Az életszentség nem nekünk való?

Ó, hát ha „Isten úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” érte; ha „kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fiának az országába; benne van a megváltásunk vére által és a bűnök bocsánata”; ha – folytatja Szent Pál, – „Krisztus szeretett minket és odaadta magát értünk áldozatul”, hogy kimutassa szeretetét, melyet testvérei iránt érzett, ha önmagát adta érettünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól s „jócselekedetekre igyekvő tulajdon népévé tisztítson”, miért ingadozik akkor hitünk és bizalmunk Krisztus Jézusban? Ő mindent kiengesztelt, mindent megfizetett, mindent kiérdemelt. És érdemei a mieink. „Gazdagok lettünk őbenne”, úgyhogy ha akarjuk, többé semmi sem hiányzik életszentségünkhöz: „Semmiféle kegyelemnek sem vagytok híjával”.

Miért mondják hát a kislelkűek, hogy az életszentség nem nekik való, a tökéletesség felülmúlja képességüket? Mikor a tökéletességről beszélünk nekik, azt mondják: „Nem nekem való; én nem juthatok el az életszentségre”. Miért beszélnek így? Mert nem hisznek Krisztus érdemeinek hatásában. Pedig az az Isten akarata, hogy mindenki megszentelődjék: „Az Isten akarata tudniillik ez: a ti megszentelődéstek”. Ez az Úr parancsa is: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”. – De gyakran elfeledkezünk az Isten üdvösségtervéről. Elfelejtjük, hogy életszentségünk természetfeletti szentség, melynek forrása csak Krisztus Jézus, vezérünk és fejünk. Jogtalanságot követünk el Krisztus végtelen érdemeivel és kimeríthetetlen elégtételével szemben. Kétségtelen, hogy magunktól semmire sem megyünk a kegyelem és a tökéletesség útján. Krisztus Urunk határozottan kijelentette: „Nálam nélkül semmit sem tehettek”. Szent Ágoston ezt a szöveget magyarázva hozzáteszi: „Akár kevés, akár sok, nélküle nem lehet, aki nélkül semmi sem lehet”. Valóban! Akár nagy, akár kis dolgokról legyen is szó, Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. De miután Krisztus meghalt értünk, bátran és bizalommal mehetünk Atyjához, és nincs az a kegyelem amelyet általa ne remélhetnénk.

Kishitű lelkek, miért kételkedünk Istenben, a mi Istenünkben?