„Hasonló mennyeknek országa a szántóföldön elrejtett kincshez… Ismét hasonló a kereskedő emberhez, ki jó gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, eladá minden vagyonát és megvevé azt” (Máté 13,44).
a) A drágagyöngy, melyre rá kell akadnunk, a mi lelkünknek a mindenségnél nagyobb értéke, ugyancsak a béke, a megnyugvás, a boldogság. Isten szeme akad meg e gyöngyön; szereti, „sic dilexit”; nagyrabecsüli s gondozza úgy, hogy „hajatok szála sem esik le a földre”. Fiát küldi keresésére, nyomában azután apostolokat és szenteket; s odaad érte mindent… Fiát, vérét, Lelkét. Aki e halhatatlan értéknek öntudatára ébred, nemkülönben, ki békét, megnyugvást s hitben és szeretetben lelki egyensúlyt talál, az rányit önmagában az „Isten országára” s ez országban saját maga királyi méltóságára; drágagyöngyöt lel.
b) Drágagyöngy a természetfölötti érték, melyet Isten fektet lelkünkbe kegyelmében. A kegyelem által Istenhez hasonló vagyok s a halál után az isteni élet a maga intenzitásával s istenileg boldogító szeretetével tölti el majd öntudatomat. „Isten magva”, „semen Dei” vagyok itt; ott túl majd kivirágzom. Mily életet, mily szépséget, mily virágos tavaszt hordozok magamban! Ó lelkem, te titokzatos szántóföld, melyben a dicsőséges örökkévalóság kincse rejlik; te tengermélység drágagyöngyöddel, hogyne becsülnélek, hogyne szeretnélek! Azután meg az Isten gyermekeinek nagy öröksége is vár rád, boldog örökkévalóság; ezt a jogot sem adom oda semmiért, illetőleg minden áron akarom azt érvényesíteni.
c) Drágagyöngy a bennem rejlő erő az isteni életnek itt és most való kialakítására. Isteni életem már itt folyik, ha tudatában vagyok, hogy a legkisebb cselekedettel Istentiszteletet s Isten-szolgálatot végzek. Nem gazdasági, nem kenyérharcot vívok csak, hanem az Isten dómján dolgozom, mely a világtörténelemben épül. – Akár eszem, akár iszom, mindent Istenért teszek; tehát értékes s gazdag az életem. – Az emberek, bár néha mélyen állnak, testvéreim; mindig föl akarom emelni őket. – Házasságom nem az asszony s a férfi fiziológiai viszonya, hanem krisztusi misztérium. – Boldogságom „egészség és békesség”; örülök a napsugárnak s a mezei virágnak; ha szenvedés jön rám, keresztfát ölelek benne s mindig bizom!
d) Drágagyöngy az is, ha a krisztusi élet tudatára ébredek; Krisztus velem van az evangéliumban, a kegyelemben s az Oltáriszentségben. Velem él s a legfölségesebb életre tanít; fölemel a szociális bajok fölé; nem azonosítja magát korával s intézményeivel, hanem fölöttük áll; e lelki szabadságra tanít, hogy ne merüljünk el az élet hullámaiban, hanem járjunk rajtuk emancipált lélekkel. Nem szegezem le magamat sem a multnak, sem a jelennek változandóságához; szabad lélekkel nézem a világot s fejlődöm. „Worte tun es nicht, sondern die Kraft der Persönlichkeit.” „Bizzatok; én legyőztem a világot.” Nézet, elmélet sok van, de Istennek tetsző élet a krisztusi.
e) E drágagyöngyért mindent oda kell adni, azaz, hogy szívesen adunk oda mindent, miután megtaláltuk s bírjuk. Méltóságom öntudatában erős a hitem s édes az örömöm! Mit kergessek lepkéket s minek bibelődjem üres diókkal? Hogyne mondanék le szívesen bármiről az Isten országáért, melyet átélek, s a királyságért, melyet várok? „Ki szakaszt el minket Krisztus szeretetétől? háborúság-e? szorongatás-e? veszedelem-e? üldözés-e? Semmi sem szakaszthat el minket Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon” (Róm. 8,35).
f) Léted, öntudatod szerény ugyan, de kincset rejt; az élet tengere keserű, kegyetlen ugyan, de gyöngyöt terem. A kincs el van ásva; por, kő, törmelék, érzéki, állati lét rétegei lepik; ki kell ásni. A gyöngy a mindennapi élet hányódásában, tengerben úszik… ki kell azt halászni. Idők, szokások, divat, gondatlanság, bűn, dekadencia, fegyelmezetlenség feledtetik a kincset s a gyöngyöt. Csalódások, hajótörések, szenvedések viharjai elterelik a figyelmet; gazdasági harc, munka, műhely, kenyérgondok versenyporonddá változtatják a földet, kincset ott senki sem sejt. De Jézus mondja: ott van; ne akadjatok meg a látszaton, a köznapi szürkeségen, a rögön; a kincs a mélyben van; bennetek, ha azt érzitek s élitek, amit én.
