a) A Szentlélek a „fölséges Isten ajándéka”, nekünk is ajándékot hoz; élettel kedveskedik, édes, szép, gyöngyélettel. A földi élet akkor édes, ha nem üres s ha nincs telve mulandósággal. A mulandóság fájós érzéssel tölti el öntudatunkat, s ez telíti a világias lelket. Nem szeret szétnézni; magaslatokra nem emelkedik; a jövőbe nézni fél, a mélységet kerüli; ha pedig tényleg a mélybe […]

a) „A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, amiket nektek mondottam” (Ján. 14,26). Megtanít arra, amit nem értettetek meg; tanításától a dogma érzéssé, a hit életté, a remény gyakorlattá válik bennetek. Nem tanokra, hanem életre tanít. A Lélek nem iskolamester, hanem életelv; tudománya nem betű, hanem érzés, lelkesülés […]

„És kezdének szólani különböző nyelveken, amint a Szentlélek ad vala szólaniok” (Ap.Cs. 2,4). A pünkösd a legmélyebb értelmű ünnep, mert jóllehet minden ünnepen szellem és lélek ünnepel, de itt az áttüzesedett Lélek árad ki; innen indul hódítani, alakítani, teremteni… Különösen három nagy kegyelem alakjában: a) Az első a szeretet. A Szentlélek a szeretet lelke, és a pünkösd a szeretet legfölségesebb […]

a) Ajándéka az Úrnak; oly sajátságos és isteni és páratlan, amilyent ő tud adni, például megérinti a vakot, és lát; megérinti a koporsót, és a naimi özvegy örvendező anya lesz; s úgy tesz most is: megnyitja szemünket, „illuminatos dat oculos cordis” s szemünkben fölragyog a fény: látók leszünk. Látjuk az Isten nagy gondolatait…, bevonulnak lelkünkbe és eltöltenek, és világosság kél […]

Az egyházat; ő most itt a vezető, nevelő, vezető Lélek, a „Spiritus rector”. Házinépet nevel magának: a) Apostolokat; először megkereszteli a tizenegyet, azután Pált s azután nyomukban egyre folyton az apostoli férfiakat, a pogányok térítőit, Bonifácot, Oláfot, István királyt, Adalbertet, Xaveri sz. Ferencet, Claver sz. Pétert, Szent Vincét s azokat a buzgólkodókat, kiknek lelkében ég a vágy: mentsük meg a […]

„És eloszlott nyelvek jelenének meg nekik, mint a tűzláng” (Ap.Cs. 2,3). a) A Lélek kereszteli apostolokká a tanítványokat. Jézusnak nagy fogalma van az apostolról; ki nem születik vérből és csontból, hanem Szentlélekből. Jézus már megkeresztelte Simon Pétert, Andrást s a többit; iskolájában nevelte, de a képesítést nem adta meg nekik földi életében, azt az égből küldte; ez volt az a […]

„Leszálla mindenikre közülök” (Ap.Cs. 2,3). a) Lelket adott apostolainak először is a csalhatatlanság ajándékában, hogy ne tanítsanak helytelent; kitöltötte őket mélységgel, hittel, odaadással, hogy akik hamisítatlan tant tanítanak, azok a tant át is éljék. A tan legfőbb kritériuma a tény. A tény az élet. Az infallibilis tannak szenteket kell nevelnie s a tanítóknak szenteknek kell lenniök. A tant cáfolja az […]

„És mikor elérkeztek a pünkösd napjai…, lőn hirtelen az égből mint egy sebesen jövő szélnek zúgása, és belölté az egész házat, ahol ülnek vala” (Ap.Cs. 2,1). A Szentlélek fölségesen és páratlanul jött le az apostoli egyházra. Lejött ő azelőtt is; lejött a Sinai hegyre… lejött, mint ködoszlop a frigyszekrényre…, lejött a salamoni templom fölavatására; de most nem keresett frigyszekrényt, gránitsziklát, […]

„És mikor elérkeztek a pünkösd napjai…, lőn hirtelen az égből mint egy sebesen jövő szélnek zúgása, s betölté az egész házat, ahol ülnek vala” (Ap.Cs. 2,1). a) Mikor végre hosszú vártatva pünkösd lett! Ah, a várakozó szíveknek a tíz nap egy kis örökkévalóság! Sinai hegyen e napon kötötte meg egykor Isten népével a szövetséget; ez tehát a megfélemlítő törvénynek ünnepe […]

a) Várjuk a jó lelket. A jó lélek a Szentlélek, s azt az Isten adja nagy kegyelemképen. „Isten jó lelket ad az őt kérőknek”. Mindenki akar jó lelket, a világ is; lelket, amely képes legyen az élet küzdelmein eligazodni s boldogulni. Mily sokat tesz a jó lélek, az a jóindulatú lélek, a hivő lélek, mely szemét megnyitja a hit világosságának; […]