A keresztény okosság az alamizsnaosztásban

Mindazonáltal az alamizsnaosztásban s általában a szegények gondozásában nem szabad hiányoznia a keresztény okosságnak sem. „Izzadjon ki kezedben az alamizsna, míg megfontolod, kinek add” – mondja már az őskeresztény regula. (Tizenkét apostol tanítása.) A szentatyák sem szűnnek meg ugyanezt hangsúlyozni. „Aki kóborlónak és feslett erkölcsű embernek ad, akárcsak a kutyák elé vetné pénzét” – mondja Szent Vazul (†379). Azért már e nagy rendalapító a következő eljárást ajánlja: „Mivel a koldus könnyen hozzájut ahhoz, mire szüksége van, a koldulás nagykönnyen keresetté, sőt aljas élvezetvágy forrásává lehet. Azért az alamizsnát választott szegényápolók gyűjtsék össze s osszák szét kinek-kinek szükséglete szerint… Azonban nem mindenki tudja az alamizsnát helyesen szétosztani a szegények között. Aki azokat ajándékozná meg, akik a gyenge női szívek megindítására mindenféle mesékkel és mondákkal állnak elő, vagy üzletszerűen nyomorék és sebes tagjaikat mutogatják, nem tenne jót az emberekkel. Az ily bőkezűség csak megerősítené őket romlottságukban”.

Szent Jeromos is (†420) a megfontolatlan alamizsnálkodást – tekintve azt, hogy az igazi szegények kincsei esnek prédául – a szentségtörés egy nemének minősíti. Szent Ambrus (†397) szerint azokat kell segíteni, akik szégyenlik és rejtegetik nyomorukat, szóval a szemérmes szegényeket. Van, aki inkább éhen pusztul, semhogy kolduljon. Elsősorban a betegeket és aggokat kell felkarolni, akik magukon nem segíthetnek, sőt kéregetni sem járhatnak. Ha kételkedünk, hogy a kéregető csakugyan nagy és sürgős szükségben van‑e, általában véve mégis csak jobb az irgalom pártjára állni. Midőn egy alkalommal a legenda szerint Szent Mártont a koldusalakban megjelenő ördög megcsalta és kinevette, a szent nyugodtan felelé: „Sebaj! Én Isten szeretetéért adtam az alamizsnát neked s azért nem is fogom jutalmamat elveszteni. Jobb hibázni irgalommal, mint keményszívűséggel”1

1 A kicsalt alamizsna, melyhez valaki szegénységet színlelve jut, visszatérítendő vagy az adományozónak, vagy ennek feltételezett beleegyezésével esetleg jótékony célra fordítható.