Az igazi szeretet Jézus dicső példája szerint nemcsak nem zárja ki imáiból az ellenséget, hanem egyenesen, kifejezetten azért imádkozik.
Így tett Szent István első vértanú, aki, miközben megkövezték, „térdeire esvén, nagy szóval kiálta, mondván: Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt”. (ApCsel 7,60)
Szent Sabin assisi püspököt két szerpapjával együtt a keresztény hitért Venustianus kegyetlen helytartó foglyul ejti. A két szerpapot nyomban kivégeztette, a szent püspöknek azonban egyelőre csak kezeit vágatta le. Kevéssel utóbb a helytartó heves szemfájásba esik. Orvosai nem tudnak segíteni. Erre a szent férfiúhoz folyamodik segélyért, ki csodatevő hírében állott. Sabin feledve a bántalmat és sérelmet, felemelte csonka kezét s imádkozott s íme a helytartó szeme nyomban meggyógyult.
Midőn Hofbauer Szent Kelemen egy alkalommal a részegeskedésről s fajtalanságról prédikált, valaki, aki bizonnyal nagyon találva érezte magát, ádáz szitkok között követ dobott be szobájába. A szomszédok a zajra összefutnak s el akarnak bánni az aljas merénylővel. Hofbauer azonban, kit a Gondviselés a sérüléstől megóvott, kikiáltott nekik: „Hagyjatok békét ennek az embernek. Nyomban megyek, hogy érette a szentmisét bemutassam”.
Magyarhoni Szent Erzsébet is ezt az iskolát járta, összefoglalta valamennyi ellenségét és kérte Istent, hogy mindnyáját viszont valami különös kegyelemben részesítse. Erre mennyei szózatot hallott: „Erzsébet, még soha életedben nem végeztél imát, mely Istennek annyira tetsző lett volna, mint ez az imádságod ellenségeidért és megbántóidért”.