A három nagy pünkösdi kegyelem

És kezdének szólani különböző nyelveken, amint a Szentlélek ad vala szólaniok” (Ap.Cs. 2,4).

A pünkösd a legmélyebb értelmű ünnep, mert jóllehet minden ünnepen szellem és lélek ünnepel, de itt az áttüzesedett Lélek árad ki; innen indul hódítani, alakítani, teremteni… Különösen három nagy kegyelem alakjában:

a) Az első a szeretet. A Szentlélek a szeretet lelke, és a pünkösd a szeretet legfölségesebb kinyilatkoztatása. Megjelenik mint gyermekszeretet karácsonykor, szenvedő szeretetté fokozódik a Golgotán; izzó, hódító, diadalmas szeretetté pünkösdkor… Szeretet, mely a legjobbat adja (datum optimum), a lelki életet s a leghathatósabban adja. Jézus lehelte (insufflavit), és viharzó impulzusokban megy végig a világon; kigyullad Pálban, Ágnesben, Perpetuában, Teréziában, Ferencben, Néri Fülöpben… Mint lávafolyam, mely nem hűl ki soha… „Caritas diffusa”, a kiömlött, tüzes szeretet. Ó, én is szeretek, s szeretni akarok mindjobban; aki szeret, az erős; azért erős, mert szeret; aki gyönge, azért gyönge, mert nem szeret.

b) A második kegyelem a buzgóság. Jézus keresztségnek nevezi, tűzkeresztségnek. A szeretetnek hódítania kell. Jézus tüzet hozott, és akarta, hogy égjen; parazsat hullatott szívünkre; de hogy a parázsból tűzláng legyen, ahhoz szító, viharos fuvalom kell, „spiritus vehemens”; így lesz belőle „nagyobb szeretet (diligis plus his). Ez a tűz ég az egyház ereiben, ettől „suspirat et aspirat ad sanctitatem”, fohászkodik és törekszik a szentségre. Nincs nyugta. Kibocsátja rajait: apostolokat, kik Szent Pállal bemutatkoznak, hogy „kitágult a szívem felétek, korinthusiak”; „kitágult szív” jellemzi az apostolt, belefér a világ. A szeretet tágította ki s buzgóságra nevelte… „suspirare, aspirare” tanította.

c) A harmadik pünkösdi kegyelem az imádság lelke. Az ima a Szentlélek atmoszférája. Ima várta, ima hívta, ima kísérte, és a Lélek maga „imádkozik bennünk kifejezhetetlen nyögésekkel”, „gemitibus”. „Gemitus”, ah ez az igazi szó, olyan mint gerlebúgás és esti harangszó! Bensőséges, mély, lágy érzelem! Nincs bensőségesebb, mint a hő ima. Hogy fest, hogy sugárzik, hogy lágyít, hevít s boldogít! Mel et oleum, méz és olaj! Enyhít és édes. Az ima lelkét kérnünk kell és féltékenyen óvnunk kell; mikor megnyertük, meg kell köszönnünk; ha nélkülözzük, utána kell járnunk. „Spiritus gratiae et precum”, az egy; a kegyelem és imádság együtt jár. A szentek az ima stilítesei! Tehát imádkozzunk, vagyis vágyódjunk, törekedjünk, fohászkodjunk, esedezzünk, alázódjunk meg mélyen, hogy lehajoljon hozzánk az Úr!