a) „Ime a magvető kiméne vetni és midőn vetett, némely mag az útfélre esék, és eljövén az égi madarak, megevék azt. Némely pedig köves helyekre esék, hol nem vala sok földe és hamar kikele, mert nem vala mélyen a földben; de a nap hőségében kiége… és némely a tövisek közé esék és felnövén, a tövisek elfojták azt… és némely jó […]

a) „És eljövének az ő anyja s atyafiai, s kinn állván, hozzája küldének, híván őt. És a sereg körüle ül vala és mondák neki: Ime anyád és atyádfiai ott kinn keresnek téged. És felelvén nekik, mondá: Ki az én anyám s kik az én atyámfiai?” (Márk 3,31). Jézus prédikál, árad belőle lelkének ereje, hogy kielégítse testvérei éhségét. Akkor megzavarják, hogy […]

„És íme egy asszony, ki bűnös vala a városban, amint megértette, hogy letelepedett a farizeus házában Jézus, kenetet hoza alabastrom edényben, és megállván hátul az ő lábainál, könnyhullatással kezdé áztatni lábait és fejének hajával törlé és csókolgatá lábait és a kenettel megkené” (Luk. 7,37). a) Magdolnának sokan hódoltak, s lehet, hogy lábainál is térdeltek, de szíve ezekkel be nem érte; […]

„Tehát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Mert ez az, kiről írva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat” (Máté 11,9). a) A próféta olyan, mint a hegy, kiemelkedő ember; a nagy gondolatok, a lelkesülés embere. Rajta pihen az Isten gondolatainak napsugara; ő állítja meg a szellemi világ felhőit […]

Keresztelő János tanítványainak elmenetele után pedig „kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e?… lágy ruhákba öltözött embert-e? Tehát mit mentetek ki látni? prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat” (Máté 11,7,9). Megdöbbenve olvassuk e fölséges dícséretet. Jézus szíve kigyullad, mikor ily ragyogó lelket lát, szereti s lelkesülésének hevével megtiszteli. Mily dícsérő, s […]

„És felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik” (Máté 11, 4,5). a) Az Úr Jézus bebizonyítja magát tettekkel; mintha mondaná: gyógyítom az embereket, jót teszek velük, mert szeretem őket; jót hoztam s üldözöm vele a […]

„János pedig mikor meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?” (Máté 11,2,3). a) Szent János Jézushoz küldi tanítványait, hogy higgyenek benne s ne idegenkedjenek tőle. Maga számára nem kér szabadulást. Krisztust szolgálja láncaiban s az Isten országának terhét viseli lelkén, meggyőződésteljesen iparkodik végére jutni feladatának. Tegye meg mindenki az […]

„És lőn azután, egy városba méne, mely Naimnak neveztetik…, mikor pedig a város kapujához közelgett, íme egy halott viteték ki, egyetlen fia anyjának, ki özvegy vala…” (Luk. 7,11). a) „Naim” annyit jelent, mint „kedves”. Mily kontraszt a város neve s e szomorú menet közt. A világ, az élet egy-egy „Naim”, kedves helyeink vannak benne, de szomorú menetek vonulnak végig rajtuk; […]

a) „Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sereg követé őt, és íme egy poklos jövén, imádá őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem” (Máté 8,1). Jézus elé áll a bűn szimboluma, a bélpoklos, azzal a rettenetes bajjal, mondhatnám, hogy eleven halállal testében, mely kiszívja a betegnek életnedvét, elsorvasztja életkedvét s csúffá, utálatossá teszi. Ezzel szemben áll a „speciosus inter filios […]

„Mikor pedig bement Kafarnaumba, egy százados mene hozzá, kérvén őt: Uram, szolgám házamban fekszik inaszakadtan. És mondá neki Jézus: én elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, mondá: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Máté 8,5). a) A Fölség érzete átjárja a százados lelkét; érzi, hogy természetfölötti hatalommal áll szemben, mely teremt, gyógyít, gazdagít, boldogít. Vele szemben oly […]