Végre a megszentelő malaszt a magva, csírája az örök üdvösségnek. Lappangó tűz az, mely testből kilépő lelkünkben hirtelen lobbot vet. Képessé s alkalmassá teszi a lelket, hogy magába szívja s kilövellje a dicsőség fényét, felölelje a boldogság óceánját, Istenét s benne örökre elmerüljön. Amit a mennyország csak adhat, örömet, fényt, méltóságot, minőt szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív […]

A megszentelő malaszt továbbá igazán nagyszerű, isteni cselekvőképességet olt lelkünkbe. E megszentelt állapotban ugyanis oly műveket tudunk végrehajtani, amelyek méltók és érdemesek, hogy magát a mennyországot kapjuk értük jutalmul. Érdemeink ilyenkor arányban állanak, hogy Isten, az igaz bíró, önmaga adományozásával fizessen értük. És a mi a dologban a legcsodálatosabb, ily hallatlan kincsnek megszerzéséért, gyarapításáért a malasztos léleknek, nem is kell […]

Másik jellemző sajátossága az isteni természetnek a végtelen szépség. A megszentelt léleknek is kijut ebből a rokoni vonásból. Hasonlít Istenéhez. Voltaképpen minden teremtmény magán viseli Teremtője kézjegyét s így emlékeztet is reá. A kő, a virág, az állat egy-egy nyoma, vonása az Istennek. Az értelemmel, szabad akarattal megáldott lélek már meglehetősen hű képe Alkotójának. A megszentelő malaszt azonban lelkünket az […]

Az isteni életnek, természetnek legjellemzőbb vonása a szentség. A megszentelő malaszt tehát, mint már neve mutatja, minket is megigazultakká, igazakká, szentekké tesz. A megszentelő malaszt s a súlyos bűn csak úgy kizárják egymást, mint a világosság s sötétség, meleg s hideg, élet s halál. A Makkabeusok könyvének ihletett írója a következő érdekes történetet beszéli el. „Mikor Perzsiába vitettek atyáink,1 a […]

Ezekiel próféta Istentől ihletett lélekkel egyhelyütt a következő nagyszerű, drámai képet festi elénk: „Lőn énrajtam az Úr keze és kivezete engem… és letőn egy mező közepén, mely rakva vala csontokkal. És elhordoza engem azok mellett köröskörül; igen sok vala pedig a mező színén és fölötte igen száraz mind. És mondá nekem: Ember fia! véled‑e, hogy élni fognak‑e e csontok? És […]

Csodálatosak s rettenetesen titokzatosak azok a kísérletek s vállalkozások, amelyekkel a malaszt egyes lelkeket meghódítani, hatalmába keríteni igyekszik. Tamerlan tatár fejedelem, midőn valamely várost elfoglalni készült, első nap fehér zászlót szokott kitűzetni annak jeléül, hogy kész a várost s annak lakóit megkímélni, ha önként meghódolnak. Ha ez nem használt, másnap vörös zászlót tűzetett ki. Ez meg azt jelentette, hogy iszonyú […]

Vannak a földön mélységek, amelyekbe az ember szinte nem mer tekinteni, mert feje szédül. Ilyenek a hitnek titkai, nevezetesen a malaszt isteni tana. Nem szándékunk feszegetni olyan rejtélyeket, amelyek az emberi elmére örökre megfejthetetlenek. Csak annyit mondunk, amennyit biztosan tudhatunk s tudnunk feltétlenül szükséges. Isten malasztja nélkül tehát nem üdvözülhetünk. A bűnös nélküle meg nem térhet, az igaz nélküle ki […]

Íme egy a sok eset közül. A belga namuri egyházmegyében levő Beez helység plébánosa írja (1873-ban), hogy az éppen nála időző kollegáját s jóbarátját semmi módon sem tudta visszatartani, hogy – eddigi terve ellenére – bizonyos érthetetlen belső nyugtalanságtól ösztönözve neki ne vágjon a viharos fagyos éjszakának s három órára fekvő plébániájára vissza ne térjen. Községét nagy nehezen elérve, egy […]

A segítő malaszt utolsó munkája „a bevégző áldás”, „a dicsőség áldása”, ahogy azt Szent Bernát nevezi. Az isteni Gondviselés bölcs és jóságos intézkedése ez, amely választottainál a halál pillanatát a megszentelő malaszt állapotával összekapcsolja. A tridenti szent zsinat ezt a „végig való kitartást”, ezt a végső állhatatosságot, nagy ajándéknak hívja. Ajándék, mert Isten nem tartozik vele senkinek. Nagy ajándék, mert […]

Teremtményi törékenységünk főleg a bűnbeesés folytán odáig fokozódott, hogy a lelki harcot a malaszt hathatós támogatása nélkül huzamosabban meg nem állhatjuk. Valamennyien tapasztaltuk már, hogy milyen – szinte érthetetlenül – gyengék, ingatagok és állhatatlanok vagyunk, ha a malaszt kissé visszavonul s vigaszos hatásait bennünk ki nem fejti. Szent Terézia önvallomásában valamennyien magunkra ismerünk: „Némely napon – írja ő magáról – […]