Első gondjuk legyen a szülőknek, miután gyermekük a világra jött, hogy az lelkileg újraszülessék, ami „víz és Isten igéje által” történik a szent keresztségben. E nagy szentségtől a gyermek örök üdvössége függ. Másrészt a gyermeki élet fonala, főleg annak hajnalán oly vékony, oly könnyen s váratlanul elszakadhat! Mindebből következik, hogy a gyermeket lehetőleg hamar a keresztkúthoz kell vinnünk. Az új egyházi törvénykönyv is sürgeti, hogy az „mielőbb” megtörténjék. (770. kánon.) Lig. Szent Alfonz halálos bűnnek minősíti, ha a szülők azt 10 napon túl halasztják. A keresztelésnek templomban vagy nyilvános kápolnában kell végbemennie, hacsak a sürgős szükség mást nem követel. Magánházakban csak fontos okból és főpásztori engedéllyel szabad a keresztség szentségét kiszolgáltatni. (772–776. kánon.) Keresztszülőnek csak olyat választhatunk, aki a szülőket a keresztény nevelésben valójában támogathatja, sőt esetleg helyettesítheti is. Miért is 14 éven felüli, hitük szerint élő keresztény katolikusok legyenek. Az ily keresztapa vagy anya a gyermek lelki rokonává válik. Nem katolikus vagy egyházi büntetés alatt álló egyén (pl. szabadkőműves) nem töltheti be érvényesen a keresztszülő szerepét s így nem is lesz a megkereszteltnek lelki rokona. (765. kánon.)
A keresztkút fürdőjéből a gyermek újjászületve, mint Istennek mennyei szépségű, hű arcképe, mint a Szentlélek eleven temploma kerül vissza a szülői kebelre. A nagy egyházi írónak, Origenesnek édesatyja, Szent Leonidás vértanú, naponkint buzgón csókolgatta gyermeke keblét, mint a benne lakozó Istenségnek hajlékát, miközben így imádkozott: „Ó Isten, óvd meg őt a kísértéstől s a bűntől, szenteld meg őt ismeretedben s szeretetedben; engedd őt jóvá, használhatóvá s boldoggá lenni a földön és üdvözültté tenálad”. Isten küldi vissza a keresztkúttól – az újabb jogcímen sajátjává válott – gyermeket természetes szülőinek. „Vidd el – mondja, mint hajdanában Fáraó leánya Mózes anyjához – vidd e gyermeket és neveld föl nekem, én megadom jutalmadat”. (Kiv 2,9)
Igen, neveld fel Nekem! nem a világnak, nem a saját szenvedélyeinek, nem a kárhozatnak. Nekem, aki szent és tökéletes vagyok, egyedül képes a lelket boldogítani, üdvözíteni. Az eszközök pedig, melyek e magasztos célra a szülők rendelkezésére állnak: a tanítás, példa, javítás és éber felügyelet.