Ha Szent János evangéliumát olvassuk, észrevehető mennyiszer ismétli Krisztus: „Az én tanításom nem enyém”;[1] „a Fiú nem tehet magától semmit”;[2] „nem cselekedhetem én magamtól semmit”;[3] „semmit sem cselekszem magamtól”.[4] Vajon azt akarja ezzel mondani, hogy neki nem volt emberi értelme, akarata, tevékenysége? – Semmiképpen sem, hiszen ez a gondolat eretnekség volna. Hanem mivel Jézus embersége személyesen egyesült az Igével, Krisztusban […]

Krisztus mintaképünk műveiben is. Láttuk, mennyire ember volt; de azt is elmondhatjuk, mennyire emberként cselekedett. Az Úr Jézus ebben is minden szentségnek tökéletes, mégis megközelíthető példaképe. Hasonlíthatatlan fokban gyakorolta az összes erényeket, amelyek csak ékesíthetik az emberi természetet, legalább is azokat, amelyek összeférhetők voltak isteni természetével. Tudjuk, hogy a megszentelő kegyelem a magasztos erényeknek és a Szentlélek ajándékainak egész sorát […]

De hogyan és miben mintaképünk, példánk Krisztus, a megtestesült Ige? Krisztus kettős szempontból példakép: személyében és működésében; Istenfiúságában és emberi tevékenységében, mert egy személyben Isten Fia és Emberfia: tökéletes Isten és tökéletes ember. Krisztus Isten, tökéletes Isten. Képzeljük magunkat Júdeába, Krisztus idejében. Már betöltötte küldetésének egy részét, végigjárta Palesztinát, tanított és véghezvitte „Isten műveit”.[1] Egyszer, miután befejezte napi apostoli útját […]

Láttuk, hogy életszentségünk nem más, mint részesedés az Isten szentségében. Akkor vagyunk szentek, ha Isten gyermekei vagyunk és ha úgy élünk, mint a mennyei Atya igazi gyermekei, méltón természetfeletti fogadott fiúságunkhoz. „Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, az Isten példáját”, – mondja Szent Pál.[1] Maga Jézus is mondja és valamennyi tanítványához intézi: „Legyetek tökéletesek”, nem akármiféle tökéletességgel, hanem „mint a ti […]