A keresztény reménynek legelső s legfőbb tárgya a mennyország, az üdvösség. Enélkül amúgy is kárba veszett s céltalan volna az egész élet. Azért a reménynek, hogy lelkünket megmentjük s üdvözítjük, sohasem szabad – utolsó leheletünkig – bennünk elhalványulnia. Mint vezércsillag szórjon fényt a sokszor oly göröngyös életútra s világítson át a gondok, bajok, szenvedések okozta ködös homályon. Az isteni reményt […]

Ki kell még e helyütt emelnünk a reménynek virágzását, mely a jó Istenbe vetett bizalom. Jelentékenyebb foka ez a reménynek, valamely magasabb, emelkedettebb bizakodás. Főképpen az isteni Gondviselésre irányul, melyről oly szépen s jellemzően mondja az Írás: „Atyám! a te gondviselésed kormányoz”. (Vö. Bölcs 14,3) Isten szívén hordja nemcsak üdvünket, hanem azzal összefüggő ezernyi ügyes-bajos dolgunkat is; szerető, gyengéd atyai […]

Felvethetjük a kérdést, vajon erkölcsös s erényes cselekedet‑e jót tenni, avagy a rosszat kerülni a jutalom reményéből vagy a büntetéstől való félelemből. Luther és Kálvin tagadták ezt, utánuk indultak Baius és Jansen, kiket a tridenti zsinat elítélt. Kantnak imperativus categoricusa is, amely szerint a cselekedet egyetlen tisztességes, erkölcsös rugója a kötelességérzet, szintén elítéli a reményből vagy félelemből eredő jóttevést, illetőleg […]

A remény legyen elsősorban biztos és szilárd, mint amely Isten jóságára, szeretetére épít, isteni ígéretekre támaszkodik. Van‑e ennél rendíthetetlenebb fundamentum? Már pedig Isten számtalanszor s végtelen keggyel megígérte, hogy minden embert üdvözíteni akar (Vö. 1Tim 2,4), mert szeret mindent, ami van, mivel gyűlölve semmit sem rendelt vagy alkotott. (Vö. Bölcs 11,25) És ebből kifolyólag meg is adja mindnyájunknak az üdvösség […]

Midőn Szent Pál apostol a hitet „a reménylendő dolgok alapjának” nevezi (Zsid 11,1), világosan rámutat e két isteni erény szoros rokonságára. A remény, mint erény természetfeletti képesség bizalommal várni Istentől mindazt, amit hitünk tanúsága szerint nekünk megígért, nevezetesen az örök üdvösséget s az annak elnyerésére szükséges s hasznos eszközöket. A remény szintén isteni erény. Isten a forrása, mint a hitnek. […]

(Communicatio in sacris.) Egyházunk, mint az Üdvözítő szellemének hű örököse, sohasem tiltotta, hogy azokhoz közeledjünk, akik az ő aklán kívül állanak. Hiszen nekünk kell azokat a jó Pásztor vállára emelnünk, hogy őket is elhozhassa. Ily szempontból a másvallásúakkal s hitetlenekkel nemcsak szabad, hanem kell is érintkeznünk, ha van remény, hogy lelkükhöz férkőzhetünk s őket megmenthetjük. Anyagilag is támogatnunk kell őket, […]

Ha hit dolgában kétségünk támad, a) tartsuk ébren magunkban azt a tudatot, hogy minden nehézségre, mely a katolikus Egyház tanítása ellen bennünk felötlik, van teljesen kielégítő megoldás, ha mi azt hamarosan nem is találjuk. Mondjuk ki azért magunkban szent eréllyel: „Amit a te Egyházad tanít, az való igaz!” Nem kevés félreértés azonban éppen abból ered, hogy igen sokan valamit az […]

Vannak elemi igazságok s tulajdon érzékeink által szerzett tapasztalatok, melyek felett józan ésszel kételkedni nem lehet. Nem ilyenek a hit dolgai. A kinyilatkoztató Isten s a tévmentes Egyház tekintélye folytán ugyan mindennél bizonyosabbak, de nem oly világosak, hogy gyarló emberi elménk előtt egészben vagy részben homályba ne merülhetnének. Bármennyire beláttunk s szinte meggyőződtünk arról, hogy Isten s az ő Egyháza […]

Midőn Szent Dorottyát Krisztus hitéért 308-ban vérpadra vitték, mint az Úr Jézus menyasszonya rózsakoszorút font homlokára. Theophilus nevű pogány ifjú gúnyolódva felszólítja: „Aztán majd nekem is küldhetsz rózsát vőlegényed mennyei kertjéből”. A szűz megígéri ezt. És íme, alig hull le feje a hóhérpallos alatt, pompás virág esett a magasból a pogány ifjú lábai elé. Megtért s szintén vértanúja lett a […]

„Egyéb juhaim is vannak, melyek nem ez akolból valók; azokat is el kell hoznom…” (Jn 10,16) Így fejezte ki a jó Pásztor szíve hő vágyát a lelkek után, kik Egyházához még nem tartoznak. Ezt az érzületét közli mindazokkal, kik őt szeretik. Valamennyi, legyen az egyházi vagy világi, férfi vagy nő, felnőtt vagy gyermek, lángol a hő vágytól Krisztus országát kiterjeszteni, […]