Miként a megszentelő malaszt, úgy a vele szoros kapcsolatban levő szeretet, mint nélkülözhetetlen eszköz az üdvösségre, mindenkinek szükséges. Ugyanezért Isten, ki szereti a lelket s azt maga számára biztosítani akarja, már a megkeresztelt kisded szívébe a hit s remény csíráival együtt a szeretetnek csodálatos, szunnyadó képességét is beleoltja. És így elmondhatjuk, hogy az ember, ki víz és Isten igéje által […]

A tökéletes szeretet hatalma Isten szívére ellenállhatatlan. Mihelyt az Úr kegyelme az erre fogékony s vele közreműködő szívben a tökéletes szeretetet kigyullasztotta, nyomban beleönti abba a megszentelő malasztot, a megigazulást. „Aki engem szeret, szerettetni fog Atyámtól és én is szeretem őt és kijelentem neki magamat” – mondja az Üdvözítő. (Jn 14,21) A szeretet valóságos újjászületés Istenben: „aki szeret, Istenből született”. […]

Megvannak a szeretetnek fokai a hév, az érzés szempontjából is. Szép s eszményi, ha e tekintetben is Isten foglalja el szívünkben az első helyet. A szentek ebben is gyönyörűbbnél-gyönyörűbb példával szolgálnak a világnak. Assisi Szent Ferenc sírdogálva járja be a mezőt s erdőt: „Hogyne sírnék, hogyne sírnék – kiáltott – mikor a Szeretet nem szerettetik!” Néri Szent Fülöp olykor még […]

Az istenszeretetnek megvannak a maga fokai. Ha Istent önmagáért, végtelen tökéletességéért szeretjük s teljes önzetlenséggel kívánunk neki jót s örülünk boldogságán, akkor tökéletes bennünk a szeretet, melyet jóakaró szeretetnek is hívunk. Midőn a jóakaró szeretet kölcsönös, barátság a neve. Ó, csodák csodája, Isten erre a szeretetre méltatott minket: „Ti az én barátim vagytok, ha megcselekszitek, amiket parancsolok nektek” – szólt […]

A szeretet legszebb himnuszát, a Szentlélektől ihletett lantján a nemzetek Apostola zengette el: „Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár jövendölő tehetségem és tudjak minden titkot és minden tudományt; legyen bár olyan teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs: semmi vagyok. Osszam el bár a […]

Éppen ellenkezője a kétségbeesésnek a vakmerő bizakodás, amellyel az vétkezik, aki rendetlenül, vagyis olymódon reményli, várja Istentől az üdvöt s annak eszközeit, ahogy azt Isten nem ígérte, nem rendelte. Vakmerően bizakodik az: a) aki a bűnbocsánatot, üdvösséget saját erejéből akarja elérni (Pelagius-féle eretnekség); b) aki jócselekedetek s parancsok megtartása nélkül is pusztán Krisztus érdeméből reményli a mennyországot (Luther tévedése); c) […]

A kétségbeesés szántszándékos és teljes feladása a reménynek, hogy Istentől az örök üdvöt s annak eszközeit elnyerjük. Ezzel bántotta meg Istent a testvérgyilkos Kain, aki a neki felajánlott kegyelmet így utasította vissza: „Nagyobb az én gonoszságom, hogysem bocsánatot érdemeljek! – És elméne Kain az Úr színe elől”. (Ter 4) A szerencsétlen Judás is kétségbeesésével pecsételte meg bukását és örök sorsát. […]

A keresztény remény úgy is, mint az üdvösség nélkülözhetetlen eszköze, de meg isteni parancs folytán is örök célunk elérésére feltétlenül szükséges. Tehát fel kell azt a hittel egyetemben indítanunk öntudatos lelki életünk kezdetén, aztán többször is az életben, nevezetesen, ha a kísértés szele reményünk szende fényét ostromolja, avagy azt kioltotta. És ha valaha, ám akkor éppen napjainkban van szükség a […]

Szabad‑e Istentől remélnünk az ideigvaló, földi javakat is? Minden bizonnyal, amennyiben azok örök célunk elérésére hasznosak, alkalmasak, sőt egyben-másban nélkülözhetetlenek. Az ószövetségi Szentírás, mely a zsidó nép tökéletlen lelki állapotához alkalmazkodva inkább a földi jutalmat helyezi előtérbe, telve van a mulandó, anyagi javak s segély ígéretével: „Ha a Felségest választottad magadnak menedékül, nem járul hozzád veszedelem és csapás nem közeledik […]

Remélnünk kell Istentől mindazt, ami üdvünk elérésére hasznos s szükséges, jelesül az ő kegyelmét. Isten kész mindig bőséges s hathatós malasztjával támogatni minket, hogy jámborul, sőt szentül éljünk, ha pedig buktunk, hibáztunk, hozzá újból visszatérjünk. Szépen fejezte ki ezt a gondolatot, igazságot Morus Tamás, a nagy hitvalló, leányához, Margithoz intézett szavaiban: „Hidd el, leányom, az Isten malasztja mindig készen áll […]