Nem tudjuk eléggé ismételni, mennyire hasznos lelkünk számára ha a hit kötelékével egyesülünk az Úr Jézussal. – Tudjuk, hogy mikor a zsidók a pusztában vándoroltak és zúgolódtak Mózes ellen, Isten megbüntette őket és kígyókat küldött rájuk. Ezek marásától sokat szenvedtek. De bánatuktól megindulva, az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy állítson fel egy érckígyót, amelynek puszta látása elég arra, hogy meggyógyítsa Izrael fiainak sebeit. – Az Úr Jézus saját szavai szerint ez az érckígyó előképe volt a keresztre szegezett Krisztusnak. Ugyancsak ő mondja: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok”. Mivel Krisztus Urunk keresztáldozatával minden kegyelmet kiérdemelt számunkra, azért ő lett minden világosságunk és minden erőnk forrása. – Ezért olyan termékeny és hatásos, ha a lélek alázatosan és szeretettel tekint Jézus szent emberségére.
Nem törődünk eléggé ezzel a megszentelő hatalommal, mely Krisztus emberségében rejlik, a szentségeken kívül is.
Akkor kapcsolódunk szorosan Krisztushoz, ha rendíthetetlenül hiszünk istenségében, mindenhatóságában, érdemei végtelen értékében, érdemeinek kimeríthetetlen hatásában. – Szent Ágoston egyik beszédében, melyet a hippói néphez intézett, kérdezi, hogyan „illethetjük Krisztust”, mikor már felment az égbe? Azt feleli: A hit által. „Az érinti Krisztust, aki hisz benne.” És a szent egyházdoktor emlékeztet annak az asszonynak a hitére, aki érintette Jézust, hogy meggyógyuljon. Van sok testi ember, mondja, akik csak embert látnak Jézus Krisztusban és nem értik meg istenségét, melyet embersége elfátyolozott. Ezek nem érinthették meg, mert nem volt kellő hitük. Eredményesen akarod megérinteni Krisztust? Higgy istenségében, melyet ő, az Ige öröktől fogva megoszt az Atyával.
Tehát a Jézus Krisztus istenségébe vetett hit kapcsol össze bennünket Krisztussal, minden kegyelem és minden élet forrásával. – Ezért valahányszor olvassuk az evangéliumot és átelmélkedjük Krisztus Urunk szavait és cselekedeteit, amikor elmélkedünk erényeiről és különösen amikor az Egyházzal együtt ünnepeljük misztériumait (mint később látni fogjuk), amikor egyesülünk vele minden cselekedetünkben, akár eszünk, akár dolgozunk, akár más Istennek tetsző dolgot cselekszünk, egyesülve az ő hasonló cselekedeteivel, amelyeket ő is véghezvitt földi életében, amikor mindezt hittel, szeretettel, alázattal és bizalommal tesszük: ugyanakkor isteni erő, hatalom árad ki Krisztusból, mely megvilágosít bennünket, segít leküzdeni magunkban az isteni működése elé meredő akadályokat és létrehozza lelkünkben a kegyelmet.