„Mondá Péternek: Igy nem virraszthattatok-e velem egy óráig? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen” (Máté 26,39-41). a) Az ember meg nem állja helyét, hacsak az Isten meleg lehellete nem éleszti. Kísértéseitek s nehézségeitek közt tehát nagy szellemi munkát kell kifejtenetek, hogy a mulandóságból s a romlandóságból kiemelkedjetek. Azt a szerencsés fölpillantást, […]

a) Félt a haláltól, a kíntól, melyet előre látott, s megrendült egész valója e viziótól. Most érezte, hogy szerette az életet, melybe imádandó lelke oly jól belehelyezkedett. Szíve minden rostjával függött rajta, nem mintha ez a legfőbb jó volna, hanem mert nagy, isteni jó. Ezt az életet fejlesztette ő másokban is; levette róluk a kínt, a szenvedést; gyógyított betegeket. Nem […]

a) „És térdre esvén imádkozik vala, mondván: Atyám, ha akarod, vedd el e pohárt éntőlem, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen” (Luk. 22,41). A kertben szomorkodó Úr Jézus bánatának terhe alatt térdre esik, hogy lelkét Istenben megkönnyítse. Sötét a lelke, az „örök szomorúság” képe, mert bánatát elsősorban a bűn s az örök kárhozat okozza. Látja a bűnt […]

„Akkor méne Jézus velök a majorba, mely Getszemáninak neveztetik és mondá tanítványainak: Üljetek itt, míg amoda megyek és imádkozom…, kezde bánkódni és szomorkodni s mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig” (Máté 26,36). a) Sebek, szögek, tövisek, kereszt, vér ékesszóló kinyilatkoztatásai ugyan a fájdalomnak, de a szenvedés mélysége, tüze és kínja belül a lélekben van. Azért az Úr Jézus is […]

„Ők nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból” (János 17,16). a) Mit nyujt a világ? Ámít s nem enged a valóságra rányitnunk. Szóval tart, frázissal; beszél s belénk nevel érzéseket. Beszél odaadásról, hűségről, tiszta becsületről, beszél, és a szó mögött rejlő semmiségbe pillantani nem enged. Ámít és mire kiábrándulunk, látjuk, hogy csalódtunk. Nincs tartalom, nincs érték a […]

„Ezeket szólá Jézus és az égre emelvén szemeit, mondá: Ez az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttél, Jézus Krisztust” (János 17,1). a) Istent megismerhetjük a természetből; de a népek Isten-ismeretének forrása tényleg a történelem, s abban a kinyilatkoztatás. Mert voltaképen az Isten keres minket, ő áll útunkba; odaállt a nagy világnak történeti útjaira és a […]

„E világon szorongatástok leszen; de bízzatok, én meggyőztem a világot” (Ján 16,33). a) Sokat mondó szó „szorongás”; jelenti mindazt a vért, mely az Úr nyomában csurgott. E vérontás kezdődik István kövezésén, folytatódik a kereszténység harcain a római világhatalom ellen. Ez a szorongás érvényesül minden szenvedőben, ki szenvedésében Krisztus töviskoszorújára ismer. Szorongatás, hol minden csikorog és ropog, hol lelkek kínszenvednek és […]

Jézusból, a szőlőtőből jut el a kegyelem nedve a szőlővesszőkbe, a lelkünkbe: – amíg egyesülve maradunk a szőlőtővel. Hogyan egyesülhetünk ezzel az isteni Szőlőtővel? A szentségek, különösen az Oltáriszentség, az egyesülés sajátos szentsége révén: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne”. – Továbbá a hit által. Szent Pál mondja: „Krisztus lakjék szívetekben […]

Erre azt mondja talán valaki: „De én nem érzem ezt az erőt”. – Nem is szükséges érezni. Maga Krisztus Urunk mondotta, hogy a lelkeken való uralma nem esik érzéki tapasztalás alá. A természetfeletti élet nem érzelgősségen alapul. Ha Isten az érzéki lelkitehetségekkel is érezhetővé teszi szolgálatának édességét, hálával tartozunk érte, de csak lépcsőnek használjuk ezt az alacsonyabbrendű ajándékot, hogy magasabbra […]

Nem tudjuk eléggé ismételni, mennyire hasznos lelkünk számára ha a hit kötelékével egyesülünk az Úr Jézussal. – Tudjuk, hogy mikor a zsidók a pusztában vándoroltak és zúgolódtak Mózes ellen, Isten megbüntette őket és kígyókat küldött rájuk. Ezek marásától sokat szenvedtek. De bánatuktól megindulva, az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy állítson fel egy érckígyót, amelynek puszta látása elég arra, hogy meggyógyítsa Izrael […]