Az Úr a Genezáret-tenger keleti partján befejezte a kenyérszaporítás nagyszerű, igazán szociális jellegű csodáját, megvendégelve öt kenyérrel s két hallal ötezer férfit s számtalan asszonyt s gyermeket. A nép lángol a lelkesedéstől. Szájról-szájra száll a szó: Ennek kell a nagy prófétának lennie, aki „eljövendő”. Itt az idő, hogy királynak tegyük meg őt. – Ez azonban teljesen az Úr szándéka ellen volt. Parancsot ad tehát tanítványainak, hogy nyomban tengerre szálljanak s a nyugati partokra evezzenek, míg ő a népet elbocsátja s utánok indul. Az Úr csakugyan búcsút vett a néptől, azután valami megfoghatatlan módon eltűnt körükből. Félrevonul a hegyekbe, hogy ott imádkozzék.
Eközben az apostoloknak felette kedvezőtlen széllel kell küzködniök. Már jóval elmúlt az éjfél s ők még alig tették meg az út kétharmadát. Az Úr pedig ezalatt – ott a hegy magaslatán – gondol reájuk, lélekben velük van s érettük imádkozik. Látja küzdelmüket, megszánja őket és segítségükre, vigasztalásukra siet. Leszáll a tengerpartra, rálép a vízre. Lebegve halad a habok felett a szokottnál jóval sebesebben. Jártában szende fénykör övezi, úgy hogy alakja, merre csak lép, fordítottan a vízben visszatükröződik. Csodája ez nemcsak a tenger, az elemek, hanem a saját teste feletti feltétlen hatalmának is, és előképe táborhegyi megdicsőülésének. Egyben előkészítette ezzel apostolainak lelkét az Eucharisztiában való hitre, amelyről másnap a kafarnaumi zsinagógában először beszélni fog.
Az apostolok messziről kísértetnek, rémnek vélik a habok felett sikló, feléjük gyorsan közeledő, világoskodó alakot. Iszonyat vesz rajtuk erőt s hajuk szinte az égnek mered. Segélyért kiáltoznak s tán megfújják a kürtöt, melyet a hajósok s halászok veszély idején használni szoktak. Végre felismerik az Urat. Péter hozzája kívánkozik s Jézus bíztató szavára csakugyan a tengerre lép. Ez fenn is tartja az apostolt, míg csak Krisztusra néz s hite rendületlen, de nyomban felmondja a szolgálatot s elmerítéssel fenyegeti, mihelyt bizalma csökken. Az Üdvözítő keze azonban megragadja Pétert, aki az Úrral most már a csónakba lép. Erre hamarosan partot érnek.