Előgyakorlatok
1. Halljad az Egyház szavát a mai napon: „Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és holnap látjátok dicsőségét. Holnap eltöröltetik e földnek bűne és uralkodni fog rajtunk a világ Megváltója.”
2. Kérd Istentől a kegyelmet, hogy szívből örvendhess Jézus születésének és szent összeszedettségben várd megjelenését.
I. „Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és reggel meglátjátok az ő dicsőségét.”
Ez a lelki hangulat uralkodik a mai napon minden keresztény szívében, a holnapi nap dicsősége: „Ne féljetek, holnap kimentek és az Úr veletek lesz. Legyetek szentek, mondja az Úr, mert a holnapi napon leszáll hozzátok és elvesz tőletek minden nyomort. Állhatatosak legyetek és látni fogjátok az Úr segítségét magatokon.” (Resp. és ant. kar. vigil.) Mózes intézte először ezeket a szavakat Izrael népéhez a pusztában, mikor Isten csodálatos módon táplálni készült őket a mannával. Izrael útja a sivatagon keresztül az emberi nem 4000 éves útját jelképezi a pogányság és a bűn pusztájában. Táplálék híjában az Úrhoz fohászkodnak és ő kenyeret ad nekik az égből. „Én vagyok az élő kenyér, mely mennyből szállott alá… Nem úgy, mint atyáitok a mannát ették, és meghaltak; aki e kenyeret eszi, örökké élni fog.” (Jn 6,51.59)
Isten dicsősége és hatalma, mely a mannában oly nagyszerűen nyilvánult meg, sokkal fényesebben és nagyszerűbben mutatkozik egyszülött Fiának megtestesülésében és születésében. Ő valóban az élet kenyere. Mily megrendítően nagy Istennek jósága és hatalma, mikor nekünk egyszülött Fiát küldi Üdvözítőül. És amit egyszer tett a betlehemi éjtszakában, azt ismétli napról-napra a szentmisében, mikor leszáll hozzánk a földre, hogy elvegyen tőlünk minden bajt és nyomort, és kegyelmének segítségét éreztesse velünk az élet minden viszontagságában. (Áld. u. ima) Mert földi életünk hasonlít a zsidók vándorlásához a pusztában. Főleg karácsony ünnepén különös módon nyilvánul meg Isten hatalma és dicsősége fölöttünk, amikor kegyelme által újra megszületik lelkünkben. Azért mondja az Egyház a mai napon: „Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és reggel meglátjátok az ő dicsőségét.”
Valóban mily dicsőséges az ő eljövetele! Az ádventi antifonák mindig újból és újból hangoztatják ezt a dicsőséget. Már ádvent első vasárnapján zengi az Egyház vecsernyére: „Íme, az Úr neve jön a távolból és világossága betölti a földkerekséget.” És hajnali imájában folytatja: „Nézék az éjjeli látomásban és íme, az ég felhőiben jöve az Emberfia és uralom és tisztelet adatott neki és minden nép, nemzetség és nyelv szolgálni fog neki. Az ő hatalma örökkévaló hatalom, mely el nem vétetik, és országa, mely el nem enyészik.” Az angyal hirdeti róla: „Nagy lészen ő, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét, és országolni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem leszen vége.” (Lk 1,32.33) „Íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül és nevét csodálatosnak hívják, Istennek, erősnek”, „íme, az Úr jön és minden szentjei vele együtt és nagy világosság lesz azon a napon”. „Törjenek ki örömben a hegyek, és a halmok szüljék az igazságot, mert a világ világossága, az Úr jő hatalommal.” „Nézzétek, mily dicsőséges ő, aki bevonul megváltani a népeket!” (Ádventi versszakok. Offert. és áld. ima a mai napon) Ő az igazság Királya, dicsősége oly más, mint a földi királyok dicsősége. Nem hadseregek, nem arany és ezüst, nem selyem és bársony ékesíti és védi meg az ő trónját; ő az a túlvilági király, akinek országa nem e világból való. Eljött meghozni a békét, melyet oly rég vártak a nemzetek; eljött letörni a bűn hatalmát és felépíteni Isten országát. „Holnap ki fogtok menni és látni fogjátok az Úr fölségét.”
Nyisd meg szívedet te is, hogy ezt az égi békét és szeretetet befogadd. Szent összeszedettségben várd ma az Úr megjelenését, hogy résztvehess holnap kegyelemadományaiban és egykoron mennyei dicsőségében!
II. „Holnap eltöröltetik e földnek bűne, és uralkodni fog rajtunk a világ Megváltója.”
Ez a karácsonyi ünnep igazi öröme és békéje, a bűntől való megszabadulásnak öröme, a megszabadulásnak attól a tehertől, mely alatt sóhajtozott és nyögött az egész régi világ, mely miatt panaszkodik és sír az ókor minden költője és bölcse, mely miatt keseregnek a Plátók és Szofokleszek, mely miatt könnybe borul az egész emberiségnek szeme. A földnek bűne az a teher, az az ősrégi bűn, mely az emberiség ősatyjától átszármazott rá, az a bűnsokaság, melyet az emberiség maga is felhalmozott személyes vétkei által, az a bűnsokaság, mely második vízözönként ellepte a föld minden talpalatnyi részét, az a bűn, melynek neve bele van írva a világtörténet minden korszakába, olvasható a világtörténelem minden lapján.
Mily nagy az emberiség személyes vétke! A külső fény mellett mily borzasztó Rómának, Hellasznak, a Keletnek bűnnyomora! A vízözön előtti emberiségnek és az utána következő nemzedéknek, Szodomának, Izraelnek, Júdának bűne mily mérhetetlenül nagy és súlyos! Nemcsak az egyének vétkeztek, hanem a nemzetek is és az országok, az egész emberi nem. Mily iszonyú súllyal nehezedik rá Ádám nemzedékére személyes vétkének végtelen nagysága és sokasága! (Lásd Bruders, Exerzizienwahrheiten)
Ez a bűn véste bele az ókori ember arcába a meghasonlásnak, a fájdalomnak és a vágynak ama vonásait, melyeket sok antik szobor visszatükröz; ez a bűn vetette rá sötét árnyékát az élet minden örömére és vígságára. Ettől a bűntől szabadította meg a világot az, akinek bölcsője fölött éneklik a holnapi napon: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14) „Holnap eltöröltetik e földnek bűne, és uralkodni fog fölöttünk a világ Megváltója.”
Uralkodni fog fölöttünk az ő szelíd uralkodásával, amint a Próféta hirdeti róla: „Az Úr lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szelídeknek, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, megnyitást a bezártaknak, hogy hirdessem az Úr megengesztelődésének esztendejét és Istenünk bosszújának napját, megvigasztaljak minden gyarlót, koronát szerezzek és adjak Sion gyászolóinak a hamu helyett, örömolajat a gyász helyett, a dicsőség palástját a szomorúság lelke helyett.” (Iz 61,1-3) „Jeruzsálem, hamar jön üdvösséged, miért emészted föl magad szomorúságodban, vajon nincs-e tanácsadód mert újból erőt vett rajtad a fájdalom? Megváltalak és megszabadítalak, ne félj! Mint az anya gyermekeit, úgy vigasztallak meg benneteket, mondja az Úr. Idegen nem megy át többé Jeruzsálemen, mert azon a napon édességet harmatoznak a hegyek és a halmok túláradnak tejtől és méztől, mondja az Úr. Minden vétkünket leveszi rólunk és a tenger mélységébe veti összes bűneinket.” (Ádv. resp.) „Szóljatok Jeruzsálemnek szívéhez, mert véget ért istentelensége, bocsánatot nyert gonoszsága. És megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és meglátja minden test az Isten Üdvözítőjét.” (Áldozási imádság karácsony előestéjén. Vö. Iz 40,2.5; Lk 3,6)
Ezt az Üdvözítőt várja a mai napon az Egyház. Azért imádkozik már ádvent kezdetén: „Az Üdvözítőt várjuk, a mi Urunk Jézus Krisztust, aki megújítja a mi alázatos testünket és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez. Józanul, igazán és ájtatosan éljünk e világon, várván a boldog reménységet és a nagy Isten dicsőségének eljövetelét.” (Adv. resp.) Ezt az Üdvözítőt nem várják azok, akiknek szemében nem létezik sem bűn, sem személyes Megváltó, akik megtébolyodott gőgjükben jó és rossz fölött állanak és csak „megváltó eszmékről” szónokolnak. A mi korunk hitetlen embere elvesztette bűnös voltának tudatát, azért nincs is igazi karácsonyi öröme. Az igazi karácsonyi örömnek az alapja a bűntudat. Ezt akarja lelkünkbe belevésni a mai napon az Egyház, amikor újból hangoztatja: „Ma tudjátok meg, hogy eljön az Úr, és holnap látjátok az ő dicsőségét. Holnap eltöröltetik e földnek bűne, és uralkodni fog fölöttünk a világ Megváltója.” Minél jobban átérzed lelkedben bűnös voltodat, minél nagyobb benned a bizalom és a vágy a Megváltó után, annál teljesebb lesz az örömöd a holnapi napon, amikor a kitartással végzett hosszú ádventi előkészület után „az Úr Egyszülöttjének eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhatsz Istennek.” (Az Egyház imádsága ádvent 2. vasárnapján.)
Imádság
Fejezd be elmélkedésedet az Egyház mai könyörgésével, mely az egész ádvent jelentőségét újból szemed elé állítja: „Isten, ki bennünket évenkint megváltásunk titkának szent várakozásával megörvendeztetsz, add meg, hogy azt, akit mint Megváltót örömmel fogadunk, mint jövendő bírót is nyugodtan szemlélhessük.” Amen.