Napi hittan

A megszólás s rágalom gonoszsága

„Könnyű dolog a beszéd, könnyen tovalebben, de súlyos sebet okoz. Gyorsan elhangzik, de sokáig tart a fájdalma. Azért a rágalom (megszólás) nagy vétek s nagy gonoszság.” (Szent Bernát) Igen! soká tart a fájdalma! Mert ha fáj az embernek, mikor vagyonától megfosztják, fáj, midőn testébe szúrnak tőrt vagy kardot, mennyivel inkább fáj a lelkén ejtett seb. Valóban, mennyi könny hull a

A megszólás és rágalom formái

Alig van bűn, mely annyiféle öltözékben, formában lépne fel, mint ez a testvérpár: a megszólás és a rágalom. Nem csoda. Hiszen otthonosan érzik ők magukat a kunyhókban, előkelő szalonokban egyaránt. Ólálkodnak s leselkednek utcán, tereken, a templomok kapujában, sőt zsebtolvajok módjára besurrannak a legszentebb helyekre is. A forma, amelyben bemutatkoznak, meglehetősen különböző. Elsorolunk egynéhányat. A pletyka, hírhordás. Minden rendű-rangú egyén,

A megszólás és rágalom

Szent Bernát szerint „a legártalmasabb vipera a nyelv. Mérges leheletével sebet okoz. Nem lándzsa‑e a nyelv? Igen! a leghelyesebb, mely egy szúrással hármat döf keresztül, ti. azt, aki beszél, azt, aki hallgatja s azt, akiről beszél”. Gyilkos tehát s pedig annál kegyetlenebb, mert nem a testen, hanem a lelken ejt égető, sokszor halálos sebet. Elsősorban a jóhírnév ellen elkövetett vétkekre

A gyalázás jóvátevése

Aki mást gyalázással megsértett, köteles a becsületben ejtett kárt tehetségéhez képest megfelelő módon jóvátenni. Fejezze ki tehát tiszteletét, nagyrabecsülését azzal szemben, aki iránt megvetést tanúsított. Tegye ezt nyilvánosan, ha a gyalázást is nyilvánosan követte el. Az elégtételnek rettenetes módját követelte meg Barbarossa Frigyes császár a milánóiaktól a feleségén ejtett gyalázatért. Ezek ugyanis a gyűlölt császárnét kézrekerítve, arccal hátrafelé szamárra ültették

A gyalázás

Szintén a szorosabb értelemben vett becsületen ejtett sérelem. Itt ugyanis eltekintünk attól a nem ritka esettől, midőn a gyalázás egyben megszólással, illetőleg rágalommal is kapcsolatos. Lényege e bűnnek a megvetés, melyet valaki jelenlevő felebarátjával szemben külső jelekkel tanúsít. Ez a jelenlét pedig lehet valóságos avagy képletes, mint midőn a sértő fél megvetett felebarátjának arcképét, követét, képviselőjét illeti gyalázattal. Sőt közfelfogás

A vakmerő kételkedés

Míg a vakmerő gyanakvás alaptalanul hajlik arra, hogy mást rossznak tartson, a vakmerő kételkedés ugyancsak kellő megokolás nélkül, egyszerűen felfüggeszti az ítéletet, feltételezve, hogy az illető felebarát rossz s bűnös is lehet. Ez is bizonyos fokú sérelme a szeretetnek s igazságosságnak; mindenesetre még csekélyebb, mint amely a vakmerő gyanakvásban rejlik. A másokról való vélekedésben a következő elvek legyenek az irányadók:

A vakmerő gyanakvás

Rokona a vakmerő ítéletnek. A különbség közöttük az, hogy míg a vakmerő ítélet már döntött – s pedig alaptalanul – másnak hátrányára, a vakmerő gyanú csupán hajlik arra, hogy embertársát kellő ok nélkül valamiben bűnösnek vagy egyáltalán rossznak tartsa. A megokolatlan gyanakvás ugyancsak sérti a szeretetet, de az igazságosságot is, ha nem is oly nagy mértékben, mint ahogy ezt a

A vakmerő ítélet

Határozott véleményalkotás ez más rossz tulajdonságáról vagy bűnéről, amelynek nincs meg a megfelelő alapja. Nyilvánvaló megsértése a felebaráti szeretet alaptörvényének: „amit magadnak nem kívánsz, másnak ne cselekedjed”, de vétek egyben az igazságosság ellen is; mert mindenkinek joga van, hogy legalább is rossznak őt ne tartsák, míg magát ilyennek nem bizonyította. De meg aztán beavatkozás Isten felségjogaiba, aki egyedül vizsgálja a

Védelmezzük becsületünket!

Ez a körülmények szerint éppen oly szent kötelességünk, mint a rendezett s nemes törekvés a becsületre. Maga Krisztus is megtette ezt. Így pl. megcáfolja a rágalmat, mintha ő az ördöggel cimborálna s annak segélyével űzné ki a gonoszlelkeket. (Mt 25,27) És midőn a főpap előtt az oly igazságtalan s méltatlan arculütés éri, nyugodtan, de határozottan kel becsületének védelmére. (Jn 18,23)