Az Úr a Genezáret-tenger keleti partján befejezte a kenyérszaporítás nagyszerű, igazán szociális jellegű csodáját, megvendégelve öt kenyérrel s két hallal ötezer férfit s számtalan asszonyt s gyermeket. A nép lángol a lelkesedéstől. Szájról-szájra száll a szó: Ennek kell a nagy prófétának lennie, aki „eljövendő”. Itt az idő, hogy királynak tegyük meg őt. – Ez azonban teljesen az Úr szándéka ellen […]

A XVI. század reformátorai s minden idők eretnekeivel szemben a tridenti szent zsinat ünnepélyesen kihirdette: „Aki tagadja, hogy a legszentebb Eucharisztia szentségében a mi Urunk Jézus Krisztus teste s vére lelkével s istenségével – tehát az egész Krisztus igazán, valóságban s lényegileg jelen van s azt állítja, hogy ott csak jelben, képben vagy erejével van, legyen az Egyházból kiközösítve”. Ez […]

Kálvin Jánosról (†1564) tudós Pázmányunk azt állítja, hogy a szava Jákobé, de a keze Ézsaué. Azért, hogy a katolikusokat is, lutheránusokat is magához édesgesse, úgy alakította tanítását, hogy noha a Zwingliétől csöppet sem különbözik, de úgy teteti, mintha köztünk s közötte Krisztus teste vételét illetőleg semmi lényeges különbség sem volna. (Kalauz II. 378. I.) Tanának veleje az, hogy a megdicsőült […]

Maga az atyamester, Luther Márton (†1546) ugyan még a valóságos jelenlétet tagadni nem merte, de hajlott feléje. „Ha Karlstad1 – írja Luther – meg tudott volna engem arról győzni, hogy a szentségben a kenyéren és boron kívül nincs semmi egyéb, nagy jótéteménnyel kötelezett volna le magának. Ezzel ugyanis a pápaságnak nagy kellemetlenséget okoztam volna. Ámde én ebben magamat fogva látom, […]

Az első komoly s egyenes támadója a valóságos jelenlétnek a toursi származású, angersi archidiakon, Berengar volt a XI. században. Ez Erigena iratainak hatása alatt most már tovább ment s a kenyérben-borban Jézus Krisztus testének s vérének csupán szimbólumait, jelképeit látja éppen úgy, mint ahogy Urunkat az Írás báránynak vagy szegletkőnek nevezi. Tanítását a római, toursi és párisi zsinatok elítélték. Berengar […]

Kilenc hosszú század pergett le az Anyaszentegyház dicső történetében és nem akadt eretnekség, mely hitünknek ezt az egyik alaptételét, Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben egyenesen megtámadta volna. Az első századok eretnekei, nevezetesen a dokéták minden anyagot a rossztól származtattak s így a történelmi Krisztusnak is csak látszólagos testet tulajdonítottak. Következetesen a szentségi test valóságát is tagadniok kellett volna. De […]

Az Úrvacsora kelyhe, amelyet – Emmerich Katalin látomása szerint – az apostolok szent Veronikától hoztak, csodás és titokzatos egy edény, ősidőktől fogva a templom drágaságai közé tartozott. Többször be akarták olvasztani, de ismeretlen anyaga miatt nem volt lehetséges. Később eladták, így jutott az utóbb Veronikának nevezett Szerapia s hozzátartozóinak tulajdonába. Jézus ünnepi vendégségein már többször használták. Lapon, melyből táblácska volt […]

A keresztény kegyelet s az Úr Jézus iránti szeretet minden, még a legcsekélyebb dolog iránt is érdeklődik, ami az ő isteni személyére vonatkozik. Elmondunk tehát egyet-mást az utolsó vacsora helyiségéről s kelyhéről már csak azért is, mert az elmélkedő lélek szívesen keres ilyen kapaszkodó nyugvópontokat, amelyek képzelőtehetségét istápolják. Sion hegyének délnyugati oldalán áll a ház, amelyben Péter és János a […]

A lábmosás, amely valószínűleg a harmadik kehely kiürítését követte, az apostolok lelkét álmélkodó, szent izgalommal töltötte el. Mi fog most következni, amire a megalázkodás ily ténye s ily hathatós figyelmeztetés a lelki tisztaságra készített elő?! A búcsúzó Jézus testamentumot csinál s mindjárt át is adja tanítványai kezébe a legnagyobb, legszentebb örökséget, amit csak Isten mindenható szeretete a világnak adhat: önönmagát […]

Közelgetnek az örökre nevezetes pillanatok. Az Úr Jézus a csodák csodáját készül végrehajtani, az Eucharisztiát s vele az örök papi méltóságot megalapítani. Szinte maga is szükségét érzi, hogy előbb mélységesen megalázkodjék s tanítványainak is a szent alázatosság örökre felejthetetlen példáját s tanítását adja. De halljuk a szemtanúnak, az Isten Lelkétől ihletett Jánosnak magasztosan egyszerű elbeszélését: „Tudván Jézus, hogy eljött órája, […]