a) „És azonnal megszünt az ő vérfolyása, és érzé testében, hogy meggyógyult; Jézus pedig azonnal észrevevén a belőle kiment erőt, a sereghez fordula, mondván: Ki illeté ruházatomat? És felelék neki tanítványai: Látod, hogy szorongat téged a sereg és azt kérded: Ki illetett engem?” (Márk 5,29). Szinte összenyomják az Urat, de ez a testek érintése. Van lelki érintés is. Egymást érintjük […]

„És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig és sokat szenvedett a sok orvostól, s elköltötte mindenét és mitsem használt, hanem még rosszabbul volt, amint Jézus felől hallott, a seregben hátul méne és az ő ruháját illeté, mert azt mondá: hacsak ruházatát illetem is, meggyógyulok” (Márk 5,25). a) A vérfolyásos asszony szerette életét, a napsugárt, a virágot; mindent megtett, de […]

a) „Ime, egy fejedelem járula hozzá és imádá őt, mondván: Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet s élni fog. És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványai” (Máté, 9,18). Ez Isten udvarának etikettje; aki hozzá megy, az leborul, imád s kér. Az ember is úr, de csak a teljes függés alapján; mondva-csinált úr, mondva Isten […]

a) „És midőn a tengeren átment, két ördöngös futa eléje, a sírboltokból jövén ki… és kiáltának: Mi közünk veled? Jézus, Isten fia, idő előtt jöttél ide minket gyötörni” (Máté 8,28). Vannak dühös, sötét, őrjöngő szellemek s befolyásukat érvényesítik az emberre; a gyűlölet hevíti őket, s szenvedélyük tönkre tenni az Isten műveit, elsősorban az embert; meggyalázzák, megfertőzik, lealacsonyítják. Mily borzalmas, kegyetlen […]

„És ő bemenvén a hajóba, követék őt tanítványai. És íme, nagy háborgás lőn a tengeren, úgy hogy a hajócska elboríttaték a haboktól; ő pedig aluszik vala” (Máté 8,23). a) Az egyház hajója az idők tengerén, a nagy kincsek hordozója örvények fölött s viharok közt… Az emberiség legfőbb kincse a hit s a műveltség; a kettőt egymástól elszakítani nem szabad. Nem […]

a) „És hozzá járulván egy írástudó, mondá neki: Mester, követlek téged, bárhová mégy. És monda neki Jézus: a rókáknak barlangjaik vannak s az égi madaraknak fészkeik; az ember fiának pedig nincs, hová fejét lehajtsa” (Máté 8,9). Az írástudó felbuzdul, Jézus nagysága s fölsége ihleti. A lélek igazságból s szépségből él, s ahol ezekkel találkozik, okvetlen hódol. Imponál a tudós, a […]

„Hasonló mennyeknek országa a szántóföldön elrejtett kincshez… Ismét hasonló a kereskedő emberhez, ki jó gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, eladá minden vagyonát és megvevé azt” (Máté 13,44). a) A drágagyöngy, melyre rá kell akadnunk, a mi lelkünknek a mindenségnél nagyobb értéke, ugyancsak a béke, a megnyugvás, a boldogság. Isten szeme akad meg e gyöngyön; szereti, „sic dilexit”; nagyrabecsüli s […]

„Hasonló mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyíté három véka lisztbe, míg meg nem kovászosodék” (Máté 13,33). a) A mennyek országának van bevonulása s térfoglalása az emberben; hasonló a kovászhoz, mely a lelket erjedésbe hozza, elváltoztatja, átformálja. A kovász megtöri a liszt nyerseségét, ízessé teszi; ugyanez az erjedés a mustot tisztítja; cukrát erővé, szesszé változtatja. Ily átjáró s […]

„Hasonló mennyeknek országa a mustármaghoz, mely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden növénynél és fává leszen, úgyhogy az égi madarak laknak ágain” (Máté 13,31). a) Az evangélium s Krisztus kegyelme mélységes, feszülő energia. Aki külről nézi, nem sokat lát rajta; de aki átéli, az csodálatos fejlődést és földből s világból való kiemelkedést tapasztal magán. Nem a sok […]

a) „Más példabeszédet ada eléjük: hasonlóvá lett mennyeknek országa azon emberhez, ki jó magot vetett földjébe. Mikor pedig aludtak az emberek, eljöve az ő ellensége és fölül konkolyt vete… Mikor pedig felnőtt a vetés és termést hozott, akkor föltetszett a konkoly is” (Máté 13,24). Isten az „ő földjébe jó magot vetett”; a lelkek az „ő földje”; szereti ezt a földet, […]