Már csak az Isten főurasága is azt követeli, hogy az üdvösség ügyében az első s utolsó szó az övé legyen. Gyönyörűen jelképezte ezt az Úr Jézus a tékozló fiúról mondott parabolájában (Lk 15), midőn azt állítja, hogy a lezüllött, lerongyolódott gyermeket az atyja már messziről észrevette. Istennél ez a távolból való megpillantás s felismerés a malasztnak reánk lövellt első sugarát […]

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők … mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5) – mondja Krisztus. Hogyan? A tapasztalás ennek – úgy látszik – ellene mond. Hiszen a világon sok minden jót s rosszat cselekszenek az emberek. Mindez a krisztusi szőlőtöke termése, a malaszt műve volna? Sőt nincs az a pogány, zsidó, eretnek, bűnös, ki egyben-másban helyeset, […]

Ami a természetben a nap, az a lékek birodalmában a Szentlélek. Ő sugározza felénk a krisztusi malasztot. Beragyogja a földkerekséget. Megvilágít s melegít minden földi vándort. Életet, tenyészetet, virágzást, termékenységet, fényt s szépséget áraszt ki magából s megfüröszti benne a lelkeket. Ennek az isteni napnak a lélekre vetett egyes sugarait segítő malasztnak nevezzük. Ezek a sugarak, mikor bensőnkbe hatolnak, fényt […]

Már csak a továbbiak alapos megértése céljából is többféle malasztot kell megkülönböztetnünk. Bizonyos értelemben már magát a jó Istent is malasztnak nevezhetjük, amennyiben magát lelkünkkel közölni méltóztatik. Ily értelemben írja Szent Pál apostol: „az Isten szeretete kiöntetett a mi szíveinkbe a Szentlélek által, ki nekünk adatott”. (Róm 5,5) Ő tehát maga a teremtetlen malaszt. Vele szemben teremtett malasztnak nevezünk minden […]

Ezt a természetfeletti ajándékot, a malasztot, a bukott emberiség Jézus Krisztus végtelen érdemeire való tekintetből kapja Istentől. A kereszt nyoszolyáján szendergő Megváltó megnyílt oldalából, Szívéből születik az ő jegyese, a második Éva, az Anyaszentegyház, minden malasztjának örököse, letéteményese. Azóta nincsen ember, ki malasztot kap az Anyaszentegyháztól függetlenül. Hiszen minden malasztnak elsősorban az a célja, hogy a lelket Krisztus családjába, az […]

Mielőtt Isten a teremtés nagyszerű művébe fogott, számtalan világterv lebegett szeme előtt, melyeket saját neve dicsőségére mindenható erejével létre hívhatott. Szabadon válogathatott közöttük. Egyik ezek közül az, amelynek színpadján mi is szereplünk. Nagyon világos, hogy választhatott volna ennél tökéletesebb vagy kevésbé tökéletes világtervet is, amint a művésznek módjában van különböző fokban érvényesíteni talentumát. Ily kevésbé tökéletes világterv lett volna pl. […]

A másvallásúakkal való közreműködésről már egyet s mást közöltünk korábban. Pótlólag felemlítjük még itt a következőket. Úgyszólván sohasem szabad másvallású templom céljára adakozni, gyűjteni, koncertezni vagy mulatságokat rendezni. Másvallású iskola, árvaház építésére, fenntartására fontos okból már könnyebben adhatunk, feltéve, hogy adományunknak nincs az a színezete, mintha mi az idegen vallást is helyeselnők s ha méltán hihető, hogy az illető intézetek […]

A hitet, erkölcsöt, Egyházat támadó újságok folytatják napjainkban a közjóra legveszélyesebb s romboló munkát. A szerkesztők s kiadók, mint forma szerinti közreműködők, minden körülmények között súlyosan vétkeznek. A munkatársak, amennyiben csupán közömbös, ártatlan cikkeket tesznek a lap hasábjain közzé, kényszerhelyzetük folytán, ha egyelőre más tisztességes kenyérkeresetet nem találnak, többé-kevésbé menthetők. De nem ártatlanok a rossz lapok támogatói, előfizetői, vásárlói s […]

Kézmívesek s kereskedők sohasem készíthetnek, árulhatnak kizárólag erkölcstelen célt szolgáló dolgokat. Oly cikkek árusítására pedig, melyeket megengedett okból a vevő csak nagy ritkán kérhet, csak a legsúlyosabb nehézség adhat mentséget. A kereskedő ugyan nem köteles kutatni, hogy dolgait mire fogják a vevők fordítani, de ha nagyon gyanús árut kérnek (pl. némely mérget vagy „orvosságot”) nem adhatja azt el, ha csak […]

Tisztán alárendelt helyzetüknél fogva uraiknak megtehetnek olyat, ami magában véve közömbös s csupán távolabbról szolgál bűnös célt. Így az asztalra hordhatják a bort, melytől a gazda előreláthatólag lerészegszik; elkészíthetik s feltálalhatják az étkeket, melyeket tilt a böjtparancs. A bérkocsisok sem kötelesek kutatni s tudomásul venni, hogy kit hova szállítanak, még ha az utas rossz szándéka nyilvánvaló is. Különben sok kárt […]