a) Kelj föl, siess! Csak 37 óráig van Jézus a sírban; a három nap és három éj ugyancsak összeszorult. Jézus földi élete s a végtelen örökkévalóság közt ez a sötét mesgye vonul; azt is hogy keskenyítette! Siet; korán reggel támad föl. Ő a mi hajnalunk, az örök élet hajnala. Ő a mi ünnepünk; ezt a föltámadást hirdeti minden vasárnapunk! Siess […]

a) Keveset tudunk a lelkek világáról; Jézus is csak itt-ott érintette azt; emberi képzeteink s kategóriáink nem alkalmazhatók reá. Csak érzéseinkkel vagyunk rokonaik. A jó lelkek is várják Krisztust. Míg ő el nem jön, addig nem látják meg az Istent; azért főérzelmük ez a nagy advent; imájuk a vágy s Krisztus megjelenése az ő nagy karácsonyuk; így lett karácsony a […]

„És mikor már esteledett (mivelhogy készület vala, azaz szombat előtti nap), eljöve Arimatheai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várja vala Isten országát, és bátran beméne Pilátushoz és elkéré Jézus testét” (Márk 15,42,43). a) Egy tekintetet vetek a Kálvária nagypénteki esti jelenetére. Leereszkedik az est árnya; a tömeg részint mellét verve, részint megrögződve eloszlik; fáradt fájdalom borong a természeten […]

a) Az Úr Jézus a bűnbe merült, érzékies világban az új, a tiszta, az isteni embert szolgálja. Ez az ő gondja, melyet szívében hordoz, mint a művész ideálját, mint az anya gyermekét. E gond beszédes lesz ajkán; beszél Isten-gyermekről s Isten országáról. Ez új világ megteremtésére küldte őt az Úr: az Úr lelke rajta. A próféta is biztatja: Csak ezt […]

a) A történeti Krisztust gyakran szemléljük. Krisztussal járunk kivált nehéz napjainak, sötét zöldcsütörtöki s nagypénteki küzdelmeinek emlékével. Egyetérzünk vele; értjük vágyát, ájulását, gyötrődését, kínját… a szívtelen, kegyetlen, borzalmas piszkos, utálatos világgal szemben. Értjük a halálig való szomorúságot… és azt a kegyetlen szót: „Ez a ti órátok, a sötétség hatalma”. Megsajnáljuk a küzdő, imádkozó, szomorú embert! Ah, ezt a mély szomorúságot […]

„És Jézus nagy szóval kiáltván, mondá: Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet. És ezt mondván, meghalt” (Luk. 23,46). a) Ez az a győzedelmes kiáltás; éj, kín, keserv, kereszt, gyalázat, halál fölött fölemelkedik Jézus lelke, s bizalmában és szeretetében énekelni kezd: Atyám …! Ez az ő győzelme, éneke! Neki itt is, most is Atyja van; ő a keresztről atyjához lép, s a töviskoszorús […]

a) „Hat órától pedig sötétség lőn az egész földön kilenc óráig” (Máté 17,45) Elsötétedett a világ, gyászba öltözött; jelezte, hogy a lelkek mily elsötétedése kellett ahhoz, hogy az Isten fia két lator közt kereszten hal meg. Hogy lehet elborítani lelkünkben a napot, az Istent magát! A legsötétebb éjfél az Istentől elfordult lélek. Jelezte továbbá ez az éj az Isten sötét […]

a) Nagy szeretete képesítette őt a leglágyabb szimpátiára; meleg viasz volt a lelke, s abba belenyomódott Krisztus arcának minden vonása; az angyali köszöntés éjjele s Betlehem s Názáret fölébresztették érző lelkének összes energiáit, s azokkal fonódott fia köré. Lelke lelkéből élt, s a mély árnyékok fia lelkén fájdalmakká változtak el benne. Izaiást ismerte; tudta, hogy mit jövendölt fiáról; az Isten […]

a) Jézus bízik keresztjében, bízik, hogy megindítja az embert, mert szenvedésében a megindulásnak mély forrásai nyílnak; egyike ezeknek az ő anyja. Bármennyire méltassuk Urunk szenvedését, a legbámulatosabb és a tragikumot a végtelenbe fokozó vonás rajta „az ő anyja”. Keresztútján jár. E keresztút temetési menet is, e temetésen megy „az ő anyja”; de ugyancsak a szégyen, a gyalázat, a megvetés és […]

a) „Egyik pedig a latrok közül, kik ott függnek vala, káromlá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg tenmagadat és minket is” (Luk. 23,39). Nem értjük, hogy minek szenvedünk; ha szeret az Isten, minek kínoz? „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is…” Ime, a kereszten függő emberiség káromlása. De a szenvedés a mostani világrendben […]