a) „És megfordulván az Úr, Péterre tekinte. És megemlékezék Péter az Úr igéjéről, amint mondotta vala: hogy mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. És kimenvén Péter, keservesen sírt” (Luk. 22,61). Az Úr megfordul, s tekintete, erős lelke, vádoló, de irgalmas szeretete Péter lelkébe mélyed. Néz reá, mint a nap a márciusi hóra, az áprilisi bimbóra, s olvaszt s bont édesen. Egy tekintet, s mily élet! Uram, tekints napsugaras, mennyei energiával telített lelkeddel ránk… tekints…, győzz. Változtass el; sugározz erőt, kedvet, fényt, meleget e bénult életbe, ez erkölcsi depressziókba. Ne legyen vakondok-lét életünk, kik az Isten csillagait nézzük, s ne legyen denevér-életünk, kiket virágos, erőteljes lelki világba hívsz; fényt, Uram, fényt, színt, szépséget, örömöt. Ez a te életed s a te kegyelmed.
b) „És megemlékezék Péter…” Nem a statiszta, nem a mnemológia funkciója volt ez az emlékezés, hanem a megrendült, belső ember ébredése… Ah, mi vágtatott végig lelkén; mily megszégyenítő, bűnbánó, rémülő, szenvedélyes érzések törtek ki lelke mélyéből! Hogy zúgott benne a szózat: Te Péter vagy, e kőszálon…! hah, kőszál-e vagy sár, lelkek vezére-e vagy inkább áruló, tagadó? Ismét: Imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék hited…! Ó Jézusom, hogy tettem csúffá imádat! Te imádkoztál, de én nem imádkoztam veled! S ismét: Ha meg kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged… Igen, ezt is mondtam, s sok mást mondtam, s láttalak csodákat mívelni, láttalak a Táboron dicsőséges színe-változásodban, s mégis azt mondtam, nem ismerem ezt az embert! Nem lehet azt leírni, hogy hogyan szoktunk ilyenkor „megemlékezni”; jobb itt sírni, sírni keservesen, s jobb félni s elmenni, hol magunkhoz térhetünk, erőre kaphatunk s bukásunkon is erényre s bátorságra okulhatunk.
c) „És Jézust Kaifástól a törvényházba vezeték…” (Ján. 18,28). Mialatt Jézus imádandó lelke Péter lelkébe hatolt s fölzavarta a tisztulásnak gyógyvizeit, a „keserves sírást”, az alatt tovább sziszeg a kígyóhad; számukra Jézus tekintete, elsötétedésében is sugárzó lelke, ékesszóló hallgatása mitsem jelent; a bűn erőszakossága érzéktelenné teszi a lelkeket. Ily közel Krisztushoz, s mégis oly messze tőle! A lelkek távolát nem méterrel mérni, hanem rokonérzéssel! Lélekhez lélekkel kell közeledni, jóindulattal, figyelemmel, rokonszenvvel, érzékkel.
