„Isteni jegyesem, ne engedd, hogy szüzességem csorbát szenvedjen ; inkább torzítsd el külsőmet, mely másokat bűnre ingerel”.
A legenda «Szakállas Paula» néven ismeri, és ennek a különös névnek ezt a megszívlelni való magyarázatát adja: Paula jóllehet szegény földmíves szülők gyermeke volt, szépségével és szemérmességével föltűnést keltett. Egy módos ifjú kerülgette ; s mikor nem ért célt, vadásznak öltözve a juhokat őrző leányzót a mezőn iparkodott megközelíteni. Az azonban fölismerte és futásnak eredt. Mikor már-már elhagyta ereje, Szent Lőrincnek egy kápolnájába ért, itt átölelte a feszületet és imádkozott:
„Isteni jegyesem, ne engedd, hogy szüzességem csorbát szenvedjen ; inkább torzítsd el külsőmet, mely másokat bűnre ingerel”.
Nemsokára betoppan az ifjú és egyenest a leánynak rohan, de nyomban visszahőköl : az azelőtt gyönyörű leányarcot rút szakáll födte. Paula ezután zavartalanul élhetett Istennek tetsző remeteéletet. A 4. században hunyt el.
Bingeni Szent Hildegard: Himnusz a Szentlélekről
Ó Isten lelkének tüze, minden
teremtmény életének élete,
szent vagy, ki a formákat élteted!
Szent, ki írral kened a törések veszélyét
s gyógyítva dörzsölöd a bűzös sebeket!
Szentséged szellője, szelelője,
szeretet tüzelője!
Ó zamat a mellekben, édes íz!
ki szíveinkbe átitatódsz az erények jóillatával.
Ó tiszta forrás, akiben példálózható, hogy Isten
maga köré gyűjti az idegent
s megkeresi az elveszettet.
Ó élet páncéla!
Ó egység záloga minden tagok között!
Ó tisztesség öve, áldj meg
és tégy boldoggá!
Erős pálya, lelki út,
ki áthatoltál mindenen
a magasságban,
a földi világban,
s minden mélység szurdokában:
mindenkit összekötsz és egybehajtsz.
általad felleg árad, levegő
röpül, átivódik a kő,
vizek folyókat öntenek
és zöld pompát izzad a barna föld.
S te neveled a doktorok erényét,
akiket életükben a bölcsesség ihlete vidámít.
Dicsőség hát neked,
ki dicsőség hangja
s élet öröme vagy;
remény és erős becsület,
s fényességgel fizetsz!
(Babits Mihály fordítása)