Cikkek

Interjú Östör Dániel atyával: A piuszos kápolna otthont ad a katolikus szellemnek egy hitében meggyöngült városban.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésünket, és beszélgethetünk az Önök tevékenységéről. Elsőként engedjen meg egy személyes kérdést. Úgy tudom, hogy Dániel atya Székesfehérvár szülötte. Milyen élmények fűzik a városhoz? Valóban itt születtem, és büszke vagyok rá, hogy lényegében a város falain belül nőttem fel. „A templom és iskola” számomra itt van. A Bazilikában kezdtem ministrálni Horváth Imre

Az Immaculata – utolsó mentsvárunk

Miként azonban az esthajnalcsillag megelőzi a napot, úgy készíti elő Mária diadala Krisztus diadalát. A megváltás első ígérete ezért hangzik így: „ő széttiporja fejedet”. És az Egyház liturgiájában így fordul Máriához: „Te egyedül győzted le az összes eretnekséget az egész földön!” Fatimában Mária szájából halljuk e vigasztaló szavakat: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik”, és Szent Maximilián meg van győződve, hogy „biztosan Isten akarata, hogy az Immaculata minden lelket meghódítson”.

TISZTÁZÓ JEGYZÉK A FSSPX STÁTUSZÁRÓL ÉS MAGYARORSZÁGI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

TISZTÁZÓ JEGYZÉK A FSSPX STÁTUSZÁRÓL ÉS MAGYARORSZÁGI TEVÉKENYSÉGÉRŐL 1.      A Pro Hungaria Sacra papjai egyöntetűen a FSSPX-től kapják a joghatóságot, mint társult papok, és a FSSPX megbízásából végzik tevékenységüket Magyarország egész területén. Ezen státuszukat a tartományfőnök az általános elöljáró megbízásából kiadott, személyre szóló dekrétumban erősítette meg a jogviszony kezdetekor. 2.      A Szentszék és a FSSPX mindmáig folyamatos tárgyalásokat folytatnak, hogy a közösség

„Jaj annak, aki által a botrányok keletkeznek!” (Lk 17,1)

„Botrány, szakadás, lázadás, engedetlenség.” Rögtön a sátán jut mindenkinek eszébe, aki „minden szakadás és botrány atyja.” Azt jelenti tehát az Evangélium szava, hogy aki körül botrányok alakulnak ki, az szükségszerűen a sátán szekerét húzza?

A nagyböjt

A böjtben követjük az Úr és a szentek példáját. A böjt továbbá az Egyház és parancsa iránti alázatos tisztelet gyakorlása. A böjtben ezen kívül a bűnből való feltámadást is megünnepeljük, mert a böjt a leghatásosabb vezeklés és elégtétel bűneinkért. «Böjt nélkül hiúság és értéktelen a bánat.» (Szent Basilius) «Böjtöléssel könnyebben távol tudjuk tartani magunkat a bűntől», és «Sanyargatom a testemet és a lélek szolgálatába állítom.» (Szent Pál) «A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja és meggyújtja a tisztaság világosságát» – mondja Szent Ágoston.

„Ami Luther Mártonnak nem sikerült, azt mi végbe vittük.”

Nem feledhetjük el soha, hogy mekkora szükségünk van a hamisítatlan katolikus liturgiára: nem élhetünk ebben a hullámzó világban anélkül, hogy az Örökkévalóság állandóságában meg ne merítkeznénk időről-időre. Buzgón és állhatatos imádságban kell kérnünk, hogy az apostoli hit újra tisztán ragyogjon fel templomainkban és liturgiáinkon. Krisztus Urunk bátorít minket: „Kérjetek és adatik nektek.” (vö. Mt 7,7)

Mindent megújítani Krisztusban

Feltesszük neki a kérdést: „Hová tartasz?” Az ismerősünk pedig megvonja a vállát, és csak annyit mond: „Fogalmam sincs.” Mi tovább kérdezünk: „De hát honnét indultál?” A válasz ugyanaz: „Fogalma sincs.” Bárki közülünk egy ilyen helyzetbe kerülve azonnal úgy érezné, hogy a buszon lévő kedves ismerőst a következő megállónál azonnal le kell szállítani, hiszen aki nem tudja, hogy honnét indult és hová tart, súlyos mentális zavarral küzd, és csakhamar ön- és közveszélyessé válhat. A magát műveltnek nevező Európa ebben a szindrómában szenved.

Kitörés lelkünk börtönéből

Ott volt a megalkuvás hazug, önző – tehát irracionális – alternatívája: „Mi lesz akkor velem?” És ott volt a másik – és az egyetlen – igaz, racionális lehetőség: „Mit ér a papságom, ha hazugságban kell tovább élnem? Mit ér a hívekkel maradnom, ha tévhitet tanítok közöttük, mérgezett ételt adok a szájukba?”

A vallásszabadság

A vallásszabadság helyes értelmezéséről röviden Ft. Simon Gábor atya Vallásszabadságról világi és vallási értelemben beszélhetünk. Ha a vallásszabadságot vallási értelemben vizsgáljuk, beszélnünk kell jogról (jus) és lehetőségről (potentia); és e két dolog nem mindig esik egybe. Az állampolgárnak például joga van, hogy földbirtokot vásároljon, ha azonban ehhez nincs meg a kellő pénze, akkor erre nincs lehetősége, azaz nem képes rá.