Jóllehet a szegényápolás a közjó követelménye, ámde nem feladata az államnak mindarról gondoskodni, ami csak szükséges és hasznos a társadalomban. Az isteni világtervben a katolikus Egyház marad a szegények édesanyja, a szűkölködők testvérei pedig az Istent szerető lelkek. Az állam tehát hatalmas eszközeivel támogassa ezeket szent hivatásukban – főleg rendkívüli időkben ez az istápolás az állam részéről szinte nélkülözhetetlen; – […]

Nagyon sokat segítenek arra, hogy az alamizsna csakugyan méltó kezekbe jusson, a különböző katolikus jótékonysági egyesületek. Ilyen például a Szent Vince-egyesület, melyet 1833-ban alapított Ozanam, a kitűnő francia természettudós (†1853). Főleg művelt férfiakból, egyetemi hallgatókból stb. alakulnak egyes tagozatai, az ún. konferenciák. Bizonyos meghatározott napokon összejön a konferencia, ima, lelkiolvasmány után megbeszéli a körzetébe tartozó s gondjaiba vett szegények anyagi […]

Mindazonáltal az alamizsnaosztásban s általában a szegények gondozásában nem szabad hiányoznia a keresztény okosságnak sem. „Izzadjon ki kezedben az alamizsna, míg megfontolod, kinek add” – mondja már az őskeresztény regula. (Tizenkét apostol tanítása.) A szentatyák sem szűnnek meg ugyanezt hangsúlyozni. „Aki kóborlónak és feslett erkölcsű embernek ad, akárcsak a kutyák elé vetné pénzét” – mondja Szent Vazul (†379). Azért már […]

A hivatalos Egyház szegénygondozásával versenyzett az egyes hívek lángbuzgalma az irgalmasság lelki s testi cselekedeteinek gyakorlatában. Főleg a krisztusi igék: „Amit egynek – legkisebb atyámfiai közül – cselekedtetek, nekem cselekedtetek” (Mt 25,40), a jótékonyságot szent szenvedéllyé fejlesztették. Az eleven hit szeme a lerongyolódott, éhező, sebes, beteg koldusban a leplezett, fátyolozott Krisztust keresi s látja. Időnkint az Úr egy-egy csodával jutalmazta […]

Lehetetlen még csak vázlatos képet is adni arról, amit az Egyház a szegények érdekében tett és tesz. Már az apostolok megalapítják a diakónusi intézményt elsősorban a szegények gondozására; az a szent hevület is, mely az ősi Egyházat helyenkint a kommunizmusba ragadta, főképp a szegények érdekében gyulladt. A római hitközség 250. év körül egymillió szeszterciust (=234.000 aranykorona) vett fel költségvetésébe a […]

Minél nagyobb s szorongatóbb felebarátunk szükséghelyzete, a tehetősnek annál nagyobb áldozat árán is kell annak segélyére sietnie. Nevezetesen, végső szükség esetén adnunk kell abból, amit egyáltalán nélkülözhetünk. Le kell tehát ily esetben mondanunk s pedig súlyos bűn terhe alatt társadalmi állásunk bizonyos kényelméről, díszéről – ha ugyan ilyenre is telik – s végínségben levő felebarátunkat másként nem lehet megmenteni. De […]

Alamizsna Szent Tamás szerint minden oly cselekedet, mellyel a reánk szorulóknak részvétből segélyt nyújtunk; de mi itt a szoros értelemben vett anyagi adományt értjük alatta. Hogy az alamizsnára isteni törvény kötelez, a Szentírás határozott s szigorú szavai kétségtelenné teszik: „Parancsolom neked, hogy nyisd föl kezedet szűkölködő atyádfiának és a szegénynek, ki veled lakik a földön”. (MTörv 15,11) „Szegd meg kenyeredet […]

Jézus Krisztus, a megtestesült isteni jóság a szeretet megjelenése az irgalom hajnalhasadását jelenti e földön. Mintha csak azért lett volna emberré, hogy legyen szíve, mely tud szánakozni. Szív nélkül ugyanis, mint egyéb nyelvek jellemzően kifejezik (misericordia, Barmherzigkeit), az irgalom emberileg alig képzelhető. Igen! szívet vall magáénak az Úr, gyengéden résztvevő szívet, mely mindenki számára nyílt, mindenkihez leereszkedik: „Jöjjetek – úgymond […]

Minden nagy művész remekeit el szokta látni kézjegyével, hogy ebből az utókor a mű származására, alkotójára következtetni tudjon. Így járt el Isten is, a művészek művésze, a végtelen jóság és irgalom. Legnagyobb remekébe, az emberi szívbe belenyomta bélyegét: a szinte ellenállhatatlan ösztönt a részvétre, irgalomra. Az áteredő bűn katasztrófája, ha nem is tudta ezt az isteni vonást a szívből kitörölni, […]

Az ókor egyik bölcsének oly nagy volt tekintélye, hogy az ő véleményére való hivatkozás lezárt minden vitatkozást. „Autosz éfa” – mondották a tanítványok – „ő mondotta” s ezzel útja volt vágva minden további ellenvetésnek. Nekünk is van bölcsünk, nagyobb minden emberi tekintélynél. És ő szólott: „Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket”. (Mt 5,44) És ezzel el kell némulnia minden vitának, […]