnak, s mégis így gondolkoztak Urunkról; íme, mily sötét s eltorzult lehet a szubjektív fölfogás és érzés; teljesen […]

a) „És lőn, midőn bizonyos helyen imádkozott, amint elvégezte, mondá neki egyik tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni” (Luk. 11,1). Taníts a Végtelenhez szólni s vezess azokra az ösvényekre, melyeken lelkünk Isten felé eligazodik úgy, hogy beszélhet vele. Látjuk Mester rajtad, hogy te tudsz elmélyedni s tudsz Istennel beszélni; érezzük azt is, hogy az életnek nem szabad külsőségessé s lapossá […]

„Bizony, bizony mondom nektek: ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Ján. 16,23). a) A szorongatott ember Istenhez emelkedik bánatával s bajával; kér, esd, könyörög. Itt a földön is egymást kérjük, mert egymásra szorulunk; Istennel szemben is van szavunk, közvetítő hatalmunk; ez az imádság. Kell imádkoznunk, mert hisszük, hogy Isten közel van hozzánk, s hogy bölcs és […]

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok s terhelve vagytok, s én megnyugtatlak titeket” (Máté 11,28). a) Jézus jóságos, erős lelke árad ki e szavakban; e szívbeli jóságon áttetszik az a lélek, ki napját fölkelti igazak s gonoszok fölött s esőt ad bűnösnek és szentnek. Ez a nagystílű szeretet, melyet a kislelkű emberi igazság vagy gonoszság nem tud lehűteni; elébe áll mindnyájunknak, […]

„És tanítványaihoz fordulván, mondá: Boldogok a szemek, melyek látják, miket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amiket ti láttok és nem látták, és hallani, miket hallotok és nem hallották” (Luk. 10,23). Boldogok vagytok, ha láttok; nem szemmel csak, de lélekkel; nem ésszel csak, de hittel; boldogok vagytok, ha istenivé nézitek ki a világot, – […]

a) „Visszatére pedig a hetvenkettő, örömmel mondván: Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben” (Luk. 10,17). Örömmel jönnek; a győzelem s a diadalmenet érzéseivel. Nagy az örömük, mert nagy a javuk, a hatalom. Előttük vész a nyomorúság s betegség, föloldódnak a rossznak kötelékei, s a fölszabadult szenvedők fohászai éneklik dicséretüket. Nyomukban béke, boldogság, szent öröm, hála; mintha […]

„Nekem szükség annak cselekedeteit tennem, ki engem küldött, míg nappal vagyon; eljön az éjtszaka, midőn senki sem munkálkodhatik” (Ján. 9,4). a) Átlag a munkában csak a büntetés jellegét látjuk, s ugyancsak láthatjuk, mert van benne belőle; sötét, borongós árny gyanánt kisér végig a történelmen. De másrészt a munkában hasonulunk Istenhez, ki az örök tevékenység. Minden erő, legyen az ész, vagy […]