Az eskü érvényességéhez mindaz szükséges, amit csak édes-testvérénél, a fogadalomnál fölsoroltunk.
Legyen tehát az eskü megfontolt, szabad cselekedet, s amennyiben ígéretet vagy fogadalmat erősítünk meg vele, csak lehetséges és jobb dologra tehetjük azt.
Ugyanazért érvénytelen az eskü, melyet igazságtalanul csikartak ki belőlünk, avagy lehetetlen, sőt bűnös dologra tettünk.
Szükséges továbbá az eskü érvényességéhez:
a) hogy meglegyen a komoly szándékunk Istent tanúságul hívni. Semmis tehát annak esküje, ki Istenben nem hisz, vagy pedig csak külső szavakkal, jelekkel esküszik, anélkül, hogy komoly, belső szándéka volna megesküdni. Aki ily módon „esküszik”, azt nem ugyan az eskü, hanem igenis az igazságosság kötelezheti, hogy ígéretét beváltsa, s másnak szentségtörő hamisságával kárt ne okozzon. Hasonlóképpen a szülők átkait kísérő gyakori esküformák, midőn gyermekeiket fenyegetik, rendszerint nem igazi eskük. Hiányzik ugyanis a komoly szándék. Mindazonáltal vétkeznek (bocsánatosan), Isten nevének hiábavételével.
De még ha komolyan esküdtek volna, nincsenek kötelezve fenyegetésük beváltására, ha az gyermeküknek inkább ártana, mint használna.
b) Az esküvés komoly szándékát azután alkalmas formában ki is kell fejeznünk. Pl. „Isten engem úgy segítsen” (ti. amint én igazat mondok, vagy ígéretemet meg akarom tartani). „Isten a bizonyságom”, „tanúm” stb.
Kétséges és csupán az esküvő egyén szándékától függ, vajon esküszik‑e, avagy nem, aki azt mondja: „Isten tudja, hogy igazat mondok”, „Isten előtt mondom, vagy ígérem”, „hitemre (hűségemre?) mondom”, „a lelkiismeretemre állítom”.
Nem esküszik, aki azt mondja: „Oly igaz, mint hogy itt állok, mint hogy nap süt az égen”. „Haljak meg, ha nem igaz”. „Vigyen el az ördög, ha…”
Aki állításának vagy ígéretének igazságát a hit igazságaival méri, hasonlítja össze, mint pl.: „oly igaz, mint hogy Krisztus Isten”, vagy „hogy jelen van az Oltáriszentségben”, ha igazat mond, akkor rendesen csupán a szent nevek hiábavételével vét (bocsánatosan), ha azonban hamis dologra mondja: káromkodik.
Nem éppen szükséges, hogy esküvési szándékunkat szavakkal is kifejezzük, elég, ha azt alkalmas jelekkel, pl. az evangéliumos könyv vagy a feszület érintésével eláruljuk.
Jegyzet: Az elmondottakból láthattunk, hogy a fogadalom és az eskü szoros rokonságban vannak s azért egymáshoz nagyon hasonlítanak. Ha már most kérdi valaki, melyik erősebb a kettő közül, azt kell felelnünk: a fogadalom. Midőn ugyanis fogadalmat teszünk, magával Istennel szemben vállalunk kötelezettséget, mikor esküszünk, Istent csupán tanúnak hívjuk. A fogadalom megtartására tehát Isten iránti hűség kötelez, az esküre pedig csupán az iránta való tisztelet.