Lehetőleg sohase kérjünk vagy fogadjunk szentséget olyantól, akiről bizonyosan tudjuk, hogy súlyos bűn állapotában van. A szeretet ugyanis tiltja, hogy az ily szerencsétlennek – megfelelő komoly ok nélkül – a szentségtörés bűnére alkalmat adjunk s ebben vele némiképpen közreműködjünk. Ha azonban igazán rászorulunk, akkor bátran s nyugodtan vehetjük igénybe az Úr méltatlan helyettesének szolgálatát is. Ily eset fordulhat elő, ha […]

Hogy valamely szentséget megengedett módon s így méltóan és gyümölcsözően fogadhassunk, szükséges, hogy ahhoz kellő felkészültséggel járuljunk. Ez a felkészültség a holtak szentségeire nézve a töredelem, az élők szentségeire pedig a malasztos állapot. A szentségek méltatlan fogadója súlyos szentségtörésben vétkes. Bűne annál is nagyobb, mert nemcsak tiszteletlenséggel vét, mint a méltatlan kiszolgáltató, hanem hozzá még a szentséget gyümölcseitől is megfosztja. […]

Hogy valaki szentséget érvényesen fogadjon, első követelmény, hogy élő ember legyen. Jó volna ezt tudniuk azoknak, kik a papot túl későn nem a beteghez, hanem a hullához hívják. Szükséges továbbá, hogy az illető ember, ki szentséget akar felvenni, meg legyen keresztelve. Enélkül a többi szentség a lélekre mit sem hat. A keresztség az Egyház kegyelemkincseinek egyetlen kulcsa. A felnőttekben ezen […]

A lelkipásztor a szentségeket nemcsak kiszolgáltatni köteles, hanem legszentebb joga s kötelessége meg is tagadni, ha akár képtelenek, akár méltatlanok kérik azokat. A szentírásmagyarázók általános véleménye szerint a papsághoz s szentségekről szól az Úr Jézus, mikor azt mondja: „Ne adjátok a szentet ebeknek s ne hányjátok gyöngyeiteket a sertések elé, netalán eltapodják azokat lábaikkal, és megfordulván, szétszaggassanak titeket”. (Mt 7,6) […]

Míg a lelkipásztorokat az igazságosság és pedig súlyos bűn terhe alatt kötelezi, hogy a szentségeket a híveknek kiszolgáltassák, a lelkipásztorkodással nem foglalkozó papokat és a szerzeteseket ugyanerre csupán a szeretet kötelezi. Azonban ők is tartoznak és pedig súlyos vétek terhe alatt – még életük feláldozásával is – a szükséges szentségeket a haldoklóknak kiszolgáltatni, ha azt a lelkipásztorok nem tennék, vagy […]

Ha akadna – amit nem hiszünk – olyan lelkipásztor, aki félne életét juhaiért kockára tenni, az vegye szívére azokat a magasztos szavakat, melyeket Alessandro Mansoni, a „Jegyesek” halhatatlan szerzője ad Frederigo Borromei milánói bíboros-érseknek, Szent Károly unokaöccsének ajkára, midőn ez kötelességmulasztó papját megfeddi. – Én mindig azon voltam – védekezik Don Abondio plébános érseke előtt –, hogy teljesítsem kötelességemet, még […]

Midőn az isteni Főpásztor az egyházirend szentsége által hatalmát s szeretetét az ő választott szolgáival, papjaival megosztja, ezzel a hallatlan méltósággal súlyos kötelezettséget is ró reájuk, hogy a szentségek szorgos kiszolgáltatása által nyáját legeltessék, híveinek lelkéről gondoskodjanak. Ez a szent s magasztos teher elsősorban s pedig az igazságosság címén a plébánosokra s káplánokra nehezedik. Más szóval ők nemcsak a szeretetnek, […]

Az érvényesség feltételei Öt szentség van, ti.: a bérmálás, Oltáriszentség, penitencitartás, utolsó kenet s az egyházirend, amelyeknek létesítéséhez, illetőleg kiszolgáltatásához a papszentelés által közölt természetfeletti hatalom szükséges. Egyik közülük, ti. a papszentelés, a püspöki rendnek sajátos hatáskörébe tartozik. A bérmálást a római egyházban rendesen ugyancsak a püspök szolgáltatja, de ezt a hatalmat a pápa egyszerű áldozópapnak is megadhatja. Így hazánkban […]

A szentségek fő kiszolgáltatója nem más, mint azok isteni Alapítója: Jézus Krisztus. „Ő tehát az – miként Szent Ágoston jellemzően mondja – aki keresztel.” Ezt kell állítanunk a többi szentségről is. Tetszett azonban az isteni Felségnek, hogy ebben a legistenibb munkájában emberi közvetítőt vegyen igénybe. Az ember ilyenkor csupán eszköz Krisztus kezében. Ámde nem holt, élettelen, hanem értelemmel s szabadakarattal […]

Hogy a szentségi anyagnak s alaknak kapcsolódása „a végrehajtott cselekvény” erejével (ex opere operato) hasson, bizonyos feltételektől van függővé téve. Első ezek között mindenesetre az, hogy a Krisztus által megszabott anyag s alak jöjjön alkalmazásba s attól lényeges eltérés ne történjék. És ez nagyon természetes. A szentségeket Krisztus alapította. Ő kötötte határozott jelekhez a szentségi malasztokat. Más jelnek tehát, más […]