a) Jézus kevés érzéket talált evangéliuma iránt, s dolgoznia kellett, hogy annak utat vájjon tanítványai szívében is. Dolgozott ezen kitartóan; buzgalmának gyökere az ő erős, lelkes, odaadó akarata volt. Győzzön az Isten… Neki győznie kell. „Törjön össze a bűnösök íja”. – Nem zavarodik meg a viszontagságban, „in tempore malo”. Van rossz idő, van rossz út, „via mala”; látja az Isten ellenfelét, „qui prosperatur in via sua”, ki szerencsés és boldogul. Sebaj; csak előre; kiált, fárad, dolgozik s e föladatán nem csodálkozik. – Uram, itt vagyok, szolgád, harcosod vagyok; dolgozom s küzdök; kifáradni nem akarok.
b) Mint ahogy a fatörzs száz meg száz galyba ágazik s ezer meg ezer levelet s virágot hajt: úgy a buzgó lélek is kiterjeszti karjait, vágyait; feszül, fakad, terjeszkedik; érzékeny is, búsul is; hevül is, lehűl is; kiderül és elsötétül. Ezer meg ezer lelket lát, akin segítenie, sokféle bajt és botrányt, melyet megszűntetnie kellene. Építi az Isten templomát s ugyanakkor követ fejt, meszet éget, homokot hord; mindent megmozgat, vagyis dolgozik önmagán s buzgólkodik a világban; semmit sem tart magához nem tartozónak. S ez a munkája nem kín, nem napszám, hanem a szeretet ösztönzése; ily erő s kitartás csak a szeretetben van. Azért tehát ne törj, ne szakíts, hanem mosolyogva dolgozzál.
c) Vannak a buzgalomnak betegségei is; ezek a harag, bosszankodás: „Szűnj meg a haragtól és hadd el a búsulást; ne bosszankodjál, hogy rosszat is cselekedjél” (Zsolt. 36,8). Azután a kedvetlenség, mely a prófétákat is megszállja: Mózest, Illést… A szentírás bíztat: „Ne bosszankodjál a gonosztevőkre, ne irígykedjél a hamisságot cselekvőkre” (Zsolt. 36,1). Ezek mind üres, széllel bélelt emberek; céltalanul futók. – Továbbá az egyoldalúság, mely csak egyet rögzít; csak a rosszat látja, s attól elkeseredik, elégiás, siralmas lélekké lesz. – Van ezeknek gyógyszere is: ne zsugorodjál össze, hanem „gyönyörködjél az Úrban és megadja neked szíved kívánságát. Bízzál az Úrban és cselekedjél jót, és megadja neked szíved kívánságát; lakjál a földön, és gazdagságaival tápláltatni fogsz”. Jézus velünk; motívumaink az örökkévalóság mélységeiből valók; vér, Jézus vére táplál és gyujt tüzet szívünkben.