Stefan Frey atyával, a hagyományhű Szent X. Piusz Papi Testvériség (Fraternitas Sacerdotalis Sancti Pii X, FSSPX) osztrák rendtartományi elöljárójával beszélgettünk. Az osztrák rendtartomány magába foglalja Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot, Szlovéniát és Horvátországot is, így az atyának átfogó képe van a térség helyzetéről, valamint a nyugati tendenciákról. Szóba került Ferenc pápa rendelete, amely megtiltja a homoszexuális párok megáldását; az egyház hitehagyó „Covid-politikája”; valamint, hogy miként lehet védekezni a progresszió és eretnekség előretörésével szemben.
forrás: vasarnap.hu
Magyarországon nem túl ismert az FSSPX, valamint azok közül, akik ismerik, sokan azt hangoztatják – tudatlanságból vagy rossz szándékból –, hogy a Testvériség nem tagja a katolikus egyháznak. Pár mondatban össze tudná foglalni, hogy mi az FSSPX tevékenysége és egyházjogi helyzete?
A Szent X. Piusz pápa által elítélt modernista tévedések és eretnekségek behatoltak az egyház tanításába. A célunk az, hogy a szent katolikus hagyományt megtartsuk mind a tanításban, mind a liturgiában, mivel sajnos ezt a modernista eszmék szétrombolták.
A válság, ami az egyházban van, elsősorban a hit válsága, amely károsítja az egyház szívét, a szent liturgiát. XVI. Benedek még bíborosként beszélt a liturgia modern elgondolások általi „meghamisításáról” és „elpusztításáról”. (Kard. Ratzinger, in the memorial publication for Klaus Gamber, „Simandron – der Wachklopfer“ from W. Nyssen, 1989).
A Testvériség kicsit öregebb mint ötvenéves, 1970 november 1-jén alapította Marcel Lefebvre érsek. A megalakításkor az érsek kicsit kényszeredett helyzetben volt, ugyanis sok kispap kereste föl a II. vatikáni zsinat után, akik felismerték, hogy a szemináriumi tanáraik és képzésük többé nem volt katolikus. Lefebvre ismert volt az egyértelmű és vállalt katolikus gondolkodásáról, illetve nagyon sikeres volt a missziós tevékenysége is Afrikában. Ő a hagyományos hit szellemében élt és tevékenykedett.
A pápa elismerte katolikusként, de még nincs végérvényes kánonjogi státusza a Testvériségnek. Fontos lépések történtek a kánonjogi státusz kialakítása kapcsán, amelynek alapját XVI. Benedek pápa rakta le. Ferenc pápa pedig megadta a Testvériség papjainak a jogi felhatalmazást, hogy gyónásokat hallgassanak és a házasság szentségét is kiszolgáltathassák. Nem sok pap van a világon, aki a gyónás meghallgatásának a jogát egyenesen a pápától kapta meg.
A hívek is már több alkalommal megkérdezték a Vatikánt, hogy törvényes-e az FSSPX miséire járni, amire igenlő választ kaptak.
Jelenleg az egész világon működünk, 74 országban és 775 helyen. Ehhez tartozik hat nemzetközi szeminárium és több mint száz katolikus iskola. A szolgálatot megközelítőleg hatszázhetven pap látja el, és több mint kétszáz szeminarista készül fel a papi szolgálatra.
Nemrég nagy felháborodást keltett a progresszív körökben Ferenc pápa azon rendelkezése, amely megtiltotta a homoszexuális párok megáldását. Sok progresszív hívő, pap és püspök nyílt lázadást hangoztat az engedelmesség megtagadása által. Pont azok, akik mindig a hagyományhű katolikusokat vádolják skizmatikus cselekedetekkel.
Ez így van. Ez egy képmutató erkölcsiséget hoz felszínre, hogy megvádolnak engedetlenséggel és skizmával olyan katolikusokat, akik egyszerűen csak hűek akarnak maradni a hitükhöz. Pont a vádlók viselkednek így, amikor olyan progresszív álláspontokhoz ragaszkodnak, amiket már régen elítéltek. Követik a pápát, de csak addig, amíg modern eszméket hirdet, és visszautasítják az engedelmességet, amikor a katolikus álláspontot képviseli, illetve megköveteli azt.
A homoszexuális kapcsolatok tiltása egy világosan katolikus álláspont.
De akkor eretnekek is, nem? Hiszen nemcsak fegyelmi probléma van, hanem tanításbeli is.
Ebben az álláspontban igen. Több mint világos, hogy aki gyakorolja a homoszexualitását az egy halálos bűnben él. Mindenki megnézheti a katekizmust. Ott égbekiáltóként van megkülönböztetve, tehát a halálos bűnnek is egy kiemelt kategóriája.
Miként lenne lehetséges megáldani egy olyan dolgot, ami önmagában véve halálos bűn?
Ezeknek a progresszív mozgalmaknak a központja a német nyelvterület. A történelem során folyamatosan érkeztek eretnek nézetek arról a területről, illetve ma is élő fogalom a „német teológia”, ami tulajdonképpen egyenlő a progresszióval. Ugyanakkor sok kiemelkedő konzervatív alakot is ad az egyháznak az a terület. Gondoljunk csak az osztrák fiatalemberre, aki a templomban kiállított pogány Pachamama-szobrokat bedobta a Tiberisbe. Mi az oka ennek a kettőségnek?
Az egyház legprogresszívabb részei mindig a német nyelvterületen voltak, illetve Franciaországban. Azonban a meggyőződéses katolikusokban ez egy reakciót vált ki. Ezért volt és van az, hogy ezeken a területeken a hívő katolikusok úgy érzik, hogy meg kell védeniük a hitüket. Így Franciaországban, Svájcban és Németországban nemcsak a progresszió, hanem a tradíció bástyáiról is beszélhetünk.
Magyarország „langyosvíz” ebből a szempontból. Itt nem tapasztalható ilyen mértékű polarizálódás, ugyanakkor már kezdenek felbukkanni a progresszió pionírjai. Tud bármi tanácsot adni a magyar híveknek, hogy miként készüljenek föl és álljanak ellen az eretnek tendenciáknak?
A magyar híveknek magukat kell felkészíteniük. Ez egy spirituális küzdelem. Tanulniuk kell a hitüket. Kötelességük, hogy jól ismerjék azt, hogy meg tudják védeni a modernista tévtanítások ellen, amelyek a katolikus tanítás meghamisítását célozzák. Emellett bátornak is kell lenniük, hogy nyíltan beszéljenek, és hogy ha szükséges, akkor a modernista tekintélyeknek – akár püspököknek – is ellen tudjanak állni. Azok ellen, akik a hitet pusztítják, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is ellenállni.
Ha már püspökök: a világon rengeteg helyen maradnak el szentmisék a járvány miatt, és megpróbálják azt online misével helyettesíteni. Mit gondol erről?
Ezek az intézkedések – amelyek a véleményünk szerint sok esetben megalapozatlanok – összezavarták a katolikusok hitét. Vannak helyek Németországban, ahol a misére járó hívek száma 50 vagy akár 70 százalékkal esett a Covid-intézkedések következtében. A hivatalos egyházi elöljárók nem védték meg a szentmise szabadságát.
A Covidot megelőzően minden kataklizma, minden járvány, minden diktatúra alatt az egyházi hatóságok mindig is fenntartották a nyilvános szentmiséket. Nem volt olyan indok, ami miatt betiltották volna azt.
Amikor a püspökök saját akaratukból feladják a nyilvános szentmiséket, az azt a benyomást kelti, hogy a mise nem is olyan fontos. Mi azt gondoljuk, hogy a szükség idejében a szentmise és az imádság még fontosabb, mint máskor. És a hívők is így gondolják. Például Bécsben és Horvátországban is megduplázódott az FSSPX szentmiséire járók száma a pandémiás időszakban.
– Említette, a liturgia tisztaságának megtartása az FSSPX egyik kiemelt célja. A hagyományos felfogás szerint az áldozás egyetlen méltó módja, ha térdelve és nyelvre fogadjuk a szentséget. Azonban a püspökök a kézbe való áldozást tették kötelezővé.
A kézbe áldozás formáját nem tudjuk elfogadni, mert hiányzik belőle a tisztelet és az imádás szellemisége a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Ezen túl pedig nincsen orvosi oka annak, hogy betiltsák a nyelvre áldozást.
Az elmúlt évben osztrák orvosi szakértők csoportja egy tanulmányt állított össze a püspöki konferencia részére, hogy bebizonyítsák, hogy a szentáldozás nem veszélyes. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a nyelvre áldozás által fertőződnénk meg. A kézbe áldozás több kontaktussal jár, hiszen a kezünkbe fogdossuk a szentséget. Míg, ha nyelvre áldozunk, ráadásul térdelve, a pap jóformán „beleejti” a szánkba a szentostyát, bármi kontaktus nélkül.
Az a benyomásom, hogy a nyelvre áldozás megtiltása csak egy kifogás, hogy elnyomják a hagyományt.
A magyar papok közül, akik csatlakoztak hozzánk, néhányat az érsekük ítélt el pont ilyen ügyben, az áldoztatás módját illetőleg. Vagyis az ő „bűnük” az volt, hogy egészen katolikus papok akartak lenni, és a hagyományt követni.
Az atya által elmondottakból az rajzolódik ki, hogy ha bár a nyugati progresszív tendenciákhoz képest „le van maradva” Magyarország és a térség, mégis igen nagy „tradicionális” ébredés indult meg. A közép-európai térség is lehet az igaz hit bástyája a progresszív teológiával szemben?
Én azt látom, igen. Ez a progresszívok általi lepusztulása az egyháznak folytatódni fog. Ezért azok a helyek, ahol az igazi katolikus hitet megélik, az egy menedékhely lesz azoknak, akik keresik az igazi eredeti katolikus életet és szentségeket. Ebben a kerületben egyre nagyobb mértékben növekszik az érdeklődés a hagyományos latin mise irányt.
Egyre növekvő számú fiatal pap fedezi fel a hagyományt, megtanulja a hagyományos liturgiát. Több száz pap van a térségben, akik a hagyományos rítusban ünneplik a szentmisét nyilvánosan vagy pedig magánmisén, mivel a püspökeik tiltják nekik.
Habár a XVI. Benedek által kiadott Summorum pontificum motu proprio megengedte a hagyományos rítus nyilvános gyakorlását, ennek ellenére sok püspök tiltja. Rengeteg pap, aki hagyományosan akart ünnepelni, el lett nyomva. Ezért nagyon örülünk, hogy Magyarországon együttműködhetünk papokkal, akik követik a hagyomány útját annak érdekében, hogy az igaz katolikus hit megújulását elhozzák.