a) „A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, amiket nektek mondottam” (Ján. 14,26). Megtanít arra, amit nem értettetek meg; tanításától a dogma érzéssé, a hit életté, a remény gyakorlattá válik bennetek. Nem tanokra, hanem életre tanít. A Lélek nem iskolamester, hanem életelv; tudománya nem betű, hanem érzés, lelkesülés és erő. E tekintetben a Szentlélek arra törekszik, hogy a hit eleven életté, a tan érzéssé és tapintattá váljék bennünk, hogy fölkent, lelkes emberek legyünk, kik egyéniségükkel bizonyítják az Urat. Tehát át kell élned a hitet és a tant az életről és erényről, akkor lesz a tied. Míg csak fogalmaid vannak róla, addig nem hat akaratodra igazán; nincs tapasztalatod. A fogalom, a képzet is csak akkor erős, ha érzéseket ébreszt; az újra és újra átélt érzés a hatalom. Azért tehetetlen a tan, hit, elv, melyet értünk, de érzéssé, tapasztalattá nem változtatunk. Onnan az ür a beszéd és a tett közt; máskép beszélnek és máskép tesznek; „die ewige Melancholie des Besserwissens und Schlechtermachens”.
b) „Én kérem az Atyát és más Vigasztalót ad nektek… Nem hagylak árván titeket” (Ján. 14,16,18). A Szentlélek „paraclytus”, segítő lélek. Megvéd és megvígasztal, bátorságot önt belénk az igazság öntudatos átélése által, fölemel, emancipál a világ illuzióinak s lázainak gyöngesége alól. Azután megóv az elzülléstől, melyet az élet értéktelenségének kísértete hoz reánk. Megsegít, hogy érezzük létünk s lelkünk végtelen értékét, s ne vessük el magunkat; hogy mindenekfölött becsüljük a szívbeli tökéletességet s a belső értéket. – A világgal szemben is megvéd, mert rámutat jócselekedeteinkre, melyeket lehet tagadni, de nem lehet súlyukat nem érezni. Ez a lélek legyen segítőm s forraljon föl; a vízből is akkor lesz feszítő energia, ha forró; a vér, a lélek is úgy van.
c) „Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság lelkét, ki az Atyától származik, ő bizonyságot tesz felőlem” (Ján. 15,26). Az a szív, amely a Szentlelket vette, nagy fogalommal bír Jézusról s forrón szereti őt, áthasonul hozzá s föltünteti magán képét. Ezek a kipusztíthatatlan Krisztus-képmások ráutalnak a krisztusi élet mélységeire; ezek a folyton hajtó és zamatos gerezdeket termő szőlővesszők a tüzes, mézes szőlőtőke örök erejére. Aki tehát a Szentlélek erejét életté változtatja, az tanúságot tesz Krisztusról. – Bennem is tanúskodik a Szentlélek bűnről és igazságról; hűségesen meg akarom fogadni tanúságát, s a szerint ítélek.