a) „Jézus pedig a helytartó előtt álla…” (Máté 27,11). Itt találkozik az Úr hivatalosan a római hatalommal, mely minden hithez tudott alkalmazkodni politikából, s végre egyet sem vett komolyan. E hatalom féltékenyen kérdezi: Te vagy-e a zsidók királya? Nem látszik meg ugyan rajtad szegény, elkínzott ember; de a hatalom hatalmát gondozza, s nem fér meg mással. Jézus feleli: „Magadtól mondod-e […]

„És a férfiak, kik őt tartják vala, csúfolák, vervén őt. És befödözék őt és verék orcáját és kérdezék, mondván: Találd el, ki az, ki téged ütött? És sok egyebet káromolva mondának ellene” (Luk. 22,63). a) Megvetették s meggyalázták, utálatuknak és gyűlöletüknek szabad folyást engedtek a halálra ítélttel szemben. Minden köpés folt, tűzfolt volt Jézus lelkén; minden gyűlölködő szó gyilok volt; […]

a) „És megfordulván az Úr, Péterre tekinte. És megemlékezék Péter az Úr igéjéről, amint mondotta vala: hogy mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kimenvén Péter, keservesen sírt” (Luk. 22,61). Az Úr megfordul, s tekintete, erős lelke, vádoló, de irgalmas szeretete Péter lelkébe mélyed. Néz reá, mint a nap a márciusi hóra, az áprilisi bimbóra, s olvaszt s […]

„Péter pedig távolról követé őt be egész a főpap tornácába, és a szolgákkal a tűzhöz ülvén melegszik vala… jöve egy a főpap szolgálói közől, mondá: Te is a názáreti Jézussal valál. Ő pedig tagadá… Azután ismét látván őt egy szolgáló, kezdé mondani: Ez is azok közül való. Ő pedig ismét tagadá. És kevés vártatva megint az ott állók mondták Péternek: […]

a) „Sokan hamis tanúságot mondának ellene és nem voltak egyezők a bizonyságok. És fölkelvén közepett a főpap, kérdezé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened mondanak? Ő pedig hallgata” (Márk 14,56). Krisztus szenvedésének szelleme ki van fejezve szentséges arcán. E megrendítő képen néma az ajak; szelíd, bánatos a szem; szomorú s szenvedő az arc; hanem ez a szenvedés […]

a) „Azok pedig rája veték kezüket és megfogák őt” (Márk 14,46). Ime, a mi megkötözött rabunk. Jézus érzi a gyalázatot: mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal s dorongokkal engem megfogni. Ti rabjai a sötétségnek s szolgái az alávalóságnak, megkötözitek azt, ki egyedül szabad köztetek. Jézus, a szeretet rabja, most bűneink miatt a gonoszságnak s gyűlöletnek foglya lett, akit meghurcolnak s […]

a) „Keljetek föl, menjünk; íme közeledik az, ki engem elárul” (Máté 26,46). Jézus félt, szomorkodott, vigaszt keresett tanítványainál, bemutatta magát gyöngeségében, de imádkozott is, és győzött. Természete borzadt; azt kiáltotta feléje: kíméld magad; de ő megkérdezte az Istent, és az megmutatta neki az utat, az odaadás és áldozat útját, melyre Jézus elszántan lépett. Életének legnagyobb kísértését megállotta; lehajtotta fejét Atyja […]

a) A szenvedő Jézus legmegindítóbb érzelme a mély részvét volt irántunk. „Menj és segíts rajtuk”, ez volt missziója, és e missziótól hősies érzelmekkel telt el lelke. A szenvedélyes, áldozatos vágyak útjain járt vele; ment, könnyét, verejtékét el-elkapta a szél. Lelke kigyulladt a nagy könyörület órájában. Oly könyörületes volt, mint a nagy szamaritán, ki szirtes utakon jön segíteni a haldokló emberiségen; […]

Belelépünk a világ legszentebb s legfontosabb történésébe, az Úr szenvedésébe, alázatosan s bánatosan, mély részvéttel kísérjük az Urat. Ó, öltözzünk érzelmeibe s hasonuljunk hozzá! a) Kezdetben vala az Ige, a végtelen életnek önmagában való, értelmi kialakítása… Azután lett a világ…, az emberi történelem…, ez emberi történelemben Krisztus. Ő itt járt s isteni életet élt s isteni tant tanított s isteni […]

a) A lélek álmatlan, s kínos éjtszakája az elhagyatottság; „solus”, voltakép borzasztó szó. A világban sem lehetünk önmagunkra hagyatva; a szív édes s erős érzései mind másokkal kötnek össze, s ha szakadnak, az fáj. De mi legyen a lélekből, mely léte s öntudata mélyeiben elhagyatva érzi magát, kérdések közt feleletek nélkül, vágyakkal kilátások nélkül? Mi lesz velem az öntudat pusztaságában? […]