Krisztus minden kegyelem forrása

  1. Krisztus földi életében embersége, mint az Ige eszköze, volt a kegyelem és az élet forrása.
  2. Hogyan közli ezt velünk Krisztus mennybemenetele után? Ennek eszközei a szentségek; ezek közlik a kegyelmet, Krisztus érdemei révén.
  3. A szentségek egyetemesek: egész természetfeletti életünkre hatással vannak. Legyen határtalan bizalmunk ezekben a valódi kegyelemforrásokban.
  4. Jézus embersége a szentségeken kívül a hit lelki kötelékével is megszentelhet bennünket.

Még most is Krisztus Urunk imádandó személyével foglalkozunk. Sohase fáradjunk el a róla való elmélkedésben. Semmi sem lehet előttünk kedvesebb, sem hasznosabb: Krisztus mindenünk és rajta kívül nincs sem üdvösség, sem megszentelődés. Minél gyakrabban tanulmányozzuk az Isten üdvösségtervét a Szentírás nyomán, annál inkább láthatjuk, hogy egy magasztos gondolat emelkedik ki belőle és uralkodik valamennyi fölött: Krisztus Jézus, az igaz Isten és igaz ember középpontja a teremtésnek és a megváltásnak, minden reá vonatkozik, általa kaptunk minden kegyelmet és általa illeti meg Atyját minden dicsőség.

A Krisztus Urunkról való elmélkedés nemcsak tárgyában szent, hanem szentekké is tesz bennünket. Csak az szentel meg bennünket, ha reá gondolunk, őt nézzük hittel és szeretettel. Bizonyos lelkek számára Krisztus élete is csak egyik elmélkedési tárgy a sok között. Ez nem elég. Krisztus nem eszköze a lelkiéletnek; Ő az egész lelkiéletünk. Az Atya mindent Igéjében, Krisztusában lát: Benne mindent megtalál. Végtelen igényei voltak dicsőségre és dicséretre: megtalálja Fiában, Fia legkisebb cselekedetében is. Krisztus az ő szeretett Fia, akiben kedve telik. Miért ne lenne hát Krisztus nekünk is mindenünk? Mintaképünk, elégtételünk, reménységünk, helyettesünk, világosságunk, erőnk, örömünk? Ez oly fontos igazság, hogy nála elidőzünk kissé.