„Hasonló mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyíté három véka lisztbe, míg meg nem kovászosodék” (Máté 13,33).
a) A mennyek országának van bevonulása s térfoglalása az emberben; hasonló a kovászhoz, mely a lelket erjedésbe hozza, elváltoztatja, átformálja. A kovász megtöri a liszt nyerseségét, ízessé teszi; ugyanez az erjedés a mustot tisztítja; cukrát erővé, szesszé változtatja. Ily átjáró s átformáló hatalom az evangélium, Krisztus kegyelme s az Oltáriszentség. A lélek vad erejét, ösztönös természetét megtöri s Istennek s önmagának élvezetessé teszi. Alaposan teszi ezt; szétszedi az ember érzületének rostjait, belehat minden ízébe. Ez aztán igazán Istennek ereje, mely lelket is, testet is áthat, megnemesíti gondolatainkat, lenyúlik szívünk moccanásaiba, megérzik beszédünkön s uralkodik tetteinken.
b) Az asszony három véka lisztbe elegyíti a kovászt; nekem is lelkem három irányát kell átváltoztatnom. Beleviszem Krisztus fényét s igazságát értelmembe; helyes filozófiai s theológiai fogalmakon építem föl lelki életemet, s azon vagyok, hogy csak észszerű, igaz s szent gondolatok járjanak bennem; a kapkodó, ötletes, észszerűtlen gondolatokat kizárom. – Beleviszem az érzések gazdag világába, melyből ki nem zárhatom ugyan öntudatlan, érzéki természetem indulatait, de ott ülök öntudatom küszöbén s távol tartom az utcát, a csordát… „limpidezza”, átlátszó érintetlenség után vágyódom. – Beleviszem az evangéliumi kovászt akaratomba; korrekt akarok lenni. Nem ámítom, nem áltatom magam; legfőbb vágyam az, hogy akarjam, amit Isten akar, ha nem is tetszik nekem. Nem prókátor, hanem Isten fia vagyok; nem csűrök-csavarok, hanem készségesen hódolok.
c) Lassan terjed a lelkekben az erjedés. Az apostoli kereszténység erős kovász volt, gyorsan terjedt s fölséges átváltozást eszközölt; bennünk az isteni kegyelem lassan foglal tért. Sok talán a kóranyag, az a másik kovász, melyről az Úr mondta: „óvakodjatok a farizeusok kovászától”. Tele vagyunk alacsony, érzéki, önző érzülettel; nagyzók, kényesek vagyunk, s nem törekszünk, hogy a bocsánatos bűnöket is kerüljük. „Tisztítsátok ki a régi kovászt” (1 Kor. 5,7). Kerüljük a bocsánatos bűnt is; ettől lesz friss s üde a lelkünk s egyre növekszik Isten iránti szeretetünk.
