„Kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték” (4. hitágazat)
Miután Jézust halálra ítélték, kivezették, hogy keresztre feszítsék. Jézus maga hordta a keresztet és ment a helyig, amelynek neve Koponyahely volt. (Héberül Golgota) Ott megfeszítették őt. De Jézus ezt mondotta: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” És kilenc óra tájban Jézus ezt mondotta: „Beteljesedett.” Azután nagy szóval felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet!” Ezután lehajtotta fejét és kiadta lelkét.
Jézus tudta, hogy ellenségei elítélik és keresztre fogják feszíteni, de azt is tudta, hogy Atyjának akaratából az emberek megváltásáért magára kell vennie a szenvedést és halált. Jézus önként vette magára a kereszthalált. Ezt mondotta: „Senki sem veszi el tőlem az életet, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam és hatalmam van arra, hogy visszavegyem.” (Jn 10,18)
Jézus teljesítette Atyjának az akaratát egészen a halálig. Szíve ugyan visszadöbbent a kínszenvedéstől és haláltól, de „engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”. (Fil 2,8) Ezt mondotta: „Tudja meg a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya.” (Jn 14,31) Jézus mindhalálig szeretett minket, embereket is. „Midőn szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, midőn szenvedett, nem fenyegetődzött.” (1 Pét 2,23) A kereszten még ellenségeiért is imádkozott. Jézus szeretetből odaadta életét érettünk, bűnösökért.
Az Egyház az év minden péntekjét Jézus szenvedése emlékének szenteli: ezért tartózkodunk e napon a húseledeltől. Sokhelyütt pénteken délután 3 órakor harangoznak Jézus halála órájának emlékére. – Jézus szenvedésére emlékezünk, ha a keresztutat járjuk, a fájdalmas rózsafüzért imádkozzuk, az Öt Szent Sebet imádjuk és nagyhéten a szent sírt látogatjuk.