Örök üdvösségünk fontosabb a világ minden javánál. Krisztus mondja: „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát.” (Mt 6,33). Mindannak, amit a földön teszünk, örök üdvösségünket kell szolgálnia: gondolatainknak, törekvéseinknek, imádságunknak és munkánknak, az evésnek és ívásnak, a játéknak és pihenésnek.
Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy lelkünk üdvössége ennek kárát vallja. Küzdenünk kell rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, sőt életünkről, semmint kockára tegyük örök üdvösségünket. Krisztus mondja: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például mondjunk le önként valamiről, ami meg van engedve. Aki engedi, hogy szenvedélyei úrrá legyenek rajta, megnyitja lelkét az ördögnek. Önmagunk legyőzése, önfegyelem nélkül nincsen keresztény élet. Hogy örök üdvösségünket elnyerhessük, Isten gyermekeiként kell élnünk. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk a mennyei életre.
