Krisztus ugyanígy jár el a természetfeletti kegyelem ajándékozásánál is. Az Ige a vele egyesült emberi természet valamilyen cselekedetével, szavával vagy kézmozdulatával bocsátja meg a bűnöket és teszi megigazultakká a bűnösöket. Mária Magdolna egy lakoma közben érkezik, hogy könnyeivel öntözze Krisztus lábát. Jézus így szól hozzá: „Meg vannak bocsátva bűneid… A te hited megszabadított téged; menj el békével”. Istensége bocsátja meg […]

Ha Jézust földi életében szemléljük, láthatjuk, hogy ő minden kegyelem kútfeje és az élet forrása. Ez a szemlélődés jó hatással van a lélekre, mert megmutatja, mennyire csak Krisztus Urunktól várhatunk mindent. Látjuk, istensége hogyan használja fel szent emberségét, mint eszközt, hogy kegyelmet és életet árasszon maga körül. Elsősorban életet és testi egészséget. Egyszer egy bélpoklos jelenik meg Jézus előtt és […]

Tulajdonképpen Krisztus nem olyan mintakép, mint amilyent a festő néz, mikor arcképet fest. Követését nem hasonlíthatjuk azoknak a közepes lelkeknek cselekedetéhez sem, akik utánozzák a megbámult nagy emberek tetteit és mozdulatait. Ez az utánzás teljesen külsőleges, felszínes és nem hatol le a lélek mélyére. A mi Krisztus-követésünk egészen más. Krisztus több mint példakép, több mint főpap, aki elnyerte számunkra követése […]

A lelkiélet leginkább abban áll, hogy szemléljük Krisztust és utánozzuk istenfiúságát és erényeit. Azok a lelkek, akik szemüket állhatatosan Krisztusra szegezik, az ő fényében látják, mi akadályozza bennük az isteni élet kiteljesedését. Akkor Krisztustól várják az erőt is az akadályok legyőzésére, hogy az ő tetszését keressék. Tőle kérik, hogy legyen támogatója gyarlóságuknak, adja meg nekik és szüntelenül nagyobbítsa bennük azt […]

Még most is Krisztus Urunk imádandó személyével foglalkozunk. Sohase fáradjunk el a róla való elmélkedésben. Semmi sem lehet előttünk kedvesebb, sem hasznosabb: Krisztus mindenünk és rajta kívül nincs sem üdvösség, sem megszentelődés. Minél gyakrabban tanulmányozzuk az Isten üdvösségtervét a Szentírás nyomán, annál inkább láthatjuk, hogy egy magasztos gondolat emelkedik ki belőle és uralkodik valamennyi fölött: Krisztus Jézus, az igaz Isten […]

Mikor Szent Pál részletesen kimutatta gyöngeségünket, hozzáteszi: „Mindent meg tudok tenni”, nem ugyan én magam, hanem „abban, aki nekem erőt ad”, hogy minden dicsőség Krisztusé legyen, aki mindent kiérdemelt számunkra és akiben mindenünk megvan. Nincs az az akadály, amelyet le ne tudnék győzni, nincs az a nehézség, amelyet el ne tudnék tűrni, nincs az a megpróbáltatás, amelyet el ne tudnék […]

Különben is, ha így cselekszünk, Istent dicsőítjük, kedves hódolatot mutatunk be neki. Miért? Mert Isten gondolata, hogy mindenünk meglegyen Krisztusban. Azért, amikor alázatosan beismerjük gyengeségünket és Krisztus erejére támaszkodunk, az Atya kegyesen és örömmel tekint ránk, mert ezzel kijelentjük, hogy Fia az egyetlen közvetítő, akit ő adott a földnek. Nézzük, mennyire meg volt győződve erről az igazságról a nagy apostol […]

Kétségtelen, hogy Krisztus több érdemet most nem szerezhet, mert az érdemszerzés csak a halál pillanatáig lehetséges, de szerzett érdemei megmaradnak. Mert „ennek a Főpapnak, mivel örökre megmarad, örök papsága van. Ezért örökre is üdvözítheti azokat, akik általa Istenhez közelednek”. Szent Pál különös gondot fordít arra, hogy kimutassa: Krisztus most az égben mint Főpap közbenjár értünk: „Jézus mint elöljárónk, miérettünk lépett […]

Ó, hát ha „Isten úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” érte; ha „kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fiának az országába; benne van a megváltásunk vére által és a bűnök bocsánata”; ha – folytatja Szent Pál, – „Krisztus szeretett minket és odaadta magát értünk áldozatul”, hogy kimutassa szeretetét, melyet testvérei iránt érzett, ha önmagát […]

Isteni Megváltónk szenvedéseinek és halálának eredménye leginkább gyümölcseiben nyilatkozik meg. Szent Pál fáradhatatlan azoknak a kincseknek a felsorolásában, amelyeket az Istenember szerzett nekünk életének és szenvedéseinek érdemeivel. Mikor róluk beszél, felujjong örömében. Gondolata kifejezésére csak ilyen szavakat talál: bőség, bőséges kiáradás, gazdagság, melyet kimeríthetetlennek nevez. – Krisztus „visszavásárolt minket”, „általa közeledünk Istenhez, ő engeszteli ki őt irántunk”, „megigazultakká tesz”, megadja […]