A szűzi állapotnak mintegy hivatalos keretét a férfi s női szerzetesrendek adják meg. Erről az alakjáról azonban „Az egyházirendhez” csatolt függelékben már elég bőven szólottunk. Jellemzésére itt csak Joh. Friedr. Böhmer protestáns történetkutató szavait idézzük. „Oly szívesen időzöm a zárdák története mellett, amelyeknek erkölcseinket, műveltségünket köszönhetjük, s amelyekben a sehol sem hiányzó emberi gyarlóság mellett annyi erő, lelki nemesség nyilatkozott […]

Vannak nem kevesen, akik a szűzi állapotban csak a negatívumot, vagyis azt látják és ismerik, amit az nélkülöz, amitől megfoszt, eltilt. Éppen ezért szánakoznak felette, lesajnálják, sőt kigúnyolják azt. Ellen Key, a házaséletről lemondókat a szerelem műkoplalóinak nevezi, „akik az emberiség életértékének emelése szempontjából jelentéktelenek”. Ez utóbbi szempontból találóak is e szavak azokat illetőleg, akik csak azért nem akarnak férjhez […]

Az Egyház tana és liturgiája – mint láttuk – magasztos felfogást árul el a házasságról. És méltán. Tiszteletreméltó, szent dolog a házasság: szerzője miatt, aki maga az Isten; céljából kifolyókig, amely nem egyéb, mint az Egyháznak fiakat, a mennyországnak szenteket adni. Fenségessé teszi a házasságot misztikus jellege, mert Krisztusnak s Egyházának egyesülését a legtökéletesebben jelképezi. Végül szentség, kegyelemforrás. De mégis, […]

A gyermek nemcsak létet s életet igényel szüleitől, hanem nagy céljának megfelelő lelki, szellemi s testi nevelést is, amely nélkül az életnek sem sok hasznát venné, sőt „jobb lett volna annak, ha nem született volna, az az ember”. (Mt 26,24) A nevelésről A negyedik parancsban már szólottunk; itt csak néhány megjegyzésre szorítkozunk. Már a pogányok, kiket csupán a józan ész […]

A hitveseknek azonban nem csupán egymással szemben vannak kötelességeik, hanem a házasság célja, a hetedik szentség által megszentelt állapotuk egy fontos s fenséges feladatot is ró reájuk: Istennek gyermeket adni, nevelni. Valóban nagyszerű feladat! Isten a saját képére s hasonlatosságára alkotott emberbe ugyancsak valami alkotó, teremtő erőt s kedvet oltott. Az ember, amennyiben csak tehetséget érez magában, szívesen örökíti meg […]

A házastársaknak ugyancsak lényegbevágó harmadik kötelessége egymás iránt a kölcsönös támogatás. És ha a férfiú rászorul arra, hogy az élet nehéz, küzdelmes útjain Isten neki „segítő társat” adjon, mennyivel inkább szükségét érzi a gyengébb nő az erősebb, biztosabb férfikéz támogatásának. Ebben a kölcsönös támogatásban is Jézus Krisztusnak és az Egyháznak viszonya adja a legfenségesebb példát és ideált. Jézus Krisztus támogatja […]

A hitveseknek második lényeges kötelessége a hűség. A szeretet gyökeréből ered s annak egyik legszebb, legillatosabb fehér virága, örök mintát szolgáltatott erre is Krisztus az ő Egyházához való viszonyában. Krisztus hűségesen Egyházával marad örökre: lelke és teste. És az Egyház viszonozza ezt a hűséget. Krisztus csak az ő szeplőtelen jegyesére, az Egyházra gondol, amely viszont Krisztuson kívül nem ismer urat. […]

A szeretet az a mágnes, amely az erre választott szíveket hitvesi frigyre összevonja s aztán eggyé forrasztja; a szeretet marad a hitveseknek első s legfőbb kötelessége is mindörökre. Mintaképpen maga a Szentlélek Krisztus- és Egyházának, e két misztikus hitvesnek egymás iránti szeretetét állítja fel. (Vö. Ef 5,25) Lehet-e ennél ideálisabb, tisztább, önzetlenebb és áldozatosabb szeretetet elgondolni? A házasoknak tehát Isten […]

Midőn a madárka családot alapít, a bereknek védett helyén a ringó ágak egyikén fészket rak magának, oly helyeset, kedveset, meleget s barátságosat, hogy öröm ránézni. Az ész híján az ösztön vezeti művészetében. Mondhatnók, a természet törvényei által a jó Isten gondolkodik helyette. Mikor pedig az ember alapít családot, fészket, tűzhelyet, nem az ösztön, hanem a jó Isten által megvilágított józan […]

A világ Megváltója jelleméhez és hivatásához híven itt a földön „vir dolorum”, vagyis a fájdalmak férfia akart lenni. Nincs az a testi, lelki szenvedés, amelyet szívesen magára nem vállalt, sőt szent mohósággal ne keresett volna. Egyetlen egyet kivéve! A családi élettel nem ritkán kapcsolatos szenvedésekből nem kért soha. Ő a legboldogabb családnak legszerencsésebb gyermeke akart lenni s igazi családi boldogságot […]