a) Jézus a mi erőnk és a mi tartalmunk; győzelme, megváltása, kegyelme, igazsága, eszményisége és egyháza mindenünk. Mi nélküle nem számítunk. Azért akarja, hogy köztünk, velünk és bennünk maradjon. Ha el is hagy testileg, az ő ereje nem test, hanem szellem és élet. – De ez öntudatban azután nagylelkűeknek kell lennünk; az „Isten-velünk” erő is, kedv is. Az a tudat, hogy Jézus van velünk, a mi legnagyobb vigaszunk. Könnyen jár az ember még a hitetlen, hideg világban is, ha szívében hordja Istenét. – „Én veled vagyok” – mondja Mózesnek, midőn Fáraóhoz, Izaiásnak, Jeremiásnak, midőn a zsidó néphez küldi; tehát ne félj. „Az Úr van veled” – mondja a Szent Szűznek az angyal biztatásul s vigaszul. Velem is van, velem; nem vagyok árva, sem száműzött!
b) Hogyan van velünk? 1. mint mindennek ősoka és célja, aki teremt, fönntart s boldogítani is akar; 2. velünk van kegyelmével; 3. velünk van egyházában, a csalhatatlanságnak s szentségnek ajándékaiban; 4. különösen a legfőbb tanítói tekintélynek és az Oltáriszentségnek intézményeiben. Ó örvendj lelkem; hisz összes megnyilatkozásaival jelen van az Úr: egyénisége, szelleme, tana, szeretete, kegyelme a tied. Hogy kell ezért hálát adnom s ebben örvendezve megpihennem! Hogy kell az egyházat, tanát, szentségeit szeretnem és javamra használnom! El nem tévedhetek, el nem sorvadhatok; házában élek, asztalánál ülök, vele töltekezem.
c) „Egész a világ végeig…” Akár közel legyen, akár messze a világ vége; épúgy, akár tíz nap, akár 1900 év válasszon el tőle, ő velünk van. Reám pedig az a fontos, hogy az „én világom” végeig, halálom órájáig velem legyen. S velem lesz, ha én is vele vagyok, ha hűséges emlékezetet őrzök meg számára. Gondolok sokszor Istenre, de nem mint statiszta, ki konstatálja, hogy Isten van, hanem mint szerető, hozzá simuló lelke. Vonzódni s nemcsak gondolni akarok; örvendezni benne s örömmel élni neki! Őt lélekzem; kinyitom számat, kitárom lelkemet, őt szívom. Ő levegőm, elemem, világosságom, s örülök neki, s így legyen ez végig; egy percet sem nélküle, egy percet sem a kegyelmi állapoton kívül.