Simon Gábor atya prédikációja a pécsi Szeplőtelen Fogantatás Kápolna megáldásán
Egy kápolnát fogunk szentelni. Ki gondolta volna azt, hogy vasárnapról vasárnapra, megújul köztetek a Kálvária áldozata. Istennek hála, hogy egy év alatt már a második kápolnát áldjuk meg. A második helyen indulhatnak el a hívek azon az úton, melyen katolikus őseink jártak.
Amikor a templomot ünnepeljük, jusson eszünkbe, hogy három templom van.
Ünnepeljük a Boldogságos Szűz Máriát, akit Isten a világ teremtése előtt kiválasztott, s aki mentes volt a bűn minden foltjától. Kápolnánk védőszentje a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária. Jézus Mária által jön közénk ezért ő az első katolikus templom. Mint nászházból kilépő vőlegény lép be ebbe a világba, hogy megválthassa ezt a világot. Mária által jön el hozzánk ez az áldás. Mária előbb fogadta szívébe Krisztust, s csak utána méhébe.
A katolikus egyház 2000 éven át igent mond az Istenre, mint Mária. Hány és hány kísértés, támadás, eretnekség ostromolta az egyházat, de az Egyház mindig Istenre tekintett és igent mondott rá.
Jézus valóságos fizikai testet vett fel. Azt akarta, hogy az anyagvilág is befogadhassa Istent. A világ Isten nélkül üres, és értelmetlen. Az első templom az ember szívéből született, mely az élet értelmét kereste. Hányan vergődnek, emberi méltóságukat elvesztegetve? Most bezárják a templomokat, vagy átalakítják őket mecsetté, de mi most templomot szentelünk. Mert a templom Isten iránti vágyból születik. Ha vágyunk rá, lesz templomunk. Nagy kiváltság embernek lenni, ha maga Krisztus nem szégyellt emberré válni. A katolikus egyház visszatekint az emberiség ősi vágyakozására, hogy találjon egy helyet, amely egészen az Istené. A templom kapu Istenre. Minden katolikus templom Isten háza, és a mennyország kapuja. Ma a modernista egyház azt mondja, hogy építsünk olyan templomot, amely olyan, mint a világ. Legyen csak asztal, és közösségi tér, és ünnepeljük magunkat. Mi olyan templomokat szeretnénk, mely nem ebből a világból való. A mise nem egy nagygyűlés, hanem maga a mennyország. A mennyország száll le a földre minden misén. A mise ősképe, Jákob álma. A mai ember is egy ilyen álmot alszik, és nem veszi észre, hogy miért is született erre a világra. Észreveszi Jákob a létrát, melyen föl-le járnak az angyalok és megrendül. „Ez Isten háza és a mennyország kapuja, és én ezt nem tudtam.” A templom dobogó szíve az oltár. Ha embernek kitépik a szívét, halottá válik. Ha a templomnak eltávolítják az oltárait, halott lesz. Kiüresednek ott a templomok, a szemináriumok, a lelkek. Nem lesznek már keresztény házasságok, és ifjúság, mert szív nélkül nem lehet élni. A katolikus oltáron megújuló Kálvária-áldozat, az egyház szívverése. Ez a templom most már a ti otthonotok. Megrendülve lépjetek be, mint Mózes az égő csipkebokorhoz: „Vedd le sarudat, mert szent az a hely, amelyen állsz.”
Kedves Testvéreim! Szent ez a hely, mert az evangélium jelenlévő valósággá válik. Amikor a liturgiában felzendül az evangélium szava, ugyanúgy zeng, mint egykor az apostoloknak. Sokszor felmerül a kérdés az emberekben: vajon a vallás szól-e rólunk. A szentmisében mindannyian tevékenyen kell résztvennünk, úgy, hogy át kell magunkat adnunk Istennek. Pár perc múlva kimondja a törpe ember Krisztus szavait, kimondja az mennyei Atya, „legyen világosság”, s kimondja Krisztus: „Hoc est enim corpus meum.” Amikor a kiontott vér magasba emeltetik, érezzük, hogy most, itt, ez a vér a mi bűneinkért ontatik ki, a mi életünkért adatik.
Így születik meg a harmadik templom. Amikor részt veszünk a misén, a hit szemével látjuk őt. Ha vesszük Krisztus szentséges testét, a Lélek által vesszük. Krisztust megvetik a világ nagyjai, és nem ismerik föl. Hagyják Krisztus testét ma is megtaposni. Nektek, akik viszont befogadtátok, nektek kell templommá válnotok. Minden keresztelőn a gyermeket megkenik krizmával, hogy legyen Krisztus hordozója, és szentelje meg ezt a világot. Tudom mennyien dolgoztak itt, hogy létrejöjjön ez a templom, mennyi anyagi ráfordítás, áldozat áll mögöttünk.
Ti vagytok az egyház kincsei, mint a szegények Lőrinc vértanú számára. Ti vagytok az az élő templom, akik által Krisztus megszenteli a világot.
Szerte a világon bemutatják ezt a szentmisén, lehet, hogy garázsban, de valódi árat belőle. Schneider püspök azt mondja, hogy ez a szentmise olyan, mint az oroszlán, csak engedjétek szabadon. Mi most szabadjára akarjuk engedni ezt az oroszlánt, s azt akarjuk, hogy taroljon, s tarolni is fog. Olyan családokat fog teremni, akik hűségesek tudnak lenni a sírig. Anyákat, akik vállalják a gyermkeket, keresztényeket, akiknek szent Magyarország.
„Tüzet hoztam erre a földre, mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?”
Isten országa bennetek van! Áldott legyen a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária. Áldott legyen ez a templom, amelyből erő árad. Ti pedig, kedves testvéreim, azt kívánom, hogy áldássá legyetek. Ámen.
