a) „És íme hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, fölbonták a tetőt és a nyíláson lebocsáták az ágyat” (Márk 2,3). Jézus bement egy házba s odacsődült a nép. Krisztus miatt jöttek, ő a központja a háznak, az egyháznak. Fölséges ház; nagyszerű a történelme, de minden kor végre is csak Krisztust keresi e házban; lélek s üdvösség, bűn és kegyelem képezi alapját s tartalmát minden theológiának, akár bazilikában, akár sátrak alatt imádkozunk. Belép a gót dómba a szegény kondás, ki nem ért művészethez s kultúrához, s belép az építőmester, a művész is, s mindhárman letérdelnek; ez a fő; Krisztust keresik, ki elveszi bűneiket, s házában otthon akarnak lenni. Ezt keresem én is: Homér óta: […], Isten után vágyódnak (tátják szájukat) az emberek.
b) „Valának pedig ott némelyek az írástudók közül, ott ülvén és gondolván szívükben…” Kik vannak Jézus körül? Kritizáló farizeusok s közönséges, jó vagy léha emberek, tehát a tömeg, s végül hitben erős férfiak, kik a beteget hozzák s a ház tetőzetén át Jézus elé bocsátják; ők nemcsak jönnek Jézushoz, ők visznek is másokat. Hitük, szeretetük viszi az inaszakadtat. Krisztus az első, ki visz; ő az „aquila provocans”, vállain emel; az apostolok, a szentek visznek, hordanak nemzeteket szívükben s vállaikon; a tanítók, szülők, jópéldát-adók szintén visznek fáradt, gyönge, gyáva lelkeket. Vigyük a gyengébbeket; öröm Krisztus elé hozni lelkeket. Vigyük előbbre a tudatlanokat, bűnösöket, az érzésteleneket; vigyük a gyónáshoz, az Oltáriszentséghez!
c) „Mi könnyebb, mondani-e az inaszakadtnak: megbocsáttatnak bűneid, vagy mondani: kelj föl és járj?” „Megbocsáttatnak bűneid” – mondja Jézus. Hatalmas, teremtő, megváltó szózat. Léleknek ez a legnagyobb jótétemény. Ha csodát tennék s beteget egy szóval lábra állítanék, nem tettem annyit, mint ha Isten nevében bűnt bocsátanék. Átérzik ezt a mély lelkek, mialatt a világ az előbbit becsüli, mialatt az ideiglenesen s a végesen függ s a lélek kegyelmeit föl nem érti. Jézus e fölületes vélekedést gáncsolja: ti a bűnt, a bocsánatot, az evangéliumot, a kegyelmet szóbeszédnek tartjátok, de a gyógyítást tettnek nézitek; jól van, hát tettet teszek, isteni tettet; meggyógyítom a beteget, de azt is csak azért, hogy a bűnbocsánat kegyelmét, melyet nektek hoztam, isteni kegyelemnek nézzétek. Higgyetek a bűnbocsánatban s szerezzétek meg magatoknak. Hiszem, hogy mikor mély bánattal meggyónom, nagyobb kegyelmet veszek, mint ha csodásan meggyógyulnék.
