a) A Szent Szűz várta Jézust, várta hitben; hiszen megmondta az Úr: föltámadok. Isteni szó, melyet követ majd isteni tett. S ezt a tettet ő teszi majd meg; addig pedig édesanyja vár és hisz és bízik s imádkozik. Imádkozik forrón, lelke sugárzik szemeiből; ajkai suttogják: „Exsurge, exsurge”, kelj föl, kelj föl napom, erőm és örömöm! Kelj föl, eredj; anyád virraszt […]

a) Kell, most és mindig, míg bűnös földön Istent engesztelők járnak. A Végtelent így kell imádni… megsemmisüléssel. Kezdet óta ez öntudat gyujtja meg a pátriárkális oltárok tüzét; a teljes odaadást az elhamvasztás jelzi; a Golgotán pedig Jézus adja oda magát értünk teljesen, egészen. Kiönti a lelkét, a vérét, és új kifejezése lesz annak, hogy Isten az Úr és minden, s […]

a) Mi a mélyebb és gazdagabb életet keressük, melyet a szentírás kifejezései ígérnek nekünk: „Lignum vitae, verbum vitae, corona vitae, panis vitae, semen vitae”, s ennek nyitja az egyesülés Krisztussal. Ez egyesülésre figyelmeztet az eucharisztiában a kenyér színe: egyetek, de vigyázzatok, hogy az evés csak jel, mely egyesülést sürget, egyesülést, ahogy a lelkek egyesülni szoktak. Lelkek akkor egyesülnek, ha egyet […]

A vendégség a jóbarátságnak, vagyis az életközösségnek jele. Együtt eszünk, együtt élünk. Az Úrvacsora is élet-közösséget jelent Krisztussal. Nevezetesen három irányban. a) Közösség az élni akaró, életet megújítani és kiárasztani akaró Krisztussal. Együtt élni s egyet élni akarok veletek; önmagam életét, az erős, isteni életet vágyom átélni bennetek. Ez erős életnek nem fűzfákra akasztott lant a szimboluma; nem idegen Eufrátok […]

a) A szentmise annyi, mint bemutatni a szerető, megalázódott, Istent engesztelő Krisztust. A szentírás és liturgia testet és vért emleget. Itt van az én megtört testem… itt van az én kiöntött vérem. Gibbons „rettenetes titoknak” hívja s nem hiheti; mi is megrendülünk, de a valóságnak, az erős hitnek alapjain; megrendülve hiszünk. Hisszük, hogy az Úr úgy szeretett, hogy halálba ment, […]

„Ez az én vérem, az újszövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatjára” (Máté 26,28). a) Az Úrvacsora áldozat volt; Jézus a kenyér s bor színében az áldozat jellegeivel és érzelmeivel van jelen; ez érzelmek elseje az imádás és hálaadás. – Misztériumának megközelíthetlen csendjében imádkozik Jézus, az áldozat. Ő ebben remekel. Ez missziója, kegyelme, ez inspirációja és géniuszának koronája. Gondolhatod, mily […]

a) Jézus vére végtelen kincs, „pretium magnum”, lelkünk nagy ára! Isten végtelen irgalma, e szent kehely keretje. Honnan e vér? Isten kegyelméből. Tekintsd a forrást; szent szíve dobogásával indult meg keringése, azután kifeccsent; azután kiömlött… Tekintsd sziklás útját, párázatában a Szentlélek kegyelmeinek szivárványát. Tekintsd örök erejét; a „pondus aeternitatis”, az örökkévalóság energiája dolgozik benne. Hogy nézik a szentek az égből […]

„És vévén a kelyhet, hálát ada és nekik adá, mondván: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem” (Máté 26,27). a) Jézus szent vére örök ifjú erő, mert isteni vér; a vértől függ az életenergia, a temperamentum, a típus. „A lélek a vérben van”. Ez az a regeneráló, fölfrissítő, fölüdítő erő. E vér éltető erejétől van a kereszténységben és a […]

„Midőn pedig vacsoráltanak, vevé Jézus a kenyeret, megáldá és megszegé, és adá tanítványainak és mondá: Vegyétek és egyétek, ez az én testem” (Máté 26,26). a) Sehol sem állnak annyira egymással szemben az Isten nagy s az ember kicsiny gondolatai, mint itt. Változó gondolatainkkal szoktuk mérni a világot; belenézünk, s majd nagynak, majd meg kicsinynek tartjuk; szisztémákat csinálunk, aztán megint lerontunk; […]

„A kovásztalanok első napján pedig a tanítványok Jézushoz járulának, mondván: Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a húsvétot?… Beesteledvén pedig letelepedék tizenkét tanítványaival” (Máté 26,17). És kezdé mosni a tanítványok lábait” (Ján. 13,5). a) Jézus hangulata zöldcsütörtök este. Az utolsó vacsora terme telítve van Jézus nagy lelkével. A lelkek is sugároznak, s emlékeikben le van foglalva szellemük. – A kőszén a […]