„Ne véljétek, hogy békét jöttem hozni a földre; nem jöttem békét hozni, hanem fegyvert” (Máté 10,34). a) Békét is, fegyvert is. „Békesség a földön a jóakaratú embereknek” – énekelték az angyalok; „békémet adom nektek”, mondja másutt; de fegyvert is hoz, hogy az ember harcban fejlődjék jóakaratúvá s a békét élvezhesse. A jóakarat erős akarat, s annak sokat kell küzdenie test,

a) „Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gehennába vesztheti” (Máté 10,28). Van rossz, betegség, kín, gyalázat, halál; de ez mind nem az igazi rossz; a rossz a kárhozat. Mélysége s örvényszerű méretei, tengernyi kínja oly nagy, hogy attól szétfoszlik lánc, tömlöc,

a) „Óvakodjatok pedig az emberektől, mert föladnak titeket… és a helytartókhoz hurcoltattok majd énérettem… Mikor pedig átadnak titeket, ne gondolkodjatok, miképen és mit szóljatok” (Máté 10,17). Ne aggódjatok sokat. Tegyétek meg azt, ami rajtatok áll, de ne sopánkodjatok, se a nehézségektől ne féljetek. Nem ti intézitek a világot, azt az Úr teszi. S ő beállított titeket ide, hát álljatok. „Kik

a) „És jöve Názáretbe, hol felnövekedett, és bement szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és fölkele olvasni. És adaték neki Jeremiás próféta könyve. És föltárván a könyvet, azon helyre talála, hol írva vala: Az Úr lelke rajtam, azért kent föl engem és elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a töredelmes szívűeket” (Luk. 4,16). Jézusnak első, a szentírásban regisztrált föllépése! Bemutatja

a) „És azonnal megszünt az ő vérfolyása, és érzé testében, hogy meggyógyult; Jézus pedig azonnal észrevevén a belőle kiment erőt, a sereghez fordula, mondván: Ki illeté ruházatomat? És felelék neki tanítványai: Látod, hogy szorongat téged a sereg és azt kérded: Ki illetett engem?” (Márk 5,29). Szinte összenyomják az Urat, de ez a testek érintése. Van lelki érintés is. Egymást érintjük

„És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig és sokat szenvedett a sok orvostól, s elköltötte mindenét és mitsem használt, hanem még rosszabbul volt, amint Jézus felől hallott, a seregben hátul méne és az ő ruháját illeté, mert azt mondá: hacsak ruházatát illetem is, meggyógyulok” (Márk 5,25). a) A vérfolyásos asszony szerette életét, a napsugárt, a virágot; mindent megtett, de

a) „Ime, egy fejedelem járula hozzá és imádá őt, mondván: Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet s élni fog. És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványai” (Máté, 9,18). Ez Isten udvarának etikettje; aki hozzá megy, az leborul, imád s kér. Az ember is úr, de csak a teljes függés alapján; mondva-csinált úr, mondva Isten

a) „És midőn a tengeren átment, két ördöngös futa eléje, a sírboltokból jövén ki… és kiáltának: Mi közünk veled? Jézus, Isten fia, idő előtt jöttél ide minket gyötörni” (Máté 8,28). Vannak dühös, sötét, őrjöngő szellemek s befolyásukat érvényesítik az emberre; a gyűlölet hevíti őket, s szenvedélyük tönkre tenni az Isten műveit, elsősorban az embert; meggyalázzák, megfertőzik, lealacsonyítják. Mily borzalmas, kegyetlen

„És ő bemenvén a hajóba, követék őt tanítványai. És íme, nagy háborgás lőn a tengeren, úgy hogy a hajócska elboríttaték a haboktól; ő pedig aluszik vala” (Máté 8,23). a) Az egyház hajója az idők tengerén, a nagy kincsek hordozója örvények fölött s viharok közt… Az emberiség legfőbb kincse a hit s a műveltség; a kettőt egymástól elszakítani nem szabad. Nem