A Bölcsesség Könyvében olvashatjuk: „Balgák mindazok az emberek, akik Isten műveit szemlélve nem ismerték föl az alkotót. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hisz a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából nyilván meg lehet ismerni azok

Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy változzék. Mond-e valamit anélkül, hogy megtenné? Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené? (4 Móz 23,19) Isten mindig az igazságot mondja. Az ember képes tévedni és másokat megtéveszteni, Isten azonban nem tévedhet és nem hazudhat: „Isten világosság és nincsen Benne semmi sötétség.” (1 Jn 1,5) Isten igaz. Isten megtartja, amit ígér. Elküldötte

Midőn egyszer Mózes a pusztában juhokat legeltetett, a Hóreb hegyhez ért. Ekkor megjelent neki az Úr tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Miközben Mózes közelebb ment, az Úr így szólt a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” Ő azt felelte: „Itt vagyok.” És az Úr: „Ne közelíts ide! Old le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” Majd így folytatta: „Én vagyok

Jézus egy napon ezt a hasonlatot mondotta a népnek: „A mennyek országa hasonlít egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. Elküldötte szolgáit, hogy megmondják a meghívottaknak: Elkészítettem ebédemet és minden kész: jöjjetek a menyegzőre. De azok nem akartak eljönni. Ekkor a király ezt mondotta szolgáinak: Menjetek ki az útszélre és akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre! A szolgák ekkor kimentek az

Az Úr egykor hetvenhét tanítványt választott és kettesével elküldötte őket ama városokba és helyekre, ahová maga is menni akart. Ezt mondotta nekik: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.” (Lk 10,1-16) A szent katolikus Egyház a keresztséggel kapott Hitben nevel minket. Az Egyház a mi

Keresztelés előtt a pap megkérdi a keresztelendőt: „Mit kérsz Isten Anyaszentegyházától?” A keresztelendő válaszol: „Hitet.” A pap kérdi: „A Hit mit ád neked?” A keresztelendő válaszol: „Örök életet.” A pap figyelmezteti a keresztelendőt: „Ha tehát az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsokat. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből, felebarátodat pedig mint

„Midőn elérkezett az idők teljessége, – mondja Szent Pál, – az Isten elküldé Fiát, ki asszonyból lett, hogy megváltson a bűnből, hogy a fogadott fiúságot visszanyerjük.”[1] Az emberiség megváltása a bűntől és a fogadott fiúság visszaszerzése a kegyelemmel: ez a megtestesült Ige legfőbb hivatása, ez Krisztus műve itt a földön. Neve, a Jézus név, melyet maga Isten adott neki, nincs

Életszentségünk lényege abban áll, hogy követjük Krisztust kegyelmi életében és erényeiben. Ezt iparkodtunk kimutatni az előző fejezetben. Lelki szemünk elé akartuk állítani az isteni mintaképet: Krisztus Jézust, az igaz Istent és igaz embert, hogy jobban megismerjük őt, akit utánoznunk kell. Mert Krisztus Urunk imádandó személyének, csodálatos életének és műveinek szemlélése lángoló vágyat ébreszt szívünkben, hogy hozzá hasonlíthassunk és vele egyesülhessünk.

Ha Szent János evangéliumát olvassuk, észrevehető mennyiszer ismétli Krisztus: „Az én tanításom nem enyém”;[1] „a Fiú nem tehet magától semmit”;[2] „nem cselekedhetem én magamtól semmit”;[3] „semmit sem cselekszem magamtól”.[4] Vajon azt akarja ezzel mondani, hogy neki nem volt emberi értelme, akarata, tevékenysége? – Semmiképpen sem, hiszen ez a gondolat eretnekség volna. Hanem mivel Jézus embersége személyesen egyesült az Igével, Krisztusban