Ó lelkem, íme boldogságodra és üdvösségedre mily szép reményt nyújtott neked az Úr, midőn irgalmassága oly nagy bizalmat öntött beléd Isten anyjának oltalma iránt, holott bűneid miatt már oly gyakran megérdemelted Isten kegyelmének elvesztését és a poklot! Adj tehát hálát Istenednek és szószólódnak, Máriának, ki védőpalástjának oltalma alá vett, mit ama sok kegyelem is bizonyít, miket már eddig elnyertél! Igen, hálát adok neked, ó szeretetteljes Anyám, mindama jóért, melyben mindezideig részesítettél, bár oly sokszor megérdemeltem a poklot. Ó királynőm, mily sok veszedelemtől szabadítottál meg már engem! Mily nagy lelki világosságot, mily sok kegyelmet eszközöltél ki már számomra Istentől! S vajon én mi jót tettem veled, mi módon igyekeztetek tisztelni, ki folyton azon fáradoztál eddig, hogy velem jót cselekedjél? Egyedül jóságod indított téged erre! Ha életemet adnám, ha véremet ontanám is érted, mindez csekélység lenne ama sok jóhoz képest, mit neked köszönhetek. Te szabadítottál meg az örök haláltól, neked köszönhetem, hogy – miként remélem – újra elnyertem Isten kegyelmét, igen, beismerem, hogy mindent neked köszönhetek. Ó szeretetre legméltóbb királynőm, én szegény ember csak oly módon róhatom le irántad tartozásomat, ha mostantól kezdve mindig szeretlek és dicsőítlek. Ne vesd meg hát egy szegény bűnös szeretetnyilvánítását, kit jóságod gyullasztott szeretetre! Ha azonban nem érdemelném meg, hogy szeresselek, mivelhogy szívemet a földiek túlságosan beszennyezték, akkor hát meg kell azt neked változtatnod. Alakítsd át szívemet, ó Mária, egyesíts engem Istennel; egyesíts azonban vele oly szorosan, hogy sohse szakadjak el többé szeretetétől! Te akarod, hogy szeressem Istenedet, és én, ó Mária, arra kérlek, eszközöld ki számomra a kegyelmet, hogy Őt szeressem, hogy Őt örökre szeressem, ez minden, amit tőled kérek. Amen.