Az Eucharisztiának egyik további hatása a bocsánatos bűnök elengedése. Maga a tridenti szent zsinat ezt határozottan tanítja, mikor kijelenti, hogy a szentáldozás a halálos bűntől megóv, a bocsánatostól pedig megtisztít. És ez nagyon könnyen érthető. Az Eucharisztia ugyanis táplálék. Ámde az egészséges ételnek már magában véve meg szokott lenni az ereje, hogy a kisebb testi bajokat gyógyítja. Az Eucharisztia a […]

Az Eucharisztia továbbá különös jogcímet ad testünk dicsőséges feltámadására. Elég, ha ez ügyben Szent Jeromos pompás szavait idézzük: „Hogyan is enyészhetne el testünk örökre? Hogy is ne támadna fel az a test, amelyet Jézus Krisztus teste táplált, vére itatott? Nem a feltámadás és élet‑e Jézus Krisztus? Midőn az isteni Megváltó magát a legméltóságosabb Oltáriszentség által testünkkel közli, leteszi abba az […]

Az Eucharisztia testünket megszentelő hatását elsősorban a testi gerjedelmek csillapításában fejti ki. Alexandriai Szent Cyrill szerint „Jézus jelenléte bennünk gátat vet tagjaink háborgó törvényének s az általa keltett lázadást megzabolázza”. A Szentatyák ezt következőleg okolják meg: Már maga a megszentelő malaszt s az isteni szeretet gyarapodása – szerintük – csitítólag hat érzéki vágyainkra. De Krisztus drága teste a mi testünket, […]

A második, ugyancsak lényeges gyümölcse s célja a szentáldozásnak a Krisztussal való szoros egyesülés, összeforrás. Az isteni szerelemnek ugyancsak felfoghatatlan nagy misztériuma. Krisztus maga hirdeti ki ezekben a csodálatos szavakban: „Aki eszi az én testemet… énbennem lakik és én őbenne” (Jn 6,57). Ez az egység pedig, mely közöttünk s az Üdvözítő között a szentáldozás által létesül, nemcsak erkölcsi, aminő pl. […]

Legelső ajándéka az Úrnak, a szentáldozás leglényegesebb gyümölcse az, hogy megtartja s öregbíti bennünk a megszentelő malasztot és járulékait, az erényeket s a Szentlélek ajándékait. Nemkülönben jogot ad a segítő malasztok bőségére, hogy a jócselekedetek buzgó gyakorlata által megtartsuk, bővítsük s tökéletesítsük magunkban a kegyelmi életet. Élet! Krisztusból merített kegyelmi, isteni élet! A szeretetnek minő titka! „Mily pásztor táplálta valaha […]

„Ó, csodálatos szeretet! – kiált fel Aranyszájú Szent János – az Úr önmagát adja nekünk a legméltóságosabb Szentségben. Mindent odaad, amije csak van, úgy hogy nincs többé mit adnia… Ó, bámulatos csodája a szeretetnek! Az az Isten, aki ura mindeneknek, a mi tulajdonunk lesz!” Az isteni szeretetnek ez a kiáradása bizonyára fogalmainkat messze felülmúló módon meggazdagítja a jól felkészült lelket. […]

Vajon aki a szent vért is magához veszi, több vagy egyéb kegyelmekben is részesül‑e, mint az, aki csak kenyér színe alatt fogadja Krisztust? A mai napig vitatott s eldöntetlen kérdés ez az Egyház tudósai között. A legtöbb közülük azon a véleményen van, hogy semmi különbség sincs az egy vagy két szín alatti áldozás hatásai között. A tridenti szent zsinat ugyan […]

Az Eucharisztia addig fejti ki bennünk szentségi hatásait, míg csak gyomrunkban fel nem oszlik. Ez pedig az áldozó egészségi állapota szerint 8–10 perc, esetleg egy félóra alatt szokott végbemenni. A kegyelem kiáradása azonban nem annyira a jelenlét időtartamától, mint sokkal inkább az áldozó felkészültségétől, lelki tisztaságától s szeretetétől függ. Azért oly fontos a szentáldozásra való előkészület s főleg azért oly […]

Isten az Eucharisztiának két fontos szerepet szánt Egyházában. Azt akarta, hogy a lelki élet tápláléka legyen s szolgáljon áldozatul, mint legfelségesebb istentisztelet, aminőt csak teremtmény Teremtőjének bemutathat. A jelen fejezetben az Eucharisztiáról mint lelkünk táplálékáról beszélünk. Mint ilyen foglal helyet a Krisztus Urunktól rendelt hét szentség között. Az Eucharisztia, mint szentség, nem egy szempontból a többi szentségtől eltérő természetű. A […]

Midőn a szentéletű Feria grófnőt, kit „az Oltáriszentség arájának” neveztek, megkérdezték, mit tud csinálni oly sok ideig a templomban, ezt a választ adta: „Amit az udvaronc a király előtt, a beteg orvosa előtt, a szegény a gazdag előtt, az étkező a terített asztalnál, azt teszem én a templomban Istenem előtt”. Ugyanő huszonnégyéves korában özvegységre jutván, Szent Katalinról nevezett szerzetesnő lesz. […]