a) Jézus a mi erőnk és a mi tartalmunk; győzelme, megváltása, kegyelme, igazsága, eszményisége és egyháza mindenünk. Mi nélküle nem számítunk. Azért akarja, hogy köztünk, velünk és bennünk maradjon. Ha el is hagy testileg, az ő ereje nem test, hanem szellem és élet. – De ez öntudatban azután nagylelkűeknek kell lennünk; az „Isten-velünk” erő is, kedv is. Az a tudat, […]

a) „A tizenegy tanítvány pedig Galileába méne ama hegyre, hová Jézus rendelte vala őket” (Máté 28,16). S nemcsak a tizenegy, hanem sokan velük. Csődül az „Ecclesia” föl a hegyre, talán a Táborra, a tündöklő Krisztus-látás hegyére; a megnyugvás sátrainak hegyére. Mily menet; ragyogó nap, virágos erdő, illatos fuvalom! Hová nem mennének föl, hogy az Urat lássuk! „És látván őt, imádák, […]

„Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és jártál, ahol akartál; de midőn megöregszel, kiterjeszted kezeidet, és más övez föl téged, és oda visz, ahová te nem akarod. Ezt pedig mondá, jelentvén, minő halállal fogja Istent megdicsőíteni. És ezt mondván, így szóla neki: Kövess engem. Megfordulván Péter, látá utána jönni azt a tanítványt, kit szeret vala Jézus, ki […]

„Midőn tehát megebédeltek, mondá Jézus Simon Péternek: Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem jobban ezeknél? Mondá neki: Úgy van, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged” (Ján. 21,15). a) Jézus háromszor kérdezi ezt, vagyis sürgeti: Péter, nagyon, nagyon szeress engem. Nagy szándékaim vannak veled, s csak akkor termettél rá, ha szerető lélek van benned. Forrj velem egybe, akkor vezethetsz majd másokat hozzám. […]

a) „Együtt valának Simon, Péter, Tamás és Natánael, Zebedeus fiai és más kettő az ő tanítványai közül. Mondá nekik Simon Péter: Halászni megyek. Mondák neki: Mi is elmegyünk veled” (Ján. 21,1-3). Föltámadás, dicsőség, istenfiúság dacára a fizikai és gazdasági áram előre tör; ezen az erkölcsi rend nem változtat egyszerre. Ime, Krisztus apostolai is, ezek a tenyeres-talpas emberek a galileai halásznép […]

„Negyvennap alatt megjelenvén nekik s szólván az Isten országáról” (Ap.Cs. 1,3). Az Isten országáról beszélt velük, melynek bennük, általuk, körülöttük itt a földön kellett keletkeznie; igen itt, s ehhez erőt adott eleget, és csak rajtuk fordul meg, hogy ez ország erősen, fölségesen lépjen bele a világba. Ez Istenországnak tehát ők a bírlalói és ugyancsak az eszközlői. a) Bírlalói lesznek, ha […]

„Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak és hittek” (Ján. 20,29). a) Hit kell nekünk először is, mint odaadás Isten iránt, mert a végtelennek problémái közt semmi sem igazíthat el, csak a hit; az viszi a fáklyát. Tudományunk, kultúránk, eszthétikánk csak pitymallatba s derengésbe állít. Nem vetjük meg ezeket, de nem érjük be velük. Eszthétikai […]

„Mondá neki Tamás: Én Uram s én Istenem!” (Ján, 20,28). a) Tamás átélte e pillanatban azt, amit a latin úgy mond, hogy „Deum pati”, Istent átélni. Nagy az Isten; világomnak kis méreteiből nézem a végtelent. Korlátoltságom bizonyítja őt. Világról beszélek ugyan, de nem bírok vele. Kis mozaikdarabka az én világom. Mily keveset foglalok le a valóságból képzeteimmel, fogalmaim tartalmával… Ez […]

„Ereszd ide ujjadat és lásd kezeimet, és hozd ide kezedet s bocsásd oldalamba” (Ján 20,27). a) Krisztus megtartotta sebeit dicsőséges testében, glóriába foglalta az öt mirrha-szemet, mintha azt mondaná: Nézzétek, én is olyan voltam, mint ti; e gyöngeségből való a dicsőség, mint hűvös völgyből a felhő, mint virág a földből, mint diadal a harcból. – A kezek sebei jelzik a […]

„És nyolc nap mulva ismét benn valának az ő tanítványai, és Tamás is velök. Eljöve Jézus és mondá: Békesség nektek! Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide ujjadat és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet és bocsásd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő” (Ján. 20,26). Az isteni Megváltó öt ragyogó sebével úgy áll itt, mint a nap az éjjel szemben. […]