„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tisztogatjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vagytok ragadománnyal és tisztátlansággal” (Máté 23,25). a) Első érzésünk az legyen, hogy töméntelen sok a hibánk. Isten felé iparkodunk, de szórakozottságunk világosan mutatja, hogy a kezdet kezdeténél akadozunk; szeretetünknek iránta tettben s áldozatban kevés kifejezést adunk. Az érzékiség buján nő lelkünkben, és mint […]

a) „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, kik tizedet adtok ugyan a mentából, kaporból és köményből, de elhagyjátok, ami nagyobb a törvényben…, az irgalmasságot és a hitet” (Máté 23,23). Emberek, becsüljétek meg az Istenért átélt, tiszta, igénytelen, nemes, krisztusi életet. Nem élünk magunknak, ha lelkiismeretünkkel meghasonulva, önmagunkat kerüljük, ha önmagunk szemeibe nézni nem merünk, s belsőnkben csak szemrehányásokat hallunk; ilyeneket: […]

a) „És kérdé őt egy törvénytudó, kísértvén őt: Mester, melyik a főparancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22,35). Szeresd a te Uradat; amit szeretsz s szerethetsz, az mind belőle való; szíved is a szeretet ösztönével, a viszontszeretet igényével s boldogításával belőle való. Szeresd, benne találsz mindent; […]

a) „Akkor elmenvén a farizeusok, tanácsot tartának hogy megfogják őt beszédében. És hozzája küldék tanítványaikat a heródiánusokkal” (Máté 22,15). Mennyi torzalak nyüzsög Krisztus körül; mily fölfogások, ítéletek, ellenszenvek! Lehet, mert az egyén veszi a benyomást, s az alakítja ki magában a maga képére: így az imádandó Jézust meg lehet vetni, a szép Jézus eltorzulhat, Ő, az életteljes, gyönge, beteges alakká […]

a) Béketűrés kell, tekintve belső világunkat. Ellentétek közt mozgunk és azokat magunkban hordozzuk; ez ellentétek a szellemi és az anyagi világ, metafizika és fizika; mi vagyunk ütközőpontjai időnek és örökkévalóságnak, végesnek és végtelennek. Ezeket csak az alázatos hitben lehet harmonizálni; aki ezt nem teszi, az eltelik az egyikkel és tagadja a másikat. Kísértetbe esik, mert az ördög mutat a szép […]

a) Az utolsó ítélet komoly, fölséges nap; az Isten igazságának, szentségének, nagyságának ünnepe. Öntudatunkra hozza a lét, az élet és a halál komolyságát; világtörténelem, faji, nyelvi, kultúrai különbségek mint száraz hüvelyek válnak le a lelki világról; állás, jog, társadalmi állapot olyan lesz, mint a ruha, melyből kivetkőztünk, és a lélek meztelenül áll majd Isten s a világ előtt; sem szóbeszéd, […]

a) „Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát,… akkor akik Judeában vannak, fussanak a hegyekre… Mindjárt pedig ama napok után a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égből… és akkor feltűnik az emberfiának jele az égen; és akkor sírnak majd a föld nemzetségei” (Máté 24,15). Az alázatos emberfia dicsőséges eljövetele; leereszkedik ismét, aki elment tőlünk az […]

a) „És midőn kiment a templomból, mondá neki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, minő kövek s minő épületek. És felelvén Jézus, mondá neki: Nem hagyatik itt kő kövön…” (Márk 13,1). Diadalmas érzet, az erő és hatalom érzete szállja meg az embert, midőn saját alkotásait nézi és a kultúra remekléseit csodálja; máskor meg a „hiúságok hiúsága” remete-gondolatától fázunk. Hány […]

„Szombat elmultával szürkületkor pedig… nagy földindulás lőn, mert az Úr angyala leszálla mennyből, és oda járulván, elhengeríté a követ és ráüle. Vala pedig az ő tekintete mint a villámlás, és ruhája mint a hó. Tőle való féltökben pedig megrettenének az őrök, és lőnek mint a holtak. Felelvén pedig az angyal, mondá az asszonyoknak: Ne féljetek ti, mert tudom, hogy Jézust […]

a) Öröm kell a szívekbe, melyekben a Szentlélek lakik! Öröm kell a keresztet viselő lelkekbe, öröm a bánatos és sebzett lelkekbe, öröm a küzködő s harcot vívó lelkekbe; ahol Isten van, ott öröm is legyen. És pedig azért legyen, mert az öröm erő, s a lehangoltság gyöngeség. Örülni annyi, mint az élet erejét érezni, – szomorkodni annyi, mint gyöngülni. Azért […]