„Lőn pedig ama napokban, kiméne imádkozni s az egész éjtszakát Isten-imádásban töltötte. És midőn megvirradott, hivá tanítványait, és választa tizenkettőt közülök, kiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12). a) Jézus az égre néző s Istennel töltekező lélekkel, hegyen imádkozik egész éjjel! Ez az ő iránya, errefelé fordítja az emberiség tengelyét. Imádkozik nagyon, mert érzi, mily nagy dolog előtt áll: választani akar […]

„Lőn pedig ama napokban, kiméne imádkozni s az egész éjtszakát Isten imádásában tölté” (Luk. 6,12). a) Kontempláló lélek. Az ima valóságos szemlélet. Isten igéri, hogy „kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak majd fiaitok és leányaitok; a ti véneitek álmokat álmodnak, s ifjaitok látomásokat látnak” (Joel 2,28); a lelkes lelkek látják ezeket. A mi víziónk a nagy valóság szemlélete. Közelebb jön […]

„Lőn pedig ama napokban, kiméne imádkozni s az egész éjtszakát Isten imádásában tölté” (Luk. 6,12). a) Imádkoznunk kell, hogy mélységesen megbizonyosodjunk Istenről s kegyelméről, hogy közelebb érjünk hozzá s mélyebben hatoljunk bele s lelkünkben fölüdüljünk, megtisztuljunk s kialakuljunk. E fölséges munkát végezzük imáinkban! Átéljük benne, hogy mily jó, mily kipusztíthatatlan nagy jó nekünk az Úr, szívünknek Istene, melege és öröme. […]

a) „Vagyon pedig Jeruzsálemben egy fürdő-tó, mely zsidóul Betszaidának neveztetik… Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc év óta betegeskedett” (Ján. 5,2). Harmincnyolc évig betegnek lenni krisztusi lélekkel, égbenyúló lelki nagyság. Nagyot mondani könnyű; küzdelemben élni s munkában verejtékezni is könnyebb, mint betegen feküdni. Itt fekszem – mondja az ilyen – hiábavaló az életem; mások terhére esem! De mily nagy […]

a) „És sok vámos és bűnös telepedék le együtt Jézussal s az ő tanítványaival, és az írástudók és farizeusok látván, hogy ő a vámosokkal és bűnösökkel eszik, mondák az ő tanítványainak: Miért eszik s iszik a vámosokkal s bűnösökkel a ti mesteretek?” (Márk 2,15). Jézus szereti az életet; nem fordul el tőle; az a lélek, melynek gyönyörűsége a virág s […]

a) „És lőn, hogy letelepedvén ennek házában, sok vámos és bűnös telepedék le együtt Jézussal és az ő tanítványaival” (Márk 2,14). Jézus mély, édes kegyelmet juttatott Lévinek, vagyis Szent Máténak, mely meghódította őt, s örömteljes követésre bírta. Azért vendégséget készít az Úrnak; örvend s háláját mutatja be neki. – A lélek Istenhez való viszonyát gyakran vendégséghez hasonlítja a szentírás. Jó […]

„És átmenőben látta Lévit, Alfeus fiát, a vámon ülni és mondá neki: Kövess engem” (Márk 2,14). a) Lévi, azaz Szent Máté látta az Urat; tudta, ki az; érezte, mily távol van tőle; látta az Urat magas fölségben s önmagát itt a mélységben, a vámpadon. Itt nyúzta, csalta az embereket, s ezek őt megvetették s gyűlölték, Jézust pedig szerették s követték. […]

a) „És íme hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, fölbonták a tetőt és a nyíláson lebocsáták az ágyat” (Márk 2,3). Jézus bement egy házba s odacsődült a nép. Krisztus miatt jöttek, ő a központja a háznak, az egyháznak. Fölséges ház; nagyszerű a történelme, de minden kor végre is csak Krisztust keresi e […]

„És jöve hozzája egy poklos, kérvén őt és térdhajtva mondá neki: ha akarod, megtisztíthatsz engem” (Márk 1,46). a) Két ember szemben egymással: a poklos és Krisztus. A pokolvar fölszívja a vért s mint az élet penésze kiterjed a testre; összeaszik s eltorzul az ember. Vele szemben az Istenfia, mily fölséges Isten-arc! Ezt az Isten-képet elronthatom magamban; a bűn rontja el; […]

a) „Eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. Felelvén Simon, mondá neki: Mester, egész éjtszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igéidre megeresztem a hálót” (Luk. 5,4). Ha valahol, hát a lelkek körül igaz, hogy sokat fáradozván, keveset fogunk; óriási munkának kevés a látszatja. Saját lelkünk körül is ugyanezt tapasztaljuk. Nem szabad csüggednem; „nagy kötelesség s mély vonzalom kísér végig életemen”; […]