A püspökszentelés szertartása

Nihil obstat. Dr. Julius Czapik censor dioecesanus. Nr. 2498.

Imprimatur. Strigonii, die 12. Junii 1938. Dr. Joannes Drahos el. episcopus, vic. gen.

Nyomatott: Korda R. T. nyomdájában, Budapest

A PÜSPÖKSZENTELÉS SZERTARTÁSA.

A Pontificale Romanum szövege magyar fordítással.

Mise előtt.

A templomban, melyben a szentelés történik, két oltárt készítenek: egy nagyobbat a felszentelő és egy kisebbet a felszentelendő püspök számára.

A felszentelő püspöknek két felszentelt püspök segédkezik.

Miután valamennyien felöltöztek, a felszentelő az oltárhoz megy és a középen, háttal az oltárnak helyet foglal. A felszentelendő pedig a két segédkező püspök között eléje járul és mélyen meghajlik előtte.

Ekkor a felszentelő előtt helyet foglalnak. Kis idő mulva a felszentelendő és a segédkezők felállnak és az idősebb segédkező püspök a következő szavakat intézi a felszentelőhöz:

Reverendissime Pater, póstulat sancta mater Ecclésia Cathólica, ut hunc praeséntem Presbyterum ad onus Episcopátus sublevétis.

Főtisztelendő Atya, az Anyaszentegyház kívánja, hogy ezt a jelenlevő áldozópapot a felelősségterhes püspöki méltóságra emeljed.

A felszentelő kérdezi:

Habétis mandátum Apostólicum?

Fel tudjátok-e mutatni az apostoli szentszék meghagyását?

Az idősebb segédkező püspök feleli:

Habémus.

Igen.

A felszentelő mondja:

Legátur.

Olvassátok fel.

Ekkor a felszentelő püspök jegyzője átveszi a segédkező püspök kezéből a bullát és felolvassa. E közben valamennyien fedett fővel ülnek.

A végén a felszentelő püspök mondja:

Deo grátias.

Istennek hála.

Erre a felszentelendő felkel székéről, a felszentelő előtt letérdel, és ha még nem tette le, leteszi az esküt.

Azután a felszentelendő és a segédkezők helyükön ülnek, a felszentelő pedig hallható hangon olvassa a következő kérdéseket, amelyeket a segédkezők halk hangon, mitrával a fejükön vele együtt mondanak:

Antiqua sanctórum Patrum institútio docet, et praecipit, ut is, qui ad Episcopatus órdinem eligitur, ántea díligentissime examinétur cum omni caritáte, de fide sanctae Trinitátis: et interrogétur de divérsis causis, et móribus, quae huic regimini cóngruunt, ac necessária sunt retinéri secúndum Apóstoli dictum: Manus némini cito imposúeris. Et ut étiam is, qui ordinándus est, erudiátur, qualiter sub hoc regimine constitútum opórteat conversári in Ecclésia Dei: et ut irreprehensíbiles sint, qui ei manus ordinatiónis impónunt. Eádem Itaque auctoritáte et praecépto, interrogámus te, dilectissime frater, caritáte sincéra, si omnem prudéntiam tuam, quantum tua capax est natúra, divinae Scriptúrae sénsibus accommodáre volúeris.

A szentatyák ősi tanítása és meghagyása, hogy az, aki a püspökség rendjébe beválasztatik, előzőleg teljes szeretettel szorgosan vizsgáltassék meg a Szentháromság hite felől: és kérdeztessék ki élete és mindama dolgok felől, amelyek ezzel a méltósággal járnak, amelyekhez ragaszkodni kell, hogy eleget tegyünk az apostol intelmének: Kezeidet senkire hirtelen fel ne tedd. Azért is, hogy a felszentelendő okulva lássa, hogyan kell élnie Isten egyházában annak, aki ezzel a méltósággal van felruházva: meg azért is, hogy ne érhesse gáncs azokat, akik a felszenteléskor kezeiket rá felteszik. Mi tehát az ő tekintélyükre támaszkodva és parancsuknak engedelmeskedve igaz szeretettel kérdezünk téged, Kedves Testvérünk, akarod-e a magad egész okosságát, amennyire csak természeted erre képesít, a Szentírás értelmének alárendelni.

A választott, fejét leledve, kissé fölemelkedve feleli:

Ita ex toto corde volo in ómnibus consentíre, et obedíre.

Igen, egész szívemből mindenben vele egyetérteni és neki engedelmeskedni akarok.

I. Vis ea, quae ex divínis Scriptúris intélligis, plebem, cui ordinandus es, et verbis docére, et exémplis? R. Volo.	K. Akarod-e arra, amit a Szentírásból tanultál, szavaddal és példáddal tanítani a népet, amelynek számára fel lész szentelve? F. Akarom.
I. Vis traditiónes orthodoxórum Patrum, ac Decretáles sanctae et Apostólicae Sedis constitutiónes veneránter suscípere, docére, ac serváre? R. Volo.	K. Akarod-e a Szentatyák hagyományait és az apostoli szentszék által hozott törvényeket tisztelettel fogadni, tanítani és megtartani? F. Akarom.
I. Vis beáto Apóstolo, cui a Deo data est potéstas ligándi, ac solvéndi; ejúsque Vicário Dómino nostro, Dómino … Papae …suisque successóribus, Románis Pontifícibus, fidem, subjectiónem et obediéntiam, secúndum canónicam auctoritátem, per ómnia exhibére? R. Volo.	K. Akarsz-e Szent Péter apostolnak, akinek Isten hatalmat adott kötözni és oldozni és az ő helytartójának, a mi Urunknak … pápának és az utódainak, a római püspököknek, a kánonoknak megfelelő hűséget, hódolatot és engedelmességet tanúsítani? F. Akarok.
I. Vis mores tuos ab omni malo temperáre, et quantum póteris, Dómino adjuvánte, ad omne bonum commutáre? R. Volo.	K. Akarod-e magadat minden rossztól visszatartani és amennyire Isten segítségével képes vagy, életedet mindenben jóra változtatni? F. Akarom.
I. Vis castitátem, et sobrietátem cum Dei auxilio custodíre, et docére? R. Volo.	K. Akarod-e a tisztaságot, józanságot Isten segítségével megőrizni és tanítani? F. Akarom.
I. Vis semper in divínis esse negótiis mancipátus, et a terrénis negótiis, vel lúcris túrpibus aliénus, quantum te humána fragilitas consénserit posse? R. Volo.	K. Akarod-e magadat egészen istenes dolgoknak szentelni, földi foglalkozásoktól, nem illő nyerészkedéstől elfordulni, amennyire csak emberi gyengeségedtől telik? F. Akarom.
I. Vis humilitátem, et patiéntiam in teipso custodíre et álios simíliter docére? R. Volo.	K. Akarod-e az alázatosságot és a türelmességet magadban megőrizni és másokat is erre tanítani? F. Akarom.
I. Vis paupéribus, et peregrinis, omnibúsque indigéntibus esse propter nomen Dómini affábilis, et miséricors? R. Volo.	K. Akarsz-e a szegényekhez, a vándorokhoz és minden szükségben szenvedőkhöz az Úr nevéért barátságos és irgalmas lenni? F. Akarok.

Ekkor a felszentelő ezt mondja neki:

Haec ómnia, et cétera bona tribuat tibi Dóminus, et custódiat te, atque corróboret in omni bonitáte.

Mindezt és minden más jót adjon meg neked az Úr, tartson meg és erősítsen meg minden jóban.

Mindnyájan felelik:

Amen.

Amen.

I. Credis, secúndum intelligéntiam, et capacitátem sensus tui, sanctam Trinitátem, Patrem, et Filium, et Spíritum sanctum, unum Deum omnipoténtem, totámque in sancta Trinitáte Deitátem, coessentiálem, consubstantiálem, coaetérnam, et coomnipoténtem, unius voluntátis, potestátis, et majestátis, creatórem ómnium creturárum, a quo ómnia, per quem ómnia, et in quo ómnia, quae sunt in coelo, et in terra, visibília, et invisibília, corporália, et spirituália? R. Asséntio, et ita credo.	K. Hiszed-e felfogóképességedhez mérten a Szentháromságot, Atyát, Fiút és Szentlelket, egy mindenható Istent, a Szentháromságban az egész Istenséget, amelynek egy a lényege, egy az állaga, egy az örökkévalósága, egy a mindenhatósága, egy az akarata, hatalma, fölsége, minden teremtmények teremtőjét, akitől, aki által és akiben van minden, ami az égben és a földön van, látható és láthatatlan, test és szellem? F. Ez meggyőződésem, ezt hiszem.
I. Credis singulam quamque in sancta Trinitáte persónam unum Deum, verum, plenum, et perféctum? R. Credo.	K. Hiszed, hogy a Szentháromságban mindenegyes személy igazi, teljes, tökéletes Isten? F. Hiszem.
I. Credis ipsum Filium Dei, Verbum Dei aeternáliter natum de Patre, consubstantiálem, coomnipoténtem, et coaequálem per ómnia Patri in divinitáte, temporáliter nátum de Spiritu sancto ex Maria semper Virgine, cum ánima rationáli, duas habéntem nativitátes, unam ex Patre aetérnam, álteram ex Matre temporálem, Deum verum, et hóminem verum, próprium in utráque natúra atque perféctum, non adoptivum, nec phantasmáticum, sed únicum, et unum Filium Dei in duábus, et ex duábus natúris, sed in únius persónae singularitáte, impassibilem, et immortálem divinitáte, sed in humanitáte pro nobis, et pro salúte nostra passum vera carnis passióne, et sepúltum, ac tértia die resurgéntem a mórtuis vera carnis resurrectióne, die quadragésimo, post resurrectiónem cum carne, qua resurréxit, et ánima ascendísse ad coelum, et sedére ad déxteram Patris; inde ventúrum judicáre vivos, et mórtuos; et redditúrum unicuique secúndum ópera sua, sive bona fúerint, sive mala? R. Asséntio, et ita per ómnia credo.	K. Hiszesz-e magában az Isten Fiában, aki Istennek az Atyától öröktől fogva született Igéje, vele egylényegű, egy mindenhatóságú, az Atyával isteni mivoltában teljesen egyenlő, az időben a Szentlélektől, Máriából, aki mindig szűz maradt, emberi lélekkel született; így két születése van, egyik az Atyától örök, a másik anyától, az időben; igaz Isten és igaz ember, mindkét természetében igazi és tökéletes, Istennek nem fogadott vagy annak tartott, hanem egyetlen és két természetben és két természetből, de egy osztatlan személyben egy Fia, aki istensége szerint nem szenvedhet és nem halhat meg, embersége szerint értünk és a mi üdvösségünkért testében igazi kint szenvedett, eltemettetett és harmadnapon a testnek igazi föltámadásával föltámadott; föltámadása után negyvenedik napon azzal a testtel, amellyel föltámadt, és lelkével felment a mennybe és az Atya jobbján ül; onnan eljön, hogy ítéljen eleveneket és holtakat és mindenkinek megfizessen cselekedetei szerint, akár jók, akár rosszak voltak? F. Ez meggyőződésem, mindezt így hiszem.
I. Credis étiam Spíritum sanctum, plenum, et perféctum, verumque Deum, a Patre et Filio procedéntem, coaequálem, et coessentiálem, coomnipoténtem, et coaetérnum per ómnia Patri, et Filio? R. Credo.	K. Hiszesz-e a Szentlélekben, teljes, tökéletes, igaz Istenben, aki az Atyától és Fiútól származik, az Atyával és Fiúval mindenben egyenlő, egylényegű, egy mindenhatóságú és együtt öröktől való? F. Hiszek.
I. Credis hanc sanctam Trinitátem, non tres Deos, sed unum Deum omnipoténtem, aetérnum, invisíbilem, et incommutábilem? R. Credo.	K. Hiszed-e, hogy ez a Szentháromság nem három Isten, hanem egy mindenható, örök, láthatatlan, változhatatlan Isten? F. Hiszem.
I. Credis sanctam, cathólicam, et apostólicam, unam esse veram Ecclésiam, in qua unum datur verum baptísma, et vera ómnium remíssio peccatórum? R. Credo.	K. Hiszed-e, hogy a szent, katolikus, apostoli az egyedül igazi Egyház, amelyben van az egyetlen igazi keresztség és minden bűn igazi bocsánata? F. Hiszem.
I. Anathematízas étiam omnem haeresim, extolléntem se advérsus hanc sanctam Ecclésiam cathólicam? R. Anathematízo.	K. Kárhoztatsz-e minden tévtanítást, amely a katolikus szent Egyház ellen föllép? F. Kárhoztatok.
I. Credis étiam veram resurrectiónem ejusdem carnis, quam nunc gestas, et vitam aetérnam? R. Credo.	K. Hiszed-e igazi föltámadását annak a testnek, amelyet most hordasz és az örök életet? F. Hiszem.
I. Credis étiam novi, et véteris Testaménti, legis, et Prophetarum, et Apostolórum, unum esse auctórem Deum, ac Dóminum omnipoténtem? R. Credo.	K. Hiszed-e, hogy az ó- és újszövetségnek, a törvény, a próféták és az apostolok könyveinek egy a szerzője, az Isten, a mi mindenható Urunk? F. Hiszem.

Ezután a felszentelő mondja:

Haec tibi fides augeátur a Dómino, ad veram, et aetérnam beatitúdinem, dilectíssime frater in Christo.

Növelje az Úr benned ezt a hitet, Krisztusban Kedves Testvérem, a te igazi és örök boldogságodra.

Mindnyájan felelik: Amen.

A kérdések után a segédkező püspökök a felszentelendőt a felszentelőhöz vezetik, aki előtt letérdel és megcsókolja kezét.

A mise az evangéliumig.

Ekkor a felszentelő mitráját letéve, assistenciájával az oltár felé fordul és megkezdi a lépcsőimát. A felszentelendő balján, a többi püspökök pedig székeik előtt állanak és valamennyien a lépcsőimát imádkozzák. A lépcsőima végeztével a felszentelő felmegy az oltárhoz és a szokott módon folytatja a misét a Tractus (az Epistola és Evangélium közötti rész) utolsó verssoráig.

A segédkező püspökök pedig a lépcsőima végével a felszentelendőt az oltárhoz kísérik, aki ott a pluviálét levetve, felveszi a püspöki ruhákat. Így felöltözve oltárhoz lép és ő is mondja a misét egészen a Tractus utolsó verssoráig. Közben, mikor Dominus vobiscum-ot mond, nem fordul a nép felé.

A szentelés.

A Tractus utolsó verssoránál (közvetlenül az evangélium előtt) a felszentelő az oltár közepe előtt álló székéhez megy és ott fején a mitrával leül. A segédkező püspökök a felszentelendőt a felszentelőhöz vezetik, aki előtt mélyen meghajolnak és valamennyien leülnek. Ekkor a felszentelő így szól a felszentelendőhöz:

Epíscopum opórtet judicáre, interpretári, consecráre, ordináre, offérre, baptizáre, et confirmáre.

A püspök kötelességei: bíráskodni, a Szentírást magyarázni, szentelni, a papi rendet fölladni, áldozatot bemutatni, keresztelni és bérmálni.

Ezután valamennyien felkelnek és a felszentelő, fején a mitrával a körülállókhoz mondja:

Orémus, fratres caríssimi, ut huic Eléctó utilitáti Ecclésiae próvidens benignitás omnipoténtis Dei grátiae suae tríbuat largitátem. Per Christum Dóminum nostrum. R. Amen.

Imádkozzunk, Kedves Testvérek, hogy a mindenható Isten az ő gondviselő jóságában, amellyel az Egyház java fölött őrködik, ennek a választottnak adja meg az ő kegyelme bőségét. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

Erre a felszentelő az ő széke, a segédkezők a maguk széke előtt fejükön a mitrával letérdelnek, a felszentelendő pedig a felszentelő balján egészen leborul, az összes segédkezők is letérdelnek.

Ekkor a Mindenszentek litániáját éneklik vagy imádkozzák:

Kyrie, eléison etc.	Uram, irgalmazz nekünk! stb.
– – – – – – – – – – – – – – – –	– – – – – – – – – – – – – – – –
Ut ómnibus fidélibus defúnctis réquiem aetérnam donáre dignéris. R. Te rogámus, audi nos.	Hogy a megholt híveknek örök nyugodalmat engedni méltóztassál. F. Kérünk téged, hallgass meg minket!

A felszentelő fölkel, baljában a pásztorbotot tartva, a felszentelendő felé fordulva először mondja:

Ut hunc praeséntem Eléctum bene † dícere, dignéris. R. Te rogámus, audi nos.

Hogy ezt a választottat megtáldani méltóztassál. F. Kérünk téged, hallgass meg minket!

Másodszor mondja:

Ut hunc praeséntem Eléctum bene † dícere, et sancti † ficáre dignéris. R. Te rogámus, audi nos.

Hogy ezt a választottat megtáldani és megszentelni méltóztassál. F. Kérünk téged stb.

Harmadszor mondja:

Ut hunc praeséntem Eléctum bene † dícere, et sancti † ficáre, et conse † cráre dignéris. R. Te rogámus, audi nos.

Hogy ezt a választottat megtáldani, megszentelni és föl†szentelni méltóztassál. F. Kérünk téged stb.

Fölötte mindannyiszor keresztet vet; ugyanazt mondják és teszik a segédkező püspökök, de ők térden maradnak.

Azután ismét letérdel a felszentelő és folytatják a litániát.

Ennek végeztével mindnyájan felkelnek. A felszentelő mitrával széke előtt áll, a felszentelendő előtte térdel.

Ekkor a felszentelő a segédkező püspökökkel együtt a nyitott evangéliumos könyvet a felszentelendő nyakszirtjére és vállára fekteti, úgyhogy a betűk lefelé legyenek fordulva és a könyv alsó felülete a felszentelendő nyakszirtjét érje. A könyvet a felszentelendő egyik káplánja, aki mögötte térdel, tartja mindaddig, míg azt nem kell a felszentelendő kezébe adni.

A felszentelő és a két segédkező püspök mindkét kezükkel a felszentelendő fejét érintik és mondják:

Accipe Spíritum sanctum.

Vedd a Szentlelket.

Majd a felszentelő a mitrát letéve, állva mondja:

Propitíáre, Dómine, supplicatiónibus nostris, et inclináto super hunc fámulum tuum cornu grátiae sacerdotális, bene † dictiónis tuae in eum effúnde virtútem. Per Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit, et regnat in unitáte Spíritus sancti Deus:

Hallgass kegyesen, Uram, könyörgésünkre és e szolgádra a papság kegyelmének szaruját kiöntve áraszd rá áldásod † erejét. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által: aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben Isten:

Kezeit melle előtt kiterjesztve énekli:

℣. Per ómnia saecula saeculórum. ℟. Amen.	Mindörökkön örökké. F. Amen.
℣. Dóminus vóbiscum. ℟. Et cum spíritu tuo.	Az Úr veletek. F. És a te lelkeddel.
℣. Sursum corda. ℟. Habémus ad Dóminum.	Fel a szívekkel. F. Az Úrhoz emeltük.
℣. Grátias agámus Dómino Deo nostro. ℟. Dignum et justum est.	Adjunk hálát a mi Urunk Istenünknek. F. Méltó és igazságos.

Vere dignum et justum est, aequum et salutáre, nos tibi semper, et ubíque grátias ágere, Dómine sancte, Pater omnípotens, aetérne Deus, honor ómnium dignitátum, quae glóriae tuae sacris famulántur ordínibus. Deus, qui Móysen fámulum tuum secréti familiáris affátu, inter cétera coeléstis documénta cultúrae, de hábitu quoque induménti sacerdotális instítuens, eléctum Aaron mystíco amíctu vestíri inter sacra jussísti, ut intelligéntiae sensum de exémplis priórum cáperet secutúra postéritas, ne eruditio doctrínae tuae ulli deésset aetáti. Cum et apud véteres reveréntiam ipsa significationum spécies obtinéret, et apud nos certióra essent experiménta rerum, quam aenígmata figurárum. Illíus namque Sacerdótii anterióris hábitus, nostrae mentis ornátus est, et Pontificálem glóriam non jam nobis honor comméndat véstium, sed splendor animárum. Quia, et illa, quae tunc carnálibus blandiebántur obtútibus, ea pótius, quae in ipsis erant, intelligénda poscébant. Et idcírco huic fámulo tuo, quem ad summi Sacerdótii ministérium elegísti, hanc quaesumus, Dómine grátiam largiáris, ut quidquid illa velámina in fulgóre auri, in nitóre gemmárum, et in multimodi óperis varietáte signábant, hoc in ejus móribus actibúsque claréscat. Comple in Sacerdóte tuo ministérii tui summam, et ornaméntis totíus glorificatiónis instrúctum, coeléstis unguénti rore sanctífica.

Valóban méltó és igazságos, helyes és üdvösséges, hogy mi neked mindig és mindenütt hálát adjunk, szentséges Urunk, mindenható Atyánk, örök Istenünk, akitől van mindazoknak a méltóságoknak a tisztessége, amelyek szent rendekbe osztva szolgálják a te dicsőségedet. Isten, ki Mózesnek, a te szolgádnak, akit a mennyei vezetés egyéb bizonyítékai mellett titkaid bizalmas közlése közben még a papi öltözékek felől is kioktattál, meghagytad, hogy választottadat, Aaront az áldozat bemutatásánál mélységes jelentőséggel bíró ruházatba öltöztesse, hogy a késő utókor az elődök példájából merítsen okulást és a te tanításod a mi okulásunkra sohase hiányozzék. Mivel a régieknél a dolgok képes jelei is nagy tiszteletben álltak; mi azonban már magukat a dolgokat is jól megismertük, inkább tapasztalásból, mint a jelképek titokzatos beszédéből. Ami a régi papságnál az öltözék volt, az nálunk a lélek felruházása, a főpap dicsőségét nálunk már nem a ruha dísze képezi, hanem a lélek ragyogása. Hisz azok, amik a test szemeit gyönyörödtették, már akkor is inkább arra utaltak, ami jelentés bennük rejlett. Azért add meg kérünk, Uram, ennek a szolgádnak, akit a legfőbb papi szolgálatra kiválasztottál, azt a kegyelmet, hogy amit azokon az öltözékeken a ragyogó arany, a csillogó gyöngyök és a sok változatú díszítés jeleztek, az ennek életében és cselekedeteiben tündököljék. Vezesd el ezt a papodat szolgálatod legmagasabb fokára és őt minden dicsőségedre szolgáló ékességgel földiézítve mennyei keneted harmatával szenteld meg.

Ekkor egyik a segédkező papok közül hosszúkás kendővel körülköti a felszentelendő fejét. A felszentelő az oltár felé fordulva térdenállva elkezdi és a kar folytatja a Veni Creator Spiritus hymnust.

Az első versszak végén felkel a felszentelő püspök, helyet foglal az oltár közepe előtt álló széken, felteszi a mitrát, lehúzza kesztyűjét, hüvelykujját a szent krizmába mártja és megkeni a felszentelendő fejét, aki előtte térdel, először keresztalakot írva le a tonzúrára, azután az egész tonzúrát megkeni, közben mondja:

Ungátur, et consecretur caput tuum coelésti benedictióne, in ordine Pontificáli.

Kenessék föl és szenteltessék föl a te fejed mennyei áldással a főpapi rendben.

És jobbkezével három keresztet írva le a felszentelendő feje fölött, mondja:

In nómine Pa † tris, et Fi † lii, et Spíritus † sancti. ℟. Amen.	Az Atyának † és Fiúnak † és Szentléleknek † nevében. F. Amen.
℣. Pax tibi. ℟. Et cum spíritu tuo.	Béke veled. F. És a te lelkeddel.

A fölkenés végével a püspök hüvelykujját kenyérbéllel letörli, a hymnus végén leteszi a mitrát, felkel és így folytatja:

Hoc, Dómine, cópiose in caput ejus influat, hoc in oris subjécta decurrat, hoc in tótius córporis extréma descéndat, ut tui Spíritus virtus et interjóra ejus répleat, et exterióra circúmtegat. Abúndet in eo constántia fidei, púritas dilectiónis, sincéritas pacis. Sint osi múnere tuo pedes ejus ad evangelizándum pacem, ad evangelizándum bona tua. Da ei, Dómine, ministérium reconciliatiónis in verbo, et in factis, in virtúte signórum et prodigiórum. Sit sermo ejus, et praedicátio, non in persuasibilibus humánae sapiéntiae verbis, sed in ostensióne, spíritus et virtútis. Da ei Dómine, claves regni coelórum ut utátur, non gloriétur potestáte, quam tríbuis in aedificationem, non in destructiónem. Quodcúmque ligáverit super terram, sit ligátum et in caelis, et quodcúmque sólverit super terram, sit solútum et in coelis. Quorum retinúerit peccáta, reténta sint, et quorum remíserit, tu remíttas. Qui maledíxerit ei, sit ille maledíctus, et qui benedíxerit ei, benedictíonibus repleátur. Sit fidélis servus et prudens, quem constítuas tu, Dómine, super famíliam tuam, ut det illis cibum in témpore opportúno, et exhibeat omnem hóminem perféctum. Sit sollicitúdine ímpiger, sit spíritu fervens, óderit supérbiam, humilitátem ac veritátem díligat, neque eam umquam déserat, aut láudibus aut timóre superátus. Non ponat lucem ténebras, nec ténebras lucem: non dicat malum bonum, nec bonum malum. Sit sapiéntibus et insipiéntibus débitor; ut fructum de proféctu ómnium consequátur. Tríbuas ei Dómine, cáthedram Episcopálem, ad regéndum Ecclésiam tuam, et pl ebem sibi commíssam. Sis ei auctóritas, sis ei potéstas, sis ei fírmitas. Multíplica super eum bene † dictiónem et grátiam tuam; ut ad exorándam semper misericórdiam tuam tuo múnere idóneus et tua grátia possit esse devótus.

Folyjék ez Uram, bőségesen a fejére, ömöljék ez szét az arcán, menjen ez végig az egész testén, hogy a te Lelked ereje töltse be az ő belsejét és födje külsejét. Legyen benne bősége a hit állhatatosságának, a szeretet tisztaságának, a béke őszinteségének. A Te kegyelmeddel legyenek lábai megáldva a béke evangéliumának és a tőled való javak evangéliumának hirdetésére. Tedd őt, Uram, a kiengesztelés szolgájává, a szó, a tettek, a jelek és csodák hatalmával. Az ő szava és prédikációja ne az emberi bölcseség szavainak rábeszélő erejében, hanem a lélek és az erő megmutatásában legyen. Add neki, Uram, a mennyország kulcsait, hogy hatalmát jóra és ne dicsekvésre használja, amelyet neki építésre, nem rontásra adtál. Amit megkötöz a földön, legyen megkötözve a mennyben is. Amit feloldoz a földön, legyen feloldozva a mennyben is. Akinek megtartja bűneit, legyenek megtartva, akinek megbocsátja, annak bocsásd meg Te is. Aki őt átkozza, arra szálljon az átok, aki áldást mond rá, teljék be áldással. Legyen ő a hűséges és okos szolga, akit te, Uram, egész családod fölé helyezel, hogy alkalmas időben eledelt adjon nekik és mindenben tökéletes embernek mutassa magát. Legyen a munkásságban serény, legyen lélekben buzgólkodó, gyűlölje a kevélységet, szeresse az alázatosságot és az igazságot és attól se dicséret, se félelem el ne tántorítsa. Ne legyen neki a világosság sötétség és a sötétség világosság: ne mondja a jót rossznak és a roszszat jónak. Tudja magáról, hogy okosnak és oktalannak adósa, így lesz az ő munkájának gyümölcse valamennyinek előmenetele. Add neki, Uram, a püspöki széket, hogy Egyházadat és a rábízott népet kormányozhassa. Te légy az ő tekintélye. Te légy az ő hatalma, Te légy az ő erőssége. Sokszorosítsd meg fölötte áldásodat † és kegyelmedet, hogy irgalmasságod kiesedezésére a te jóvoltodból mindig alkalmas legyen és azon malasztod segítségével mindig buzgólkodjék.

Azután halk hangon:

Per Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit, et regnat in unitáte Spíritus sancti Deus, per ómnia saecula saeculórum. ℟. Amen.

A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben Isten, mindörökkön örökké. F. Amen.

Ezután a felszentelő megkezdi, a kar folytatja a következő antifonát:

Unguéntum in cápite quod descéndit in barbam, barbam Aaron, quod descéndit in oram vestiménti ejus; mandávit Dóminus benedictiónem in saeculum.	Mint a fejen a kenet, mely lefoly a szakállra, Aaron szakállára, mely lefoly ruhája szélére; az Úr áldást rendel mindörökre.
Ecce quam bonum, et quam jucúndum: * habitáre fratres in unum.	Íme, mely jó és gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok.
Sicut unguéntum in cápite: * quod descéndit in barbam, barbam Aaron.	Mint a fejen a kenet, mely lefoly a szakállra, Aaron szakállára.
Quod descéndit in oram vestiménti ejus: * sicut ros Hermon, qui descéndit in montem Sion.	Mely lefoly ruhája szélére, mint Hermon harmata, mely leszáll Sion hegyére.
Quóniam illic mandávit Dóminus benedictiónem: * et vitam usque in saeculum. Ps. 132.	Mert az Úr áldást rendel oda, életet mindörökké. 132. zsoltár.
Glória Patri, et Filio, et Spirítui Sancto.	Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, et in saecula saeculórum, Amen.	Miképen kezdetben vala, most és mindörökkön örökké. Amen.

Ismételtetik az egész antifona: MINT A FEJEN A KENET, STB.

Mikor az antifonát a zsoltár előtt megkezdik, egy hosszú kendőt kötnek a felszentelendő nyakába. A felszentelő leül, felteszi a mitrát és krizmával az előtte térdelő felszentelendőnek mindkét kezét felkeni kereszt alakjában, hüvelykével két vonalat húzva, egyet a jobbkéz hüvelykétől a balkéz mutatóujjához, egyet a balkéz hüvelykétől a jobb mutatóujjához, ezután felkeni az egész tenyerét, mondván:

Ungántur manus istae de óleo sanctificáto, et Chrísmate sanctificationis; sicut unxit Sámuel David Regem, et Prophétam, ita ungántur, et consecréntur.

Kenessenek fel ezek a kezek a szentelt olajjal és a megszentelés krizmájával; úgy kenessenek fel és szenteltessenek meg, amint Sámuel Dávidot királlyá és prófétává felkente.

És jobbjával három keresztet vetve a felszentelendő keze fölött mondja:

In nómine Dei Pa † tris et Fí†lii, et Spíritus †sancti, faciéntes imáginem sanctae crucis Salvatóris nostri Jesu Christi, qui nos a morte redémit, et ad regna coelórum perdúxit. Exáudi nos, pie Pater omnípotens, aetérne Deus; et praesta, ut, quod te rogámus, exorémus. Per eúndem Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Az Atya † és a Fiú † és a Szentlélek † nevében csináljuk a mi Megváltónk, Jézus Krisztus szent keresztjének mását, aki minket a haláltól megváltott és a mennyek országához vezetett. Hallgass meg minket, jóságos Atya, örök Isten és engedd, hogy amit tőled kérünk, azt el is nyerjük. Ugyanazon Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

És ülve folytatja:

Deus, et Pater Dómini Jesu Christi, qui te ad Pontificátus sublimári vóluit dignitátem, ipse te Chrísmate, et mysticae delibútionis liquóre perfúndat, et spirituális bene † dictiónis ubertáte fecúndet; quidquid bene†díxeris, benedicátur; et quidquid sanctíficáveris, sanctificétur: et consecrátae manus istíus, vel póllicis impositio cunctis profíciat ad salútem. ℟. Amen.

Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki téged a főpapi méltóság magaslatára emelt, maga ömlessze rád a krizmát és a titokzatos felszentelés kenetét, tegyen termékennyé a lelki áldás † bőségével; amit megáldasz, legyen megtáldva, amit megszentelsz, legyen megszentelve, ennek a felszentelt kéznek vagy hüvelyknek rátétele váljék üdvösségére mindenkinek. F. Amen.

Ezeket elvégezve, a felszentelt összeteszi két kezét és úgy tartva, hogy a jobb felül, a bal alul legyen, a nyakáról lecsüngő kendőbe fekteti.

A felszentelő kenyérbéllel letörli hüvelykujját és a mitrát letéve felkel, megáldja a PÁSZTORBOTOT, ha még nincs megáldva, mondván:

Orémus. Sustentátor imbecillitátis humánae Deus, bene † dic báculum istum; et quod in eo extérius designátur, intérius in móribus hujus fámuli tui, tuae propitiátiónis cleméntia, operétur. Per Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Könyörögjünk. Isten, az emberi gyöngeség támasza, áldd † meg ezt a pásztorbotot és amit ez jelez külsőleg, azt eszközölje belsőleg ennek a te szolgádnak életében a te kegyes irgalmad. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

Ezután meghinti azt szenteltvízzel.

Majd leül és feltéve a mitrát, átadja a pásztorbotot az előtte térdelő felszenteltnek, aki azt, a nélkül, hogy kezeit szétvenné, mutató- és hüvelykujjai közé fogva fogadja, miközben a felszentelő mondja:

Accipe báculum Pastoralis offícii; ut sis in corrigéndis vítiis pie saeviens, judícium sine ira tenens, in fovéndis virtútibus auditórium ánimos demúlcens, in tranquillitáte severitátis censúram non déserens. ℟. Amen.

Vedd a pásztori hivatal botját, légy a hibák javításában jósággal erőskezű, mondj harag nélkül ítéletet; az erényeket úgy ápold, hogy tanítványaidnak szívét is megnyerjed; lelked szelídsége ne legyen akadályod a szigorú igazságosságban. F. Amen.

Azután a felszentelő a mitrát letéve, felkel, megszenteli a GYŰRŰT, ha még nincs megszentelve, mondván:

Orémus. Creátor, et conservátor humáni géneris, dator grátiae spirituális, largitor aeternae salútis, tu Dómine, emítte bene † dictiónem tuam super hunc ánnulum; ut quicúmque hoc sacrosánctae fidei signo insígnitus incésserit, in virtúte coeléstis defensiónis ad aetérnam vitam sibi profíciat. Per Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Könyörögjünk. Te, Uram, az emberi nem teremtője és fenntartója, a lelki kegyelmek adója, az örök üdvösség osztogatója, áraszd ki áldásodat † erre a gyűrűre, hogy aki a szent hűségnek ezzel a jelével felékesítve jár, annak ez a mennyei oltalom erejénél fogva az örök életre szolgáljon. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

Most meghinti azt szenteltvízzel, a mitrát feltéve, leül és a gyűrűt a felszentelt jobbjának gyűrűs ujjára húzza, mondván:

Accipe ánnulum, fidei scílicet signáculum; quátenus sponsam Dei, sanctam videlícet Ecclésiam, intemeráta fide ornátus, illibáte custódias. ℟. Amen.

Vedd a gyűrűt, a hűség jelét, hogy Isten jegyesét, a szent Egyházat szeplőtelen hűséggel, sértetlenül őrizzed. F. Amen.

Most leveszi a felszentelő a felszentelt vállairól az evangéliumos könyvet és a segédkező püspökök segítségével becsukva átadja a felszenteltnek, aki azt a nélkül, hogy kezeit szétnyitná, érinti, mondván:

Accipe Evangélium, et vade, praedica pópulo tibi commísso; potens est enim Deus, ut áugeat tibi grátiam suam, qui vivit et regnat in saecula saeculórum. ℟. Amen.

Vedd az Evangéliumot és menj, hirdesd a rád bízott népnek; hatalmas az Isten, ő növelje benned malasztját: aki él és uralkodik mindörökkön örökké. F. Amen.

Végre a felszentelő a felszenteltnek békecsókot ad és hasonlóan a segédkező püspökök, mondván a felszenteltnek:

Pax tibi.	Béke veled.
Et cum spiritu tuo.	És a te lelkeddel.

Ekkor a felszentelt a segédkező püspökök között visszatér a maga oltárához, ahol letörlik fejét, azután megmossa kezeit. A felszentelő a saját székénél mossa meg kezét.

A szentmise tovább folyik.

Azután folytatja a misét az evangéliumtól az offertoriumig. Ugyanezt teszi a fölszentelt saját oltáránál.

Az offertorium elmondása után a felszentelő mitrával fején leül az oltár közepe előtt. A felszentelt a segédkező püspökök között eléje járul, letérdel és fölajánl neki két égő gyertyát, két kenyeret, két hordócskát tele borral és megcsókolja a felszentelő kezét, mikor ezeket tőle átveszi.

Ezután a felszentelő megmossa kezeit és az oltárhoz fordul, a felszentelt ugyanannak az oltárnak az epistola oldali végén foglal helyet és ott a segédkező püspökök között állva maga előtt a misekönyvvel, a felszentelővel együtt végzi a misét, mindent úgy, amint a misekönyv előírja.

Egy konszekrálandó ostya kell a felszentelő és a felszentelt számára és mindkettő számára elegséges bor a kehelybe.

Midőn az Agnus Dei után a felszentelő és a felszentelt elmondták a DOMINE JESU CHRISTE stb. oratiót, a felszentelt a felszentelő jobbjára lép. Mindketten megcsókolják az oltárt; a felszentelő paxot ad a felszenteltnek, mondván:

BÉKE VELED!
ÉS A TE LELKEDDEL!
BÉKE VELETEK.
ÉS A TE LELKEDDEL.

Miután a felszentelő az Úr testét magához vette, nem veszi magához az egész szent vért, hanem annak csak egy részét a szent ostyának kehelyben levő darabjával. Mielőtt a purificatiot magához venné, megáldoztatja a felszenteltet, aki meghajolva áll előtte az oltár oldalán, először az Úr testéből, azután véréből; azután először ő issza a purificatiot, utána a felszentelt. Ekkor a kehely fölött megmossa ujjait és az ablutiot magához veszi; feltéve a mitrát, megmossa kezét.

Ezután a felszentelt az oltár másik oldalának, az evangélium oldalának végére megy és ott folytatja a misét, úgy, mint a felszentelő az epistola-oldalon.

Ite missa est után a felszentelő az oltár közepén mondja PLACEAT stb., mitrájával a fején az oltár felé fordulva mondja: SIT NOMEN DOMINI BENEDICTUM és ünnepélyesen áldást ad a népre.

Áldás után.

Az áldás után a felszentelő püspök helyet foglal székén az oltár közepe előtt, a felszentelt fején a kis főveggel előtte letérdel. A felszentelő mitrájját letéve fölkel és megáldja a felszentelt MITRÁJÁT, ha még nincs megáldva, mondván:

Orémus. Dómine Deus, Pater omnipotens, cujus praeclára bónitas est, virtus imménsa, a qua omne datum óptimum, et omne donum perféctum, totiúsque decóris ornaméntum, bene † dicere, et sancti†ficáre dignáre hanc mitram hujus fámuli tui Antistitis cápiti imponéndam. Per Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Könyörögjünk. Úr Isten, Mindenható Atya, akinek jósága, dicsőssége és hatalma fölmérhetetlen, akitől van minden jó adomány, minden tökéletes ajándék és minden tisztesség ékessége, áldd † meg és szenteld † meg ezt a mitrát, amelyet ennek a főpapnak, a te szolgádnak fejére fogok tenni. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

Ezután meghinti azt szenteltvízzel és ülve, fején a mitrával a segédkező püspökökkel együtt a felszentelt fejére teszi, mondván:

Impónimus, Dómine, cápiti hujus Antistitis et agonístae tui gáleam munitiónis et salútis, quátenus decoráta fácie et armáto cápite córnibus utriúsque Testaménti terríbilis appáreat adversáriis veritátis; et, te ei largiénte grátiam, impugnátor eórum robústus exsístat, qui Móysi fámuli tui fáciem ex tui sermónis consórtio decorátam, lucidíssimis tuae claritátis ac veritátis córnibus insignísti; et cápiti Aaron Pontíficis tui tiáram impóni jussísti. Per Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Uram, ennek a te főpapodnak és harcosodnak fejére tesszük az oltalom és üdvösség sisakját, hogy a két szövetség szarvával fölékesített arculata és fölvértezett feje az igazság ellenségeibe félelmet öntsön; és azoknak erőteljes ellenfele legyen a te kegyelmedből, aki Mózesnek, a te szolgádnak arcát, amely a veled való beszélgetéstől fényleni kezdett, a te dicsőségednek és igazságodnak ragyogó szarvaival ékesítetted és Aaronnak, a te főpapodnak fejére tiarát tenni parancsoltál. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

Ha a KESZTYŰK nincsenek megszentelve, a felszentelő felkel és mitrájját letéve, azokat megszenteli, mondván:

Orémus. Omnipotens Creátor, qui hómini ad imáginem tuam cóndito manus discretiónis insignítas, tamquam órganum intelligéntiae, ad recte operándum dedísti: quas servári mundas praeceptísti, ut in eis ánima digne portarétur, et tua in eis digne consecreréntur mystéria, bene † dicere, et sancti†ficáre, dignáre mánuum haec tegumenta; ut quicúmque ministrórum tuórum sacrórum Pontíficum his veláre manus suas cum humilitáte volúerit, tam cordis quam óperis ei mundítiam tua misericórdia subministret. Per Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Könyörögjünk. Mindenható Teremtő, aki az embernek, kit a saját képedre alkottál, ügyességgel felruházott kezeket adtál, hogy azok eszének szolgálatában neki a helyes cselekvés eszközei legyenek; és megparancsoltad, hogy azokat tisztán megőrizze, hogy méltók legyenek a lélek hordozására és méltók, hogy bennük a te misztériumaid konszekráltassanak, áldd † meg és szenteld † meg a kezeknek e ruházatát, hogy aki a te szolgáid, a főpapok közül kezeit lelke alázatosságából ezeket födni akarja, annak a te irgalmasságod úgy a szívnek, mint a cselekedetnek tisztaságát adja meg. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

És meghinti azokat szenteltvízzel. Ekkor lehúzzák a felszentelt gyűrűjét, a felszentelő ülve, fején a mitrával, a segédkező püspökökkel együtt felhúzza a kesztyűket a felszentelt kezeire, mondván:

Circúmda, Dómine, manus hujus ministri tui mundítia novi hóminis, qui de coelo descéndit, ut quemádmodum Jacob diléctus tuus, peliculis hoedórum ópertis mánibus, patérnam benedictiónem obláto patri cibo, potúque gratíssimo, impetrávit, sic et iste, obláta per manus suas hóstia salutári, grátiae tuae benedictiónem impetrare mereátur. Per Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui in similitúdinem carnis peccáti tibi pro nobis óbtulit semetípsum. ℟. Amen.

Övezd, Uram, ennek a te szolgádnak kezeit az új ember tisztaságával, aki a mennyből szállott alá, hogy amint Jákob, a te kedvenced, gödölyék bőrével takart kezekkel nyujtva atyjának kedves ételét és italát, elnyerte az atyai áldást, úgy ez is az üdvösség áldozatát ajánlva fel kezeiben, méltó legyen a te áldásod kegyelmére. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki a bűnös test hasonlatosságában neked értünk föláldozta magát. F. Amen.

Erre felhúzza neki a püspöki gyűrűt. Majd felkel a felszentelő, a felszenteltet jobbkézen, a segédkező püspökök idősebbike pedig balkézen fogja és székbe iktatják úgy, hogy leültetik arra a székre, amelyről a felszentelő felkelt. A felszentelő baljába adja a pásztorbotot.

Majd a felszentelő mitrájját letéve és az oltárhoz fordulva megkezdi, a többiek folytatják a hálaadó éneket: TÉGED ISTEN DICSÉRÜNK.

Mikor az ének elkezdődik, a felszenteltet a segédkező püspökök fejükön mitrával végigvezetik a templomon és áldást oszt. A felszentelő mitra nélkül a helyén marad az oltárnál. Mikor a felszentelt visszaérkezik a székéhez, ismét leül az ének végéig. A segédkező püspökök leteszik mitráikat és a felszentelő mellett állanak.

Az ének végével a felszentelő mitra nélkül a felszentelt jobbján, a szék mellett állva énekelni kezdi a következő antifonát, amelyet az énekesek folytatnak.

Firmétur manus tua, et exaltétur déxtera tua: justitia et judícium praeparátio sedis tuae. ℣. Glória Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. ℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, et in saecula saeculórum. Amen.

Erősödjék meg a Te kezed, magasztaltassék fel a te jobbod. Jog és igazság a te széked alapja. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. Miképen kezdetben vala, most és mindörökkön örökké. Amen.

Megismétlik az antifonát, azután a felszentelő mondja:

℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.	Uram, hallgass az én könyörgésemre.
℟. Et clamor meus ad te véniat.	F. És az én kiáltásom jusson elődbe.
℣. Dóminus vóbiscum.	Az Úr veletek.
℟. Et cum spíritu tuo.	F. És a te lelkeddel.

Orémus. Deus, ómnium fidélium pastor, et rector, hunc fámulum tuum, quem Ecclésiae tuae praeésse voluísti, propítius réspice: da ei quaesumus, verbo et exémplo, quibus praeest profícere; ut ad vitam, una cum grege sibi crédito, pervéniat sempitérnam. Per Christum Dóminum nostrum. ℟. Amen.

Könyörögjünk. Isten, minden hívő pásztora és vezére, tekints kegyesen erre a te szolgádra, akit egyházadban elöljárónak rendeltél: add neki, kérünk, hogy akiknek elöljárója, azoknak szóval és példával javára legyen, hogy így a rábízott nyájjal egyetemben eljusson az örök életre. Krisztus, a mi Urunk által. F. Amen.

Ezután a felszentelő lefödött fővel az oltár evangéliumi oldalán áll, mellette állnak a segédkezők mitra nélkül. A felszentelt felkel, mitrával és pásztorbottal az oltár közepéhez lép és az oltár felé fordulva, magát jobbja hüvelykjével mellén megjelölve, mondja:

Sit nomen Dómini benedíctum. ℟. Ex hoc nunc et usque in saeculum.

Legyen áldott az Úr neve. F. Mostantól mindörökké.

Azután magára keresztet vetve mondja:

Adjutórium nostrum in nómine Dómine. ℟. Qui fecit coelum et terram.

A mi segedelmünk az Úr nevében van. F. Aki a mennyet és földet teremtette.

Ekkor kezeit felemelve és összetéve, fejét meghajtva mondja:

Benedícat vos omnípotens Deus.

Áldjon meg titeket a mindenható Isten.

Mikor ezt mondotta, a nép felé fordul és fölötte háromszor keresztet vetve megáldja, mondja:

Pa † ter, et Fi † lius, et Spíritus † Sanctus. ℟. Amen.

Az Atya † és a Fiú † és a Szentlélek. F. Amen.

Ekkor a felszentelő mitrájját feltéve az Evangélium oldalára áll, szemben az Epistola-oldallal. Mellette állnak mitráikkal a segédkezők is. A felszentelt az Epistola-oldalon felmegy az oltárhoz s ott fején a mitrával, kezében a pásztorbottal, a felszentelő felé letérdelve énekli:

Ad multos annos.

Számos évig.

Ekkor az oltár közepére megy és ott úgy, mint előbb, letérdelve magasabb hangon énekli:

Ad multos annos.

Számos évig.

Végre a felszentelőhöz lép és előtte ismét letérdelve megint magasabban énekli:

Ad multos annos.

Számos évig.

Ekkor a felszentelő neki felkeltében békecsókot ad. Ugyanazt teszik a segédkező püspökök, akik a felszenteltet, miközben Szent János evangéliumát, KEZDETBEN VALA AZ IGE imádkozza, az ő oltárához kísérik, ahol leveti ruháját.

A felszentelő pedig, miután a felszenteltnek békecsókot adott, csendben mondja: Az Úr VELETEK. KEZDŐDIK SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA. KEZDETBEN VALA AZ IGE stb. Keresztet vet az oltárra és magára. Magát az oltár keresztje előtt meghajtva székéhez megy, ott leveti ruháját, közben imádkozva a három babyloni ifjú énekét: Benedicite.

A felszentelt a felszentelőnek és a segédkezőknek köszönetet mond és egymástól búcsút véve valamennyien eltávoznak.