A hit s annak tévmentes letéteményese s magyarázója, a katolikus Egyház nem szűnik meg az ötödik parancs álláspontját védelmezni. Van bátorsága a „korszellemmel” szembeszállni s hirdetni, hogy az ember nem ura saját s felebarátja életének, s ha ezek felett önhatalmúan rendelkezik, a gyilkosság, illetőleg öngyilkosság vétkét követi el. Ez pedig magában véve rossz dolog s így semmi körülmény sem teheti […]

A párbajt a régi művelt népek nem ismerték. Ők sérelmeik orvoslását a bíróságnál keresték. Midőn Mariust, a híres rómait, egy barbár vezér párbajra hívta, azt üzente vissza: „Ha meguntad az életedet, akaszd fel magadat!” Voltak ugyan a klasszikus ókorban is párviadalok; ámde ezeket csak mint cirkuszi mutatványokat rabszolgákkal s gonosztevőkkel vívatták a nép mulattatására. A mai párbaj legősibb alakját a […]

Az áteredő bűn nem csupán a testre hozott halált, hanem forrongásba hozva a szenvedélyeket, a lelket is betegségből-betegségbe ejti. A kultúra haladása ezen magában véve édeskeveset segít. A különbség bizonyos szellemes író szerint csak az, hogy míg hajdan a banditák a Bakonyban tanyáztak, ma a vasúton első és második osztályon utaznak. Valóban! Így találjuk ezt az erkölcsiség egész vonalán. A […]

Testi épségünkhöz való jogunk, mely az ötödik parancs védelme alatt áll, ütlegelés és egyéb testi fenyíték által is megsérthető. Testi fenyítést csak az alkalmazhat, akinek mások felett kormányzói hatalma van s így joggal büntethet. Ilyen:a) Az államhatalom alattvalóival szemben. Ha az állam súlyos vétkeket halállal büntethet, annál inkább kimérheti kisebb vétségekért a botbüntetést, ami a fenyítésnek igen sokszor hasznosabb s […]

Midőn a felebarátunk életében s egészségében okozható károkról beszélünk, nem hallgathatjuk el a vérbajt (syphilist), melyet, mint iszonyú poklosságot, manap annyian vérökben hordoznak, s mint szörnyű mételyt maguk körül terjesztenek. Nincs módunkban e helyen a vérbaj elrettentő következményeit részletesen leírni. Az ötödik parancs szempontjából elég róla annyit tudnunk, hogy a) főképp előrehaladott állapotban nehezen gyógyítható s teljes kiirtása alig sikerül […]

Gyilkossággal határos emberölésben vétkesek többé-kevésbé azok, kik az élelmiszer cikkekbe csupa nyerészkedésből veszélyes anyagokat kevernek és felebarátjukat megmérgezik. A középkor az ilyenekkel szemben nem ismert tréfát. A nürnbergi évkönyvnek tanúsága szerint (1456) a pénzsóvár hamisítókat áruikkal együtt elevenen megégették. Építési vállalkozók, gyárüzemek vezetői stb. szintén gyakran s könnyen eshetnek sokszor tömeges emberölés súlyos bűnébe, ha a kellő elővigyázatot s a […]

Oktalan tréfák is hányszor okozták már embertársaink halálát vagy tették őket egész életükre nyomorékká, mint pl. a lábak elgáncsolása, a széknek a leülni készülő alól való hirtelen elrántása, főképp pedig a fegyverrel való játszadozás. Hányszor elsült már a mások tréfás ijesztgetésére felemelt „töltetlen” fegyver! Oly gyakori s szinte mindennapos ez az eset, hogy közmondássá válott: „a legtöbb szerencsétlenséget a «töltetlen» […]

Legtöbbször vétkes hanyagság idézi elő azt a szerencsétlenséget, mely felebarátunk életébe vagy testi épségébe kerül. a) A gyilkos szándék távol van a vadásztól, aki a zörgő bozótba vaktában belelő s „amúgy véletlenségből” a hajtót találja el. És mégis ki mondaná az ilyen „véletlenséget” ártatlannak? Vétkeznek az anyák, kik fontos ok s kellő körültekintés nélkül kisdedüket szoptatódajkára bízzák. A gyermek szervezetét […]

Bűntelen emberölés az, melyet fontos okból véghezvitt, egyébként megengedett cselekedetünk von maga után anélkül, hogy az ártatlan életet kioltani szándékunk volna. Így pl. nem vétkezik a katona, aki az igazságos háborúban az ellenséges erőd ellen irányított lövegeivel esetleg az ártatlan lakosok, gyermekek vesztét is okozza. Még ha előrelátja is tettének ezt a következményét, nem akarja, hanem csupán fontos okból megengedi […]

Mindazok, kik az eredménnyel végrehajtott magzatelhajtás bűnében részesek, tehát az anya, az orvos vagy más közreműködő, nemkülönben, aki esetleg megbízás, tanács vagy fenyegetés által a bűn okozója, püspöknek fönntartott kiközösítésbe esnek. (2350. kánon)